Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

204. országos fii és márcizus 10. 1SSÍ. 51 rékosság, úgynevezett szerzeményeikből, a katho­likus tanintézeteket a modern cultura követelmé­nyeinek megfelel őleg még anyagi áldozatokkal is akként rendezték be, hogyja"cultura fejlődő igényei álláspontjának megfeleljenek. Ezért ezeknek előrebocsátása után t. ház, megvallom, azon szűkkeblű álláspontot, melyet a közoktatási bizottság ezen szerzetekkel szemben elfoglal, nem tudtam volna elfogadni. Mit kérnek ők? Lényegtelen módosításokat, úgyszólván át­meneti intézkedéseket, Hát hiszen az átmeneti intézkedéseknek a törvényhozásban mindig nagy szerep jutott. A qualificationális törvénynél ki­mondtuk, hogy azokat, kik 1867 óta vannak hiva­talban a törvény szigora nem érinti. Mit kérnek pl. a kegyes tanító-rendbeliek és általában a szer­zetesek? Hogy a fiatal rendtagok gyakorlati ki­képzése czéljából azon rendtagokat, kik a felsőbb tanfolyamokat elvégezték, de oklevéllel nem bír­nak, az alsó osztályokban tanárokul alkalmazhas­sák. És megvallom, hogy ha ezen kérelem meg nem adatik, első sorban sújtja a kegyesrendet, pedig az egymaga 21 intézetet tart fenn és jó magyar. (Ügy van! Helyeslés.) S azt is meg kell mondanom, hogy épen ezen tanító-rendnél a kö­zépkorú tanárokban, kiknek sorait a szabadság­harcz megritkította, nagy hiány van és ezért a fiatal rendtagok alkalmazásának kényszerűsége nagyon gyakori. Abban sem látok nehézséget, hogy a pannon­halmi benezések előkészítő tanfolyama fentartas­sék. Én nem tartom veszélyeztetve a tanügy ko­moly érdekeit akkor, hogy ha oly tanintézetet állí­tanak fel, mely a kellékeknek megfelel és a fia­tal növendékeknek a módszertan elsajátítására kellő gyakorlati iskolául szolgál. Egyáltalán elmondhatom, hogy azon méltá­nyossági tekintetek, melyeket a törvényjavaslat­nak ugy a szerzetes rendek, mint a protestáns hitfelekezekkel szemben meg kellett volna óvni, ezen méltányossági tekintetek kifejezésre nem ju­tottak. Pedig ne feledjük el, hogy a középtanodai oktatásnak a legnehezebb időbeu h fentartói, ápo­lói, mentő-angyalai ép ugy a protestáns hitfele­kezetek, mint a szerzetes rendek voltak. Ezen áldozatkészségért mivel fizet a tör­vényjavaslat: azzal hogy az említett magasztos hivatása elé akadályt gördít az által pl. mikor az egy tanterembe felvehető tanulók számát alapítja meg. Ezen intézkedés eltekintve attól, hogy a ta­nulók számának állandó hullámzása által nem is indokolt elviselhetlen terheket ró oly intézetekre, oly elemekre, oly testületekre, melyek az állam válláról jelentékeny terhet vesznek le, Befejezésül csak pár szóval, igazán pár szó­ban légyen még szabad nekem a törvényjavas­lat egy pár gyenge oldalára reflectälnom. (Hall­juk!) Ezek közé számítom a túlterheltetést. A túlterheltetés következménye a mostani tanulók sápadt arczán, életunott tekintetében meglátszik. A túlterheltetés következménye, hogy miután a gyermek hazakerülvén az iskolából, annyira ki van merülve, hogy a szellemi szórakozás és testi erejének üdítésére czélzó ártatlan játékot nem is űzheti. Innét van az, hogy a 18 éves fiatal embe­rek párbajt vívnak, vagy amerikai párbajban hal­nak el; (Igás! Ugy van!) A túlterheltetés miatt panasz hangzik naponta füleinkbe a gyermekeikért aggódó szülők ajkairól és a szakíérfiaktól egyiránt, csak a kormány közegeinek füleihez nem hat az el. A túlterheltetésnek oka első sorban a tanórák nagy száma, mit a törvényjavaslat is elő szab, másrészt a szakoktatás, mert minden tanár tanítványától annyit kivan, a mennyit ő tudományos művelés által elért és nem tud leszállani a növendék értelmi képességének fokáig. (Igaz! Ugy van!) És ez igy van t. ház, kezdve a népiskolák­ban hol az úgynevezett ismétlő iskolák divato­sak, melyek az önálló munkálkodás aláásására vannak hivatva; igy van ez a középtanodákban, hol a privátak vannak divatban, pedig ezen privá­tak a tanárokat egyrészről előirt kötelességeiktol elvonják, másrészről, ha azoknál a kapzsiságnak is megvan a maga szerepe, számos visszaélésre szolgáltatnak okot és mert a kapzsiságnak is bizo­nyos része van benne. (Igás! Ugy van!) A túlterheltetés leginkább culminál az érett­ségi vizsgálatban, midőn azon ifjú, ki a 8 osztály rendes tantárgyaiban kimerült, minden megszakí­tás és a nélkül, hogy ideje volna az egyes tantár­gyak megemésztésére, a tárgyaknak oly nagy mennyiségét egészsége aláásásával köteles elsajá­títani, melyeknek megbirására hosszú és nyugal­mas előkészület szükséges. (Igaz! Ugy vau!) De sérelmesnek tartom a törvényjavaslatot a tanári karra nézve, a midőn az a tanárok szellemi képességére s végzett tanulmányaira való tekintet nélkül, a tanárok magán foglalkozása és a szellemi képzettségükből folyó egyes niegbirálásokra nézve, önkénytesen intézkedik. Befejezésül még egyet kívánok elmondani, azt, hogy a középtanodai törvényjavaslat a tanárok gyakorlati kiképzéséről sem gondoskodik kellő­kép, pedig ha valahol, ugy épen a közoktatás terén van szükség gyakorlati kiképzésre, mert gyakorlati kiképzés nélkül a tanár, ki csak tanít és nem ne­vel, csak félig tölti be hivatását. (Igás ! Ugy van!) Azon felül a t. minister ur ily intézkedéssel nem fogja megszüntetni azon csődületet, mely a tanári pályán az utóbbi időben előállott s azon szomorú eredményre vezetett, hogy a tanárjelöltek évekig kinevezés, állomás nélkül maradnak. De szerintem, erre is első sorban a közoktatási kormány azon tapintatlan eljárása szolgáltatott okot, hogy az egyetem poraitól alig megtisztult ifjakat egy évi működés után rendes tanárokká minősítvén, ez 7*

Next

/
Thumbnails
Contents