Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-204
50 204. országos Ülés márezims 10. 188Í. ság szerint a különböző hitfelekezetnek, midőn növendékeiket képesítésre bocsátják, a bizottság tagjainak felerészben a felekezetek hivei közül való választás által mód lenne nyújtandó felekezeti érdekeik megóvására. (Helyeslés a szélső halon.) Most pedig oly térre lépek át t. ház, melyet bizonyos praeeedens nélkül nem követtem volna soha. (Halljuk!) Ismeretes a ház tagjai előtt, hogy e padokról, melyeken én is helyet foglalni szerenesés vagyok, a kath. status érdekei, akath. jellegű középiskolai ügy ellen organieus támadás intéztetett. Tudva van, hogy a honfi-erényről, mint protestáns szabadalomról történt említés. Hát t. ház, én, a ki, mikor e házba beléptem, keresztlevelemet otthon hagytam, (Helyeslés) én elitélek minden irányt, minden fegyvert, minden törekvést, melynek kovácsa a szűkkeblű felekezetiség. (Élénk helyeslés.) Annak felemlítése nem volt szükséges, hogy a protestáns testvéreink dicső tettei a történelem lapjain mily fényes helyet foglalnak el, mert köztudomású dolgot nem kell bizonyítani. De nem volt arra szükség legfőképen oly czélzattal, hogy ez a többi hitfelekezetek rovására történjék. (Helyeslés.) Ha már történik hivatkozás bizonyos dolgokra, én a történelemből a legközelebbről veszem a példát és megjegyzem, hogy az 1848 iki szabadságharcából, hol az egyenlőség, testvériség és szabadság elveiért vívatott a küzdelem, vájjon a magyar katholikus elem nem vette ki a maga részét, nem állott a tüzvonalra? (Ugy van!) Annyival inkább illetett e támadás engem keserűen, mert ugy a zsidó-vita folyamán, mint egyáltalában bármely tárgyalásnál a szabadság, egyenlőség és testvériség elveiért volt szokás e padokról síkra szállni és én nem értem, mért tétetik most épen e padokról támadás a katholikusok ellen. (Élénk helyeslés.) De tovább megyek. Vájjon az önvédelmi harcz óta merült-e fel olyan körülmény, mely arra szolgált volna alapul, hogy felekezeti harcz előidéztessék ? Megvallom, nem hihettem, hogy a parlament köröndje felekezeti harczok szinterévé sülyesztetik. (Helyeslés.) És én azt hiszem, hogy a ház minden tagjának csak az lehet közös óhajtása, hogy Magyarország az összes nemzetiségek és hitfelekezetek testvéries egyetértése és érdekközösségből folyó hatalomnál fogva minél előbb nagygyá legyen. (Helyeslés.) És azt hiszem, hogy ama háborúk és vallásfelekezeti viszályok történetéből mindenki azt a tanúságot merítette, hogy minden oly módon elpazarolt honfiúi vércseppel a magyar nemzet nemzettestének lüktető ereje lett szegényebb, melynek pedig minden erejére szüksége van, hogy A lét érdekeiért vívott állandó harczban el ne essék. (Tetszés.) Én tehát azon tisztelettel, melylyel pártom egyik legkitűnőbb vezérférfiának tartozom, magam és több katholikus képviselőtársam nevében kijelentem, hogy azon támadással, melyet Mocsáry t. képviselőtársam a katholikus érdekek ellen intézett, solidaritásban nem állok. (Élénk helyeslés.) De nem oszthatom azon nézetet sem, mely azt mondja: a felügyelet kiterjesztése és szélesbítése szükségesebb és indokoltabb a katholikus jellegű középtanodáknál. Mert t. ház, én igazán interconfessionalis állásponttól vezéreltetve, valamint a protestáns autonómiát minden törvényes eszközzel fentartani kívánom: ugy a nélkül, hogy saját hitfelekezetem mellett dics-hymnusokat akarnék zengeni, a törvényjavaslathoz már azért sem járulhatok, mert a katholikus autonómia iránt táplált hitemet csirájában elfojtja; nem azért, mert a katholikus jellemű tanügy fejlesztésére ép oly halálos csapást mér, mint a protestáns autonómiára. (Helyeslés a szélső balon.) De nem fogadom el azért sem, mert el merem mondani, hogy a katholikus jellegű középiskolák a legkitűnőbbek közé tartoznak, hol a művelt lelkű hazafias rendtagok, a hazai ifjúság elméjét alapos műveltséggel, szivét hazaszeretettel töltik el, ép oly önfeláldozással, mint a protestáns felekezeti iskolákban. És akár miként irigyeljük is sorsukat, a tisztelendő rendtagok a tanítványok háláján kivül alig találnak valami jutalmat abban a 2 — 300 forint fizetésben. (Ugy van!) Kijelentem továbbá t. ház, hogy hazafiság dolgában sem állanak ám hátrább a protestáns felekezetű tanároknál. (Uyy van!) Nagyon jól emlékszem t. ház, 1861-ben a hazafias cistercita-rend gymnasiumában a magyar irodalom tanára azzal szokott minket megörvendeztetni, hogy az akkori ellenzék vezérférfiainak szónoki remekeit olvasta előttünk és hazafisági érzetünk fejlesztésére ez utón is hatni igyekezett. Midőn a provisorium bekövetkezett és a tankönyveknek oly inspectiója czéloztatott,mint most: akkor a történelmi tanár titokban megsúgta nekünk, hogy az előirt Franki Vilmos-féle kézikönyv helyett inkább használjuk a Horváth Mihályét, mert abból a hazafiság tiszta és hamisítatlan forrását merítjük. Hanem történt is ám nagy baj, midőn a helytartó véletlenül betopppant. Zavarba jöttünk, hogy most már a magyar történelem igaz vagy elferdített adataival szolgáljunk a magas látogatónak. Hát mi hamarjában a tanárunk megmentésére azokat a tanokat mondtuk el Pállffy helytartónak, a melyek fülének kedvesebben hangzottak. (Derültség.) Ezeket elmondtam egyről, de méltóztassék elhinni, áll ez valamennyiről és ilyen tanároktól én nem féltem a hazafiúi erényt. (Helyeslés.) T. ház! Hogy ha a törvényjavaslat a protestáns autonómiával szemben jogtipró, engedjük meg azt, hogy a tanító szerzetes-rendek iránt is kissé szűkkeblű. (Ugy van!) Nem kell figyelmen kivül hagyni, hogy igaz, a katholikus szerzetes-rend által fentartott intézetek költségei eredetileg királyi és egyéb alapítványokból származnak, de aztán engedjük meg nekik, hogy az okszerű gazdálkodás, taka-