Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-219
•>i9. ©rssságos ülés április 7. 1S83. 879 hatom megbotránkozással láttam a kormánylapok egy részében, szinte hazafiságomat vonták kétségbe azért, hogy ezen interpellátiót megtettem, akkép tüntetvén fel ezt, mintha netán ártani akarnék a kincstár érdekeinek: hogy az ellen, ez alkalommal itt nyilvánosan tiltakozzam. (Helyeslés •a szélső baloldalon.) Méltóztatnak emlékezni, hogy én ezen renteoonversiót kezdettől fogva elvből elleneztem. Helytelenítettem a módozatokat, a melyek mellett az megalkottatott, helytelenítem ma is, mert meg vagyok győződve, hogy az előny, melyet az egészében nyújt, nem felel meg a művelet nagyságának. Ennél fogva nekem kötelességem e művelet miképeni fejlődését a legéberebb figyelemmel kisérni. Ezt teszem, ennél többet nem. Indított pedig ezen interpellátióra különösen két ok, a mit ugy hiszem, az egész t. ház méltányolni fog. Az egyik az volt, hogy mindjárt a megállapodás után, mely a t. minister nr és a kincstár közt létrejött, rögtön a rákövetkező napon a minister ur maga szükségesnek találta félhivatalos commnniqué-ben helyreigazítani némely téves felfogást, mely a pénzvilágban rögtön nyilvánult. Én tehát abból a becsületes meggyőződésből indultam ki, hogy nyíltan felvetve a kérdést a minister urnái, az által csak magának az ügynek teszek szolgálatot, alkalmat nyújtván ő neki, hogy a dolgok tényleges állását felderítse. A másik ok pedig — nem habozom azt kijelenteni — az, hogy engem mindig bosszant és nem találok reá magyarázatot ma sem, hogy miért van az, hogy két teljesen egyenlő papírnál Magyarországon és Ausztriában, mondom, teljesen egyenlő papírnál a kamatra nézve és a biztosítéki alapra nézve, a mikor ez a Magyarország épen oly pontosan váltja be a maga kötelezettségeit, mint Ausztria, vagy bármely más állam, miért van mégis olyan óriási különbség, hogy például ma 9—97* frt a különbség az osztrák és a magyar aranyrente közt? Én nem mondom, hogy ennek az oka a minister úrban van, hanem azt hiszem, hogy annak, a ki a pénzügyek vezetésének élén áll, oda kell törekednie, hogy ez az aránytalanság, a melynek semmi absolut alapja nincs, mentől előbb elenyészszék. Egyébiránt, mint bevezetésül mondám, a minister ur válaszát tudomásul veszem. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Azokra válaszolni, a miket a t, képviselő ur felemlített, miként Ítéltetett meg az ő interpellátiója, nem az én feladatom. De nem hagyhatom megjegyzés nélkül egy állítását, mely arra vonatkozik, hogy egy bizonyos kedvezmény van a consortiumra nézve abban, hogy a 6 százalékos rentekötvények f elmondattak és mely mellett ason óhajtásának ad kifejezést a t. képviselő ur, hogy ezen kedvezményben esetleg az állam is osztozzék. Engedelmetj kérek t. ház, abban, hogy a 6 százalékos rentekötvények felmondattak, senkire nézve kedvezmény nem foglaltatik, mert igen természetes, hogy nem lehet semmiféleképen kötelezni azon consortiumot, mely ezen renteeonversio keresztülvitelére vállalkozott, hogy a 6 százalékos rente czímleteket magasabb árfolyammal váltsa be, mint 100 arany forint teljes névértékben s ha azért, mert a 6 százalékos rentekötvények kamatozása nagyobb a jelenleg szokásos kamatozásnál, ebből nem következik az, hogy ezen kötvények ezen árfolyam mellett váltassanak be. És ha t. ház, ezen árfolyam igy áll most és az illető rentetulajdonosok nem akarnak lemondani ezen őket megillető magasabb kamatozásról, nem marad más mód, mint azon joghoz nyúlni, hogy ezen czímletek felmondassanak, a mint erre a törvény is felhatalmazza a kormányt. Ebben tehát semmi kedvezmény nem foglaltatik, ebből sem a consortiumra, sem a kincstárra semminemű előny nem hárulhat. A mi a t. képviselő urnak utolsó megjegyzését illeti, hogy t. i. a magyar rentekötvények árfolyama rosszabbul áll, mint az osztráké, ez kétségtelenül áll t. ház és senki inkább, mint én, nem óhajtja ennek megszüntetését. Hogy e tekintetben sok történt, azt nem lehet tagadni, mert ezelőtt csak egy-két esztendővel is mégegyszer akkora volt a különbség a két értékpapír közt, mint ma, tehát már ma is javulás észlelhető. És ha a t. képviselőház és különösen a t. képviselő ur el akarja érni azt, hogy ez a különbség tökéletesen elenyészszék, arra kérem, méltóztassék a kormányt támogatni (Tetszés a jobboldalon. Derültség) azon intézkedéseiben, melyeket a deficit megszűnteié sere tenni kivan és ha a kormány működését e részben támogatni fogják, ezen czél is el lesz érhető" (Elérik helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a választ tudomásul veszi. Következik az interpellátiók előterjesztése. Latinovics Gábor: T. képviselőház! A budapest-zimonyi vaspálya kiépítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor e házban felhozott fontos politikai okok mellett e vasút létesítéséhez nem csekély mértékben járultak már akkor az általam is ismételve felhozott és mások által is hangsúlyozott igen fontos közgazdasági érdekek is, melyek különösen ezen fővonalnak forgalmát, értékét és jövedelmezőségét támogatták. Főkép ezen utóbbi tekintetek lebegtek a képviselőház előtt, mikor az 1881: XLV. t.-czikket némely módosításokkal megalkotta, mely által eléretett nemcsak az, hogy a szárnyvonalak által a forgalom emeltetvén és a fővonal tápláltatván, annak jövedelme4S*
