Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

304. országos Ml«

8 márezlns 10. 1ISS. 47 sokféle érdeket érint, csak compromissum utján jöhet létre, tehát tökéletes nem lehet. De ez nem zárja ki azon lehetőséget, hogy még ily speciális jellegű törvény is minden loyalis érdek figyelemre méltatása esetén legalább is ugy alkottassák meg, hogy az a nemzet közvárakozására megnyugtatókig, a szellemi exigentiákra pedig kielégítőleg hasson. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt is felemlítette Hoffmann t. képviselő ur, hogy miért vonjuk be az általános tárgyalásba azokat, a miket a részleteknél elég alkalmunk lesz előadni. Én azon helyzetben vagyok, hogy a Hermán Ottó és Hegedűs László t. képviselőtársaim által benyújtott kisebbségi véleményhez csatlakozom, az pedig a törvényjavaslatot új szövegezés végett a kormányhoz kívánja visszautasittatni, tehát kénytelen vagyok megjegyzéseimet az általános tárgyalásnál elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn pedig ezt megkezdem, megvallom, az aggodalom egy nemével teszem, melyet a törvényjavaslat fontossága kelt bennem. Ha meggondolom azt, hogy a középtanodai ügy rendezése a nemzetek közoktatásának létfeltétele; ha eszembe jut, hogy oly törvényjavaslatot tárgyalunk, mely hazánk intelligens ifjúsága szellemi igényeinek ellátásáról, a magasabb tudományos műveltség színvonalára emeléséről, a tudomány kincseiben való részeltetéséről akarna gondoskodni; ha meggondolom, az érdekhalmazt,melyet e törvényjavaslat érint: ha még figyelemmel vagyok a jogokra és kötelességekre, melyeket e törvényjavaslat deciarái: akkor t. ház, az előbb jelzettem aggodalmat kell hogy érezzem. Mint az előttem szólott képviselőtársam megjegyezte, nem kevesebbről van szó itt, mint 38,000 tanuló sorsáról, 2400 egynehány tanárról, 179 középiskoláról s bátor vagyok még hozzátenni, az összes hitfelekezetek létérdekeiről. Minthogy pedig nézetem szerint e törvényjavaslat ezen sokoldalú érdekeket nem kielégítőleg oldotta meg, ne vegye senki rósz néven, ha egyúttal merem megjövendölni, hogy a törvényjavaslat a czélt, a melyért alkottatott, elérni nem fogja soha. A törvényjavaslat első hibájául, mondhatom, bűnéül rovom fel azon merev centralisticus irányzatot, a mely ezen törvényjavaslat minden szakaszában előtör. A vita jelenlegi előrehaladott stádiumában nem lehet feladatom, hogy itt ismétlésekbe essem, annyit azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ezen törvényjavaslatban a centralisticus törekvés oly mérvű, hogy az államfelügyeleti joga intézkedéssé fajul, hogy az egyes bitfelekezetek tanhatóságai és tanintézetei az állam praepotentiójának eszközeiül sülyednek. És ezen vádat még oly természetű érvelés sem enyhíti, midőn az mondatik, hogy vannak középiskolák, a melyeknek belügyeibe az államnak, hogy ugy mondjam, bele kell markolnia és vannak középtanodák, a melyek a középtanodáktól várható képzést csak félig adják meg az ifjúságnak,a mi rosszabb a semminél; mert ezen tanintézetek elenyésző csekély száma és kivételes állapota általános érvényű intézkedésre senkit fel nem jogosít. Az orvosszerekre csak betegeknek van szükségük és azt büntetésül az egészségeseknek nem szabad beadni. Tény az, t. képviselőház, hogy az államnak az oktatásügybe való beavatkozása mellett az oktatásügy szélesebb, biztosabb alapokra helyeztetik, de ezen eljárása az államnak csak akkor lehet üdvös, ha az a beavatkozás a szorosan vett felügyelet, a támogatás és a segélyezés keretén belül történik. Már pedig ezen törvényjavaslat ezen szétválasztó határvonalon nagyon is tulment azon erőszakos intézkedéseiben, melyekkel az egyes tanintézetek minutiosus dolgai fölött való intézkedés jogát magához ragadja, mint ezt tette a tanulók felvételére, az egyes tantárgyak alól való felmentetés, az osztályok összevonására, más intézetbe történő átlépések, a tanórák meghatározása, az iskolai rendtartás, fegyelmi eljárás és a tanárképesítésre vonatkozó intézkedéseiben. Ezekre nézve én itt a részletekbe bocsátkozni nem akarok, azonban egyet meg kell jegyeznem, hogy a legnagyobb sérelemnek a fegyelmi eljárás és a tanárképesítésre vonatkozó intézkedéseket tartom. A törvényalkotáshoz az alapokat, az adatokat, de magát a kiindulási pontot mik szolgáltatják, t. képviselőház? A meglevő törvények, a tapasztalás adatai és az analóg esetek. Mit mond a jelenlegi törvényjavaslat? Azt mondja, hogy fegyelmi ügyben csak a közoktatási minister hozhat érdemleges határozatot, a vizsgálatot pedig egy arra rendelt bizottság teljesíti, a melynek tagjai fele részben középtanodai tanárokból fognak kineveztetni. T. képviselőház! Azt kérdezem, honnan vindicálja magának az állam azon jogot, hogy minden más befolyás kizárásával ezen fegyelmi bizottságot önhatalmúlag, Önkényüleg, egyoldalúkig szervezi? Hol van itt, kérdem, az osztó igazság, hol a méltányosság tekintete ? Azt hiszem, e ház minden tagja előtt ismeretes, hogy vannak tanintézetek, a melyek szorosan állami felügyelet alatt állanak, de mindezek daczára bizonyos fokig önállók, nem tartom ezért méltányosnak, hogy a fegyelmi eljárás ily alakban ezekre is ráerőszak oltassák. Tudjuk ezt itt mindnyájan, hogy vannak bizonyos tanintézetek, melyeknek tanárai az államtól semmi esetre sincsenek oly alárendeltségés függésben, mint azon tanárok, kiket az állam fizet. Az osztó igazság szempontja tehát azt hozta volna magával, hogy ezek a vizsgáló bizottság