Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-203

so 203. országos ülés máreüins 9. 1883. adata. Ugyanez történt a közoktatás terén is. A | közoktatásnak, mint e nagy culturai tényezőnek magasabb felfogása azt idézte elő, hogy a közoktatás állami feladattá vált; nem oly jog, melyre az állammal szemben hivatkozni lehetne, hanem az állam nagy kötelessége. Az az állam, mely megalkotta a közegészségügyet, mely feladatai közé számítja az emberi egészség feltételeinek létesít'sét, az nem lehetett közönyös a szellemi fejlődés feltételei iránt sem; az az óriási haladás, melyet Európa civilisált népei a szellemi fejlődésben tettek, egyenesen ezen felfogásnak tulajdonítható. Az állam megengedheti opportunitási vagy pénzügyi okoknál fogva, hogy a közoktatás egyes ágai a felekezetek kezében maradjanak, de ez esetben a felekezetek nem oly functiót teljesítenek, mely a felekezet lényegéből foly, hanem az állam által rajok ruházott általános culturális feladatot teljesítenek. Megtagadni az államtól a jogot, hogy nagy culturális és nemzeti működését tervszerüleg szabályozhassa és vezethesse, annyi, mint megtagadni a nemzettől az eszközöket, hogy a közoktatás terén nemzeti politikát folytathasson, hogy ebben az országban fennállásának biztosítékát, a nemzeti egységet megalkothassa. Ez a felfogás ellentétben áll a mai állam természetével, ellentétben áll nemzeti érdekeinkkel s végre ellentétben áll a magyar közjoggal is. A magyar közjog elismeri a felekezeti iskolát, mint a világi cultm*a tényezőjét, de fentartja a felügyelet jogát, melynek tartalma czélszerííleg nem lehet más, mint a hatalom a középiskolának oly szervezetét és működését biztosítani, mely a középiskola lényegének s rendeltetésének s a culturai s nemzeti érdeknek megfelel s megakadályozni azt, a mi ez érdekkel ellentétben áll. A mely állam megengedné, hogy közoktatásának rendszere ellentétben álljon saját legfőbb érdekeivel, az önmagáról mondana le és önmaga ásná alá alapjait. (Helyeslés.) Ez t. ház, tiszta álláspont minden tekintetben és én azt hiszem, hogy ezen álláspontról sokat lehetne vitatkozni azokkal a képviselő urakkal, a kik a fenforgó kérdést, középiskoláik rendezését tisztán felekezeti szempontból fogták fel. De én, t. ház, lemondok a vitatkozásról, lemondok azért, mert a kik eddig a törvényjavaslatot előttem védték, azok teljesen ínegezáfolták azokat az érveket, a melyeket a particularismus képviselői e törvényjavaslat ellen akár felekezeti, akár nemzetségi szempontból felhoztak. De lemondok egy más oknál fogva is: az az álláspont, a melyet én elfoglalok, a mely a nemzeties álláspont, oly ténylegesen különbözik azoknak az álláspontjától, kik felekezeti szempontból tárgyalják ezt a kérdést, hogy én azt hiszem, hogy egymást meg nem érthetjük, ezen a két alapon állók egymást nem capacitálhatják, {Élénk helyeslés) a kölcsönös capaeitálás lélektani lehetetlenség. (Helyeslés.) És t. képviselőház, a kiben az az erős, egészséges nemzeti ösztön nincs meg, mely megérzi, mi veszélyezteti a nemzet érdekeit s mire van egy nemzetnek szüksége, hogy érdekeit megvédje, a kiben ez az érzés nincs meg, azt a legfényesebb érveléssel sem lehet capacitálni. A particularisticus felfogásban egy erős logica van, mely egy táborba viszi azokat, a kik az államot korlátolni s megbénítani akarják, ott találkoznak azok, kik felekezeti szempontból, ott a kik nemzetiségi szempontból ellenei az államnak s a kit magyar ember létére ez a jelenség nem capacitál, azt nem lehet meggyőzni a legnyomósabb érvek egész seregével sem. (Élénk tetszés ét helyeslés.) De t. ház, ámbár lemondtam arról, hogy vitatkozzam, lehetetlen, hogy egy képviselőtársam nyilatkozatára nereflectáljak. (Halljuk!) Ez b. Prónay Dezső képviselő ur nyilatkozata, mely nyilatkozat annál fontosabb, mert ő nemcsak egyszerű képviselő e házban, B. Prónay Dezső: De az ! E házban csak az! (Helyeslés a szélső balfelől.) Grünwald Béla: Nem csak egyszerű képviselő, hanem az ág. evangelicus egyház egyetemes ügyelője. (Halljuk!) Midőn a választási mozgalmak az evangelicus egyház kebelében megindultak, nálam is, ki nem vagyok oly szerencsés, hogy annak az egyháznak kebelébe tartózhassam, nagy érdeklődés fejlődött ezen választás eredménye iránt. S őszinténjbevallom, hogy az az érdeklődés az igen t. képviselő ur megválasztása iránt részemről több volt a tisztán platonicus érdeklődésnél. Óhajtottam őszintén, hogy ő választassák meg; mert meg voltam róla győződve, hogy mint a fiatalabb nemzedék tagja, egyszersmind nagy tapasztalásokkal rendelkezve, nagy műveltségénél és kiváló tehetségénél fogva nagy szolgálatokat tehet a nemzetnek azon egyházban, melyben erre oly nagy szükség van. De az a beszéd, melyet itt a képviselőházban tartott, megvallom őszintén, fájdalmasan érintett. A felekezetiségnek, a felekezeti felfogásnak az a merevsége, az állammal szemben tanúsított gyanakodása és idegenkedése, nagyon kétségessé teszi reá nézve azt, hogy abban az egyházban, melyben az idegenkedés habár más okoknál fogva, megvan, teljesíthetni fogja-e azon missiót, melyet neki szántam. (Mozgás a szélső balon.) Annyi bizonyos t. ház, hogy azon egyház kebelében szükség van oly factorra, mely az állam iránti gyanakodást megszünteti; szükség van oly tényezőkre, melyek helyreállítják a felekezet érdekei és az állam érdekei közt az összhangot. De mondom az a merevség, melylyel a t. képviselő ur nyilatkozott, kétségessé teszi ezen eredményt és én aggódva látom azt, hogy ha ez a, szellem tovább fog terjedni: akkor szövetségeseket fog nyerni talán és támogatni fogják ezen irányt