Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

36 204. országos ülés niárczins 10. Í88S. az ózdi részt saját költségén rendes vágányává vál­toztassa át és miután kiépítette, azt az állam üze­mébe adja át; ugyanakkor azonban igen termé­szetesen az üzleti szállításokra nézve az érdekel­tekkel szemben kötelezettséget kellett vállalni az államnak a tarifa tekintetében és a törvényjavas­lat, valamint az abban érintett szerződés, a tarifa szállításra nézve szintén létre jött, a mely a pénz­ügyi bizottság jelentésében röviden ismertetve is van. Az állam csak arra kötelezi e tekintetben magát, hogy nem alkalmaz magasabb tarifát, mint a minőt saját vonalain használ, a mi igen termé­szetes dolog és azt hiszem, nem válik az államnak terhére, mig az érdekelteknek igen természetesen előnyükre lesz. Ugyanakkor azonban, miután a rima murány-salgótarjáni vasmütársulat kötelezi magát arra, hogy a megelőző társulatnak minden függő adósságát magára vállalja, mint annak jog­utódja, egyszersmind a vasútvonal kiépítésének terhe fejében az állani a társulat rendelkezésére bocsátja a B) jegyű részvényeket, a melyek eddig az államvasuttárs ulatnál voltak. Ezek névértéke 176 ezer forint, azonban, a mint tudni méltóztat­nak, e vonal ez idő szerint az A) jegyű részvények kamatait sem képes fedezni s annak következté­ben nagyon természetes, hogy e részvények tulaj­donképi értéke, inkább csak reménybeli értéket képvisel és nagy, valódi értéket az állam nem en­ged át. Van azonban még egyszersmind a muravölgyi társulatnak egy kötelessége, hogy t. i. az elmaradt vasúti építés helyett, értem alatta a tiszolcz-vas­hegyi vasutat, kiépítse a nyustya-vashegyi sod­ronyvonalat, a mely azon igényeknek, a melyek szükségesek, mert tisztán a bányatermények szál­lításáról van szó, teljesen megfelel és szolgálatot tesz az államnak is, a mennyiben az othoni termé­nyeknek szállítását nagy mértékben olcsóbbá teszi. Hogy ez csakugyan olcsóbbá váljék, e czél­ból egy szerződésre volt szükség, a mely mint létrejövendő szerződés érintve van a törvény­javaslat mellékletében és indokolásában, de amely időközben létre is jött s ennek alapeszméje az, hogy a bányatermékek szállítása métermázsánként bizonyos fokozat szerint állapittatik meg, még pe­dig 15 kr. az első 100 ezer métermázsánál és fokozatosan leszáll ugy, hogy ha 200 ezer méter­mázsa szállíttatik, csak 12 krt és egy törtrészt tesz átlag. Természetes, hogy ebben nincs beszá­mítva a tolatási, berakodási és más ily tovább­szállítási költség, a mi még az államot terheli, a mi a sodronyvonal kiépítésével semmi összefüg­gésben nincs. Ha képét akarom adni annak, hogy a szállí­tási költség hogyan alakul, akkor az összes szál­lítási költséget kell számítani, mely eddig 43 kraj­czárban állott métermázsánként — ha az összes költségekhez számítjuk — holott itt e költség 23 krra száll le. Ebből kitűnik az, hogy mily előny származik ebből a szerződésből az állam részére saját terményeinek szállítása tekintetében. Még egy része van a törvényjavaslatnak és a mellékelt szerződésnek és ez vonatkozik a gö­möri vasmű-érdekeltségnek a gömöri iparvasutra vonatkozó kamatbiztosítási kötelezettségére. Mint méltóztatnak tudni, ezen kamatbiztosítási kötele­zettsége az érdekeltségnek, a gömöri vasút létre­jöttéhez volt kötve. Az állam e tekintetben köte­lezettségének eleget tett, azonban minthogy egyik részben tudni illik ezen vonalnak, a tiszolcz-vashegyi vonalnak kiépítése tekintetében nem tett eleget s minthogy az érdekeltek az igen rósz ipari viszonyok közt, a vasiparnak azon idő­beni hanyatlása miatt ezen kamatbiztosítási kö­telezettségüknek eleget nem tettek és az hátralék czímén kamataival együtt folytonosan mint köve­telés az állam részére velük szemben fentartatott és evidentiában tartatott, szó volt tehát arról, hogy az mikép tisztáztassék. Ebben méltányos meg­egyezés jött létre az érdekeltek és az állam közt, a mennyiben azok 300,000 írtnak készpénzben való fizetésére kötelezik magukat, hogy azután felmentessenek ezen hátralék lefizetése által a kamatbiztosítási kötelék alól. Ezen lefizetés a törvényjavaslat benyújtásakor még nem történt meg, ez csak még kilátásba volt helyezve; most azonban már az létrejött és az érdekeltek nem­csak elvállalták a 300,000 írtnak készpénzben való lefizetésének kötelezettségét, hanem már elő­zetesen annak egy harmadát, vagyis 100,000 frtot le is fizették és a szerződés ugy szól, hogy a tör­vénynek létrejötte esetén, attól számítva 15 nap alatt a másik kétharmadrészt is le kell fizetniök és igy úgyszólván ezen dubiosus követelés az állam részére liquidáltatott, még pedig az államra nézve megfelelő méltányos alapon. Ezek foglaltatnak a törvényjavaslatban, azért ajánlom azt a t. háznak elfogadás végett. (Helyes­lés jóbhfelol.) Elnök: T. ház! Szólásra senki feljegyezve nincs. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, azt hiszem kijelenthetem, hogy a törvényjavaslat ál­talánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadtatik. Következik a részletes tárgyalás, még pedig először is a czím. Rakovszky István jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, annak 1.—5. §§-ait, melyek változatlanul elfogadtatnak). Elnök: Most következik a szerződés. Rakovszky István jegyző (olvassa a szerződés czímét és annak I-— XII. czikkelyeit, me­lyek változatlanul elfogadtatnak). Elnök: E szerint mind a törvényjavaslat, mind a szerződés elfogadtatván, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki.

Next

/
Thumbnails
Contents