Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

340 21S. országos ülés április 6. 1883. Ez alkalmasint a hatvani utczai demonstra­tióra vonatkozik. Én figyelmeztetem, feltéve, hogy jogász, jogi tanulmányokat végzett, hogy az egy­általában nem járja, olyan ügyben valakiről posi­tive valamit állítani, a mely ügy a bíróság előtt áll és a melyről még ítélet mondva nincs. Mert én itt a ház színe előtt határozottan tagadásba vettem, hogy én azon demonstratiót akár rendeztem, akár vezettem volna. Az ügy birói vizsgálat alá került és én semmiféle akadályt nem gördítettem, meg­jelentem a biró előtt és a vége az, hogy általában semmiféle végzés nem hozatott. Tehát miután itt semmiféle végzés nem hozatott, a t. képviselő ur mint jogász, magyarázza meg magának, hogy mit követtem én el akkor, a mi még bizonyítva nincs is s mit követett el ő, a midőn ténynek mondja, a mi nem az! De vannak még más sajátságos dolgok, a melyek szintén ilyen alakban Németországszerte szoktak forogni. A t. német Schulverein némileg kényelmetlennek találta azt, hogy hát ez a szó „Schulverein" már olyan odiositást öltött magára, kiváltképen Magyarországon s egyebütt is; tehát szerveztetett egy ikeregyesület a „ Centralverein für Handelsgeographie und Förderung deutscher Interessen im Auslande". Az ember azt gondolná, hogy ezek kereskedelmi vagy más forgalmi érdek­ből egyletté alakultak, a mely e szerint a materiá­lis életben való könnyebb boldogulásra, német iparczikkek terjesztésére stb.-re befolyással bír­jon. Hanem igen sajátságos az t. képviselőház, hogy ennek a Centralvereinnak für Handelsgeo­graphie első Aufrufja mindjárt az első sorban, mikor az ember, mondom, kereskedelmi dolgot vagy más effélét várna, e helyett azt mondja: „Der dem ungarischen Reichstage vorliegende Schul­gesetz-Entwurf droht den letzten Rest der in den deutschen Gemeinden Ungarn-Siebenbürgens seit nahezu 800 Jahren gepfíegten deutschen Geistes­cultur zu zerstören und den Vernichtungskampf des Magyarismus gegen das Deutschthum zu be­schleunigen. * Tehát ez az a Vérein für Handels­geographie. (Derültség.) És hogyha ennek az alá­íróit nézzük, ugy csodálkozással tapasztaljuk t. ház, hogy ezen aláírók tulajdon azok, a kik egyszersmint a német Schulverein felhívásainak is az aláírói, tehát két alakban ugyanegy czélt hajhásznak. És Steinacker t. képviselő nr, mint a budapesti kereskedelmi és iparkamarának, ha ugy tudom, titkára (Felkiáltások: Hátramozclűója! De­rültség) talán mégis némi tekintetben közelebbi viszonyban áll azzal a Central-Vereinnal für Han­delsgeographie s én a t. képviselő úrtól nagyon kérdezném, hogy ezzel a Central-Verein-nal für Handelsgeographie vájjon a középiskolai törvény­javaslat dolgában, vagy a budapesti kereskedelmi és iparkamara dolgában szokott-e leveleket vál­tani? Mert hogy vált, azt talán, remélem, nem fogja tagadni; ha pedig épen kedve volna a taga dáshoz, hát a bizonyíték a markomban van, köny­nytí lesz meggyőzni felőle. (Derültség.) A t. kép­viselő nr ugyanis szerintem azon pontos szak­emberek és tisztviselők közé tartozik, a kikről e téren — bocsánatot kérek, ha egy kicsit gúnyosan szólok, de hát rólam tudják sokan, hogy én mái­nem állhatok ellen a gúnyolódásnak, — szóval a kikről, mondani szoktam, ha t. i. egy nagy paksa­métával jelennek meg a gyűléseken és mindenütt, mint Steinacker ur, hát én azt szoktam mondani, hogy az eszöket a hónuk alatt viselik. (Élénk de­rültség.) Hát én figyelmeztetem a t. képviselő urat arra, hogy vigyázzon, (Halljuk!) hogy abból a paksamétából bizonyos dolgok ki ne hulljanak, (Derültség) mert találkozhatnak becsületes megta­lálók, a kik sokszor épen olyan kezekbe juttatnak ilyen elhullott dolgokat, a melyek bizony nem igen dicsérik meg az illetőt; a miből azonban az is következik, hogy mindenkor szívesen vissza lehet szolgáltatni azt, mit a becsületes megtaláló ilyen másodkézbe juttatott. Mindezeknél fogva t. képviselőház, remény­lem, hogy Zay urnak modor tekintetében legalább annyit nyújtottam, a mennyi csekélységemtől ki­telik. (Derültség.) Megmaradok a mellett az állás­pontom mellett, hogy Madarász József t. képviselő­társamnak határozati javaslata nem ütközik a nem­zetiségekérdekébe, a mennyiben az ő anyanyelvük ápolását, fentartását semmiképen sem veszélyez­teti és azt tartom, hogy valameddig Magyarorszá­gon tanügyi törvényjavaslatok, tantervek fognak készülni, én magam is hiszem, hogy a német nyelv­nek, sőt mellette más nyelveknek is mindig meg­marad a maguk jogosultsága és gondoskodva lesz arról, hogy azok ott taníttassanak is. Azt mondani, hogy ez chauvinisticus törekvés, hát én a magam részéről csak arra figyelmeztetem a t. ministerelnök urat, hogy méltóztassék már most határozottan irányt jelölni ezekkel a nemzeti­ségi velleitásokkal szemben, mert hisz a f. minister­elnök urnak alkalom volt nyújtva a múlt esztendő­ben, hogy annyira eltalálta a hangot e házban, hogy pártkülönbség nélkül éljenzésben részesült akkor, mikor a magyar államnak érdekét és köve­telését a nemzetiségekkel szemben hangoztatta; holott tegnap épen ellenkezőleg concessiót tett —­talán Zay képviselő urnak és Staatsschriftjének behatása alatt — és odáig megy, hogy csakugyan nem maradt volna egyéb hátra, minthogy Zay kép­viselő úrral itt a képviselőház előtt egymásnak kezet nyújtsanak. Hát irányt kérnék jelezni! Én részemről a magyar állameszmének nemcsak mint eszmének, hanem mint valósággal megalkotandó I ténynekrendítheíetlenbarátja, elfogadom Madarász J József t. képviselőtársamnak indítványát. (Élénk | helyeslés a szélső balon.)

Next

/
Thumbnails
Contents