Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-204
48 204. országot fiié* »ái eziuü 10. 1883. megalakításánál legalább is akkora figyelembe részesíttessenek, hogy a bizottság tagjainak felét maguk szabadon választhassák. Hivatkozom egy analóg esetre. Ezek csak nincsenek akkora alárendeltségben a kormánytól, mint a törvényhatósági tisztviselők a belügyministertől. És a törvényhatósági tisztviselők mégis mint a törvényhatósági bizottság tagjai, a fegyelmi vizsgálat gyakorlásával megbízott közigazgatási bizottságot feles számban ők választják. De nagyon centralisticus és önkényes eljárásnak tartom azt is, hogy fegyelmi ügyben érvényes határozatot csak a legfelsőbb fórum t. i. a ministerium hozhat. Hol van erre analóg eset törvényeinkben? hol törvényes gyakorlatunkban ? Azt hiszem, hogy a t. cultus minister ur az ügyvédvizsgáló bizottság szervezetéből meríthetett volna analógiát. Ebből megtanulhatta volna, hogy az ügyvédvizsgáló bizottság tagjait fele részben a budapesti ügyvédi kamara, tehát az ügyvédi kar elité Összesége szabadon választja. Ez alapon a tagok felének választásával megbizandók lettek volna az illető testületek és azok egyetemei, kik ezen törvényjavaslat folytán az állam kinevezésétői és befolyásától függő bizottságok uralma alá helyeztettek. Nem önkény és centralisatio-e ez, fején az állami vaskalappal? (Tetszés a szélső balon.) T. ház ! A szőnyegen levő törvényjavaslat másik szintén kárhoztatandó eljárásának tekintem aiät, hogy a határvonalat, mely a gymnasiumokat és reáliskolákat eddig elkülönítette, még érezhetőbbé teszi. A reáliskola elszigeteltségének meg volt értelme addig, mig az a felsőbb polgári iskolát helyettesítette, mig a reáliskola oly egyének kiképzésére szolgált, kik elől a magasabb tudományos kiképeztetés bármi okból el volt zárva. Meg volt értelme a reáliskola elszigeteltségének akkor, midőn a tanterv tisztán kenyér-stúdiumokból állván, a kereskedelem és ipar fejlettebb követelményeinek, a divatos vasúti politika által teremtett exigentiáknak, a gyakorlati életnek tartozott megfelelni. De nincs jogosultsága ma, midőn a felsőbb polgári iskolák megadják ezen képzettséget és midőn a helyes irányt el is találták. Nincs meg értelme, midőn ama tudományos előképzettséget, mely a magasabb egyetemi oktatás megértéséhez elvezet, a reáliskola ép ugy megadja, mint a gymnasium. A t. cultusminister ur, Hermán Ottó t. képviselőtársammal szemben bár azon kijelentést tette, hogy a középiskolai oktatás egységének eszméje ósdi, lejárt, ennek daczára bátor vagyok kijelenteni, hogy a középiskolai oktatás ügyének egészséges fejlődését csakis az említett tanintézetek összeforrásából remélem. Azt is mondotta ugyanekkor a t. minister ur, hogy nem venné rósz néven, ha valaki az egyesítés eszméjére vonatkozólag valami concrét tervvel vagy adatokkal állna elő. Én veszem magamnak azt a bátorságot, hogy ezt szolgáltassam és ezért elmondom, hogy első sorban teljesen tévesztettnek tartom azon felfogást, a mely ezen két irány elkülönítését nem tartja kivihetőnek, mert t. ház, végezel tekintetében mindkét feladat találkozik. Mi a közös végczélja ugy a gymnasiumi, mint a reáliskolai oktatásnak? a tudományos előképzettség nyújtása a haza ifjai részére oly fokban, hogy az az egyetemi tudományok megértéséhez elvezéreljen. Ezen közös végezel megvan mindkét tanintézetben. Azt kérdem tehát: mi a választó vonal ? az t. ház, hogy az egyikben az úgynevezett humanisticus, a másikban a reálirány túlnyomó és mérvadó. Ezt elfogadom, hanem hozzá teszem, hogy ezen irány megvan mindkét tanintézetben, a melyeknek tantervein, ha lényegtelen módosításokat fogunk tenni, akkor ez irányt egyformán elérhetjük. Mi képezi az elválasztó vonalat ma a gymnasium és reáliskola közt ? az, hogy mig a gymnasiumokban a két classicus régi nemzet nyelvére és irodalmára fektettetik a fősúly, addig a reáliskolákban az úgynevezett reáliákra és az élő nyelvekre irányul a főfigyelem. Ez igaz t. ház, hanem azt is bekell ismernie mindenkinek, hogy a különbség még sem nagy. Ezen állításom igazolása czéljából nincs másra szükségem, minthogy a két középtanoda tantervére egy futó pillantást tegyek s abból azt látom, hogy a gyakorlati, a modern vívmányok ismertetését czélzó tantárgyak ép oly fontossággal oktattatnak a gymnasiumokban, mint a reáliskolákban. Vegyük például a természettant. A természettan hetenkénti óraszáma mindkét tanintézetben nagyon kevés eltéréssel egyforma. Vegyük a mennyiségtant. A mennyiségtanra ugy a reáliskolában, mint a gymnasiumban minden tanuló az első osztálytól oktattatik és a tanórák száma az egyikben 29, a másikban 30, mi marad meg tehát elválasztó vonalul ? az idegen nyelvek tanításában fennálló különbség. Tény az t. ház, hogy a holt nyelvekre a gymnasiumokban nagy súly fektettetik mig a reáliskolákban az exact tudományokra és élőnyelvekre ; igy például tudjuk, hogy a latin nyelv és irodalomnak a gymnasiumban 48 óra jut hetenkint, a görögnek 19, mig a reáliskolákban a németnek 22 és a francziának 19. A magyar nyelv egyaránt taníttatik. Ez mindössze nem oly baj, melyen segíteni nem lehetne. Én megengedem t. ház azt, hogy a régi classicus nyelvek ismerete és tüzetes tanulmányozása az ifjúság ethieai érzésének emelésére, szellemi látkörének és ismereteinek szélesbítésére nagyon alkalmas és ha az életnek mindinkább jelentkező, practicus szükségletei megengednék, én a haza ifjait Tacitus, Titus Livius és Horácz magasztos
