Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

46 204 országos älcs március 10. 1883. önöknek talán többet kellene követelni, önök­nek önkényt, saját akaratukból óhajtaniok kel­kellene nagyobb törekvést s ennél meg sem volna szabad állaniok. Ha a magyar állam akar hivatá­sának megfelelni, ezen meg nem állhat, hanem rö­vid idő alatt a tanítást magyarrá kell tenni. (He­lyeslés.) Ez az első lépés, melyet teszünk, ez nem maradhat utolsó; igyekeznünk kell, hogy rövid idő alatt lehetőségig a felsőbb osztályokban a ta­nítás kizárólagosan magyar legyen. Ezt önöktől várom, nem a törvényhozástól és óhajtom, hogy azon hatás következtében, mely Ível saját népükre bírnak, decretálják rövid idő alatt, hogy a magyar nyelvű tanítás általában behozassák. Azt mondják, hogy ez nem lehetséges. Engedelmet kérek, Ma­gyarországban 1848 előtt ezerén és ezerén német ajkú növendékek, a kik egy szót sem tudtak ma­gyarul, a gymnasiumba léptek; én magam is azok közé tartozom, a ki 8 éves koromban a gymna­siumba léptein és az első osztályt jó sikerrel el­végeztem. (Éljenzés a jobboldalon.) Ne mondják, hogy nem lehet a gymnasiumba lépni a nyelv is­merete nélkül, lehet, igen uraim, hanem nemcsak a grammaticát kell tanulni észszel, hanem kell ta­nulni a szellemet szívvel. (Élénk helyeslés és tetszés.) A ki csak a grammaticát észszel tanulja, az nem fogja sokra vinni, hanem a kinek szellemi törek­vését a haza iránti szeretet vezérli, legyőz minden nehézséget. (Élénk helyeslés-) T. ház! Csak egyet akarok még megemlíteni és ez az, hogy önökre, ugy látszik, Magyarország német ajkú népességének példája nincs befolyással, talán meglehet, hogy önök azokra egy bizonyos kicsinyléssel tekintenek, pedig habár ez az elem, tömegre nézve is egy oly jelentékeny elemet állí­tott oda, a mely összességével a nemzet culturiális érdekeinek serpenyőjében sokat nyom. A magyar­országi német elem, még a tiszta németség mellett is, többet tett, mint önök. Nevezzenek meg nekem maguk közül — a mi csak hamarjában eszembe jut — egy Lenaut, egy Hirtlt, a kiket a magyar németség nevelt csak ugy mellesleg a nagy német­ség számára és vessenek számot magukkal: mit tettek önök maguk azon bálványért, a melynek mindent alárendelni látszanak, a nagy németségért, a mely önökre valóban nem szorul. Holott, ha váll­vetve, ezen nemzetnek, ezen országnak fölemelé­sére törekednének,^ sokkal nemesebb czélra szen­telnék erejüket. (Élénk helyeslés.) T. ház! Avval végzem, a mivel kezdettem. (Halljuk!) Az e törvényjavaslatban érintett külön­böző intézkedésekben különböző érdekek találkoz­nak, ámbár erős meggyőződésem, hogy ezen érde­kek bár különbözők, de nem ellentétesek. Oly ér­dekek ezek, a melyeket egyenesen érvényre lehet emelni s mivel a szőnyegen forgó törvényjavaslat­ban egy concrét javaslatot és törekvést látok, mely a történelmi előzményeknek gondos figyelembe vétele mellett, ezen érdekeket a közös czél, a hazai közművelődés értelmében törekszik érvényesíteni; én ezen törvényjavaslatot általánosságban elfoga­dom. (Élénk kelyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Hermán Ottó képviselő ur kíván személyes kérdésben felszólalni. Hermán Ottó: T. képviselőház! (Halljuk!) Személyes kérdésben egy egészen rövid megjegy­zést koczkáztatok Hoffmann Pál képviselő úrral szemben. (Halljuk!) Megjegyzés ez és egyszersmind kérelem is. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur az egységes középtanoda eszméjét bírálva, bírálatát úgyannyira csekély sze­mélyemhez kötötte, hogy egészen megfeledkezett arról, hogy én egy kisebbség véleményének elő­adója vagyok és hogy ezt a kisebbségi véleményt egy egész párt tette magáévá. En ebben még a megtiszteltetés bizonyos fokát is látom. A mi magát a kérdést illeti, melyet hozzám intézni méltóztatott, ezt a kérdést variált alakban már számos képviselő intézte hozzám. Vonatkozik az egységes középtanoda tervezetének tüzetesebb, concrét alakban való kifejtésére. Az én kérésem a t. képviselő úrhoz a követ­kező. (Halljuk!) Minthogy nekem több oldal felől ugyanarra kell válaszolnom és fenn van tartva szá­momra a zárszó joga, meg fogja engedni a t. kép­viselő ur, hogy kérdésére akkor feleljek. Az elő­nyök mindkettőnk részére egyformák. A t. képviselő urnak monumentális és a viszonyok változása követ­keztében arról az oldalról elmondott (a jobboldalra mutat) beszédének (Derültség a szélső baloldalon) meg lesz a hatása a közvéleményre. Az én előnyöm vi­szont az lesz — bocsánat a talán egy kicsit triviális hasonlatért — hogy egy ütéssel több legyet csap­hassak agyon. Legalább igyekezni fogok. (Derült­ség és tetszés a szélső' baloldalon.) Gruber János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hoffmann Pál előttem szólt t. képviselő­társain különösnek találja azon jelenséget, hogy ezen törvényjavaslat ellen, mely a különböző érde­kek egyesítésén fáradoz, azok részéről intéztetik támadás, a kiknek szerinte érdekei ezen törvény­javaslatban legjobban felkar oltatnak. Erre nézve t. ház, első sorban azt vagyok bá­tor megjegyezni, hogy engem azon támadás nem lé­peti meg, mert hisz -AZ érdekeket küiönbözőképen lehet felkarolni. Azt is mondtaat. képviselő ur: csodálja, hogy azok harczolnak leginkább e törvényjavaslat ellen, a kik az autonómia teljes élvezetében vannak. Meg­vallom, t. ház, hogy engem épen ez nyugtat meg a tekintetben, hogy ez jogos harcz, merte javaslat igenis azt az autonómiát, melynek a felekezetek eddig élvezetében voltak, a legélesebben támadja meg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Még azt is concedálom, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy ez olyan törvény lévén, mely

Next

/
Thumbnails
Contents