Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

2í)í, orwágos ülé» mkvmim 10. 1885. 45 vitatkozni nem akarok. A második ok, hogy hasztalan tenném. Nem az érvekben van köztünk a különbség, hanem az akaratban, az akarat, a mely benne uralkodik s az az elhatározás egy oly kört képez és von maga körül, a mely ha el van foglalva az akarat-elhatározásnakpositiója; az abból eredő érvek czáfolhatatlanok. Az én érveim egy más akarat-elhatározás körében mozognak. Az én érveimmel nem vagyok képes az övét érinteni oly kevéssé, mint ő az enyémet. Éz az akarat-elhatározás dolga, ő a culturalis haladást a confessiók segélyével akarja létesíteni. Én nem akarom őket mellőzni, én őszinte közreműködésre akarom felszólítani, de a vezérszerepet az államnak vindicálom. (Helyeslés jobbfelöl.) És t. ház, ilykép lévén, mondom, vele nem vitatkozom, de ismervén az ő valóban nemes gondolkozását, csak egy kérést intézek hozzá. Ha csakugyan — a mit én teljes szivemből hiszek — ő azon meggyőződéstől indíttatva foglalja el positióját, mert azt hiszi, hogy felekezeti hatalommal a magyar culturát eléggé hathatósan előmozdítani lehet — mert azt nem teszem fel róla, még csak álmomban sem, hogy ő a felekezeti suprematiát és hatalmat a eultura kárára, megrövidítésére akarná alkalmazni, hogy ő képes volna egy culturai követelményt csak azért megtagadni, mert ezt felekezeti téren nem lehet kielégíteni; ha eleget akar tenni minden követelménynek, mely a nemzeti eultura érdekében méltán megkívánható : akkor kötelessége arra hatni és ő azon szerencsés helyzetben van, hogy nincs senki e hazában, kinek a felekezetek szellemére, a felekezetek hatalmára oly nagy befolyása lehetne — legyen köztünk verseny; versenyezzenek a felekezetek az állammal, ne a végett, hogy akadályozzák egymást, hanem, hogy kölcsönös törekvéssel előmozdítsák azt, mire a középtanodai tanulmány terén szükség van. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez méltó lesz az ő működésére s az ily működést nem is fogj a akarhatni —nézetem szerint — visszautasítani. Végezetül engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval azokra is reflectálhassak, mik a Gull képviselő ur és társai által előterjesztett indítványban foglaltatnak. (Halljuk!) Én, t. ház, kerülni fogok minden szót, mely másnak tekintethetnék, mint considerationak s azért nem helyeslem az olyan szavakat, melyek előbb mondattak s a melyek csak öregbíthetik azon ellentétet, mely ezen előterjesztett indítványban kifejezést nyert. A t. képviselő urak elvetik ezen törvényjavaslatot oly indokból, mely indok minden közösségnek megtagadása az országban a nemzeti culturával. (Igaz! JJgy van! jobb- és balfelöl.) A királyhágón túli nép, mely ezen képviselő urakat körünkbe küldötte, kétségkívül hangulatával ösztönözte őket arra, a mit mondottak. Én elismerem az e helyzetből folyó nehézséget, de egyet ajánlok figyelmükbe. A képviselő, a ki e házba jön, nemcsak arra van hivatva, hogy azon felfogásnak, azon óhajnak, mely az ő szűkebb körében nyilatkozik, kifejezést adjon; hanem, valamint ő azon óhajt kifejezésre hozza, kötelessége viszont kifejezésre és érvényre juttatni azt, a mi e házban alakul. S a mi e házban alakul, az e nemzetnek közakarata és meggyőződése. Ne tegyék tehát magukat kizárólag azon korlátlan helyzet és előítélet által nagyra növelt ellenszenvnek tolmácsaivá, milyenekül e hazában ekkoráig mindig mutatták magukat, (Általános helyeslés) hanem legyenek viszont hírnökei otthon annak, a mi e házban történtekből alakul, xl felvilágosítást értem. Világosítsák fel a való tény álladókról népüket, ne nyilvánítsák örökké az e parlamentben történtek felől megszokott véleményüket ; vigyék vissza kerületeikbe a közhazának, a köznemzetnek érdekeit, vigyék vissza ezeknek követelményeit. {Általános helyeslés.) Önök uraim mindenben osztozkodnak e haza népével, osztozkodnak a földbirtokban, osztozkodnak a közszabadságban, melyről ne feledjék önök, hogy mikor e hazába jöttek elődeik, itt oly közszabadságban részesültek, hogy olyannak Németországban azon osztály, melyhez elődeik tartoztak, századok óta nem volt birtokában. (Általános helyeslés.) Emlékezzenek vissza azon népnek ottani jogi helyzetére és hasonlítsák össze, mit adott önöknek e haza. Önök jelenleg is osztozkodnak velünk a jogban, osztozkodnak az anyagi javakban, osztozkodnak az előnyökben és önök részt vesznek azon jogban, önök elfogadják mind esfien előnyöket, de egy közösséget visszautasítanak, a szellemközösséget, pedig uraim, ez az egyetlen közösség, a mely el nem választ, hanem egyesít. Igen uraim, az anyagi érdekek közössége igen könnyen elválaszt, de a szellem közössége, a eultura közössége, az az egyetlen, a mely minden űrt, mely embert embertől elválaszt, bitöltem képes ; a eultura azon hatalom, a mely a legnagyobb űröket is kitölteni képes és önök ezen közösséget megátalkodottan visszautasítják; önök e hazában a politikai közösséget nem repudeálják és repudeálják e haza szellemi culturalis közösségét, mert ne feledjék, hogy a milyen magyar e föld és — német sohasem volt — és a milyen magyar ezen intézmény, a milyen magyar a szabadság, oly kétségtelenül magyar a eultura, mely e hazában létezik. (Igaz! Tetszés a jobboldalon.) Én nyíltan kijelentem, hogy a ki e hazában a magyar eultura számára magát nem teszi képessé, az talán más országban lehet művelt ember, de e hazában nem az. (Élénk helyeslés és tetszés.) És ha így fogják fel a dolgot, akkor ellenkezőleg, Önöknek vetélkedve ennél többet kellene igényelni. Panaszkodnak, hogy a gymnasium 7. és 8. osztályában a magyar nyelv és irodalom magyar nyelven tanittassék és hogy e tantárgyakból magyar nyelven kell vizsgát tenni. Uraim,