Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-203
208. országos ülés márczius 9. 1883. 31 az evangelicus egyház kebelében sokan, de ezek épen azok lesznek, kik ellenében neki missiója volna, (Élénk helyeslés több oldalról) mert a protestáns egyház kebelében a hazafias rész ma már be kezdi látni azt, hogy vannak a protestáns egyház kebelében bizonyos bajok, melyek csakis az állam segélyével lesznek gyógyíthatók. (Helyeslés.) Egyébiránt t. ház, előttem kétségtelen, hogy ezen az állásponton senki sem használhat nemzetének, de még saját felekezetének sem. (Igaz! JJgy van!) Mert a nemzet életében minden tényező annyit ér, a mennyi szolgálatokat a nemzetnek tesz. (Élénk helyeslések.) És én csak ismételhetem azt, az igazságot s ezt a t. képviselő urak figyelmébe ajánlom s melyet a jövő fényesen fog igazolni, hogy az állani annál nagyobb veszély a felekezeti autonómiára nézve, minél nagyobb veszély a felekezeti autonómia az államra nézve, (ügy van! jobb- és balfelöl.) Nem felekezeti érdekről, hanem legfőbb nemzeti érdekünkről van itt szó, mely mellett minden más érdek eltörpül; nem arról van itt szó, hogy mi sérti a felekezeti autonómiát, hanem mi sérti a nemzet érdekeit és mire van szüksége a nemzetnek, hogy érdekeit megvédje. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) T. ház! Nekem ig vannak kifogásaim a törvényjavaslat ellen, de haladást is látok benne. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt előadásomat befejezném, még egy rövid reflexiót tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Én e törvényjavaslatot oly minimumnak tartom, a melyen alul az, a ki az állam és a nemzet érdekét komolyan meg akarja óvni, nem mehet. (Élénk helyeslések.) A ministerelnök ur tegnapi fényes és állami szellemtől áthatott beszédje mély hatást idézett elő a házban és bizonyára mély hatást fog előidézni az országban is. Reményiem, hogy a t. ministerelnök ur e jelenségből le fogja vonni a következtetést. Miért idézett elő oly nagy hatást beszéde és miért helyeselték azok is, a kik politikai ellenfelei, beszédének szellemét és irányát? Azért, mert a t. ministerelnök ur, mióta én figyelemmel kisérem a közpályán kifejtett működését, soha oly tisztán állami szellemtől áthatott beszédet nem mondott, mint tegnapelőtt. (Mozgás.) Legyen meggyőződve a t. ministerelnök ur, hogy a nemzet napról-napra több érzékkel bir saját erdekei iránt és az államot nem perhorrescálja már ugy, mint ezelőtt 10 évvel és sokat keresztül lehet vinni ma, a mit néhány év előtt nem lehetett volna. S azért reménylem, hogy az az emelkedett hangulat, melyet a t. ministerelnök ur beszédje előidézett, meg fog maradni a t. házban s meg vagyok győződve, hogy a t. ministerelnök ur nem fogja engedni, hogy beszédének hatása megrontassék az által, hogy a részletes tárgyalás alkalmával meg fognak hiusittatni azok az elvek, melyeket ő maga proelamált. (Élénk és zajos helyeslés a baloldalon.) Ha ez megtörténnék, ez volna a legpéldátlanabb politikai frivolitás. (Ugy van / a baloldalon.) Abban a reményben t. ház, hogy ez nem fog megtörténni és mert a törvényjavaslatot csakugyan haladásnak tartom; és mert nem akarok egy sorban állani azokkal, kik e törvényjavaslatot csak azért nem fogadják el, mert azt hiszik, hogy ez a magyar állam érdekeinek szolgál: általánosságban elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszésnyilatkozatok .) B. Prónay Dezső: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Azt hiszem, Grünwald Béla t. képviselő ur legalább is annyit foglalkozott igénytelen személyemmel s különösen igénytelen személyemnek egy más jellegével, hogy talán ez feljogosít, hogy megjegyzéseire röviden válaszoljak. Az első az t. ház, hogy én nagyon jól értem és természetesnek találom, ha olyan vitánál, a mely a dolog természeténél fogva közelről érdekli a törvényesen bevett vallásfelekezeteket, ez ügyet ezen szempontból is bíráljuk és még eddig önmagában ez ellen senki sem tett észrevételt. Felszólalásomban igyekeztem kerülni azt, hogy a felekezeti szempontokat előtérbe toljam; igyekeztem kerülni ezt több oknál fogva és ezen több ok közül csak egyet említek meg és ez az egy az, hogy még szinét és látszatát is el akartam kerülni annak, mintha én más is volnék e házban mint országos képviselő. Ha a t. képviselő ur itt más minőséget és más jellegét kívánja a képviselő egyéniségének felemlíteni: fel lehetne említeni e tekintetben sokat, hanem ez szerintem ép oly visszás volna, mintha valaki például azt mondaná, hogy azért vannak aggályai a törvényjavaslat vagy a t. közoktatási minister ur egyes nyilatkozatai ellen, mert ő pl. confrater Franciscanorum. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Még egyet. A magyarhoni ágostai hitvallású evang. egyház nagy többsége bizalommal emelt egy oly állásra, a mely bizonyos kötelességeket rótt reám. Mikép fogok én ezen kötelességeknek megfelelni, annak megítélését bizoin a jövőre és azokra, a kiket illet, de nem Grümvald Béla t. képviselő úrra. Hogy pedig miként fogok én eljárni, arra nézve, bármennyire bámuljam is a t. képviselő urnak nagy tudományát, beszédeinek nagy formai tökélyét: de engedje meg, tőle nem fogok tanácsot kérni, de nemcsak, hogy tanácsot nem kérek tőle, hanem még leczkéztetését sem fogadom el, azt visszautasítom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház!