Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

218. országos ülés á rilis 6. 1883. 339 az a nagy háború. Abban az időben volt, mikor a szász nemzetiségnek egyes fiai nagyon lelkesültek; többek közt, ha jól emlékszem, a szászsebesi tanító odáig lelkesült, hogy a saját hátán vitt fel egy fél öl fát egy magas hegyre, hogy ott „Freudenfeuer-*t gyújtson a szedáni bukásra. És akkor ott feltámadtak oly velleitások — Wolff képviselő ur fejével igent int — melyek igen messze vezettek a habsburg-lotharingiai dynastia iránt táplált loyalitástól, mert azt gondolták, hogy most már elindulnak a Moltke hadseregei és mindent lekaszabolva egyedül azt a 120 ezer szászot teszik Magyarország kellő közepébe, hogy most uralkodjanak. Hát önök ezen kételkedni akarnak ? Tisztelt ház ! Kezemben van egy igen nevezetes szász orgánum, a mely mindig a leghatározottabban az úgynevezett ó-szász álláspontot képviseli, a mely nem alkuszik semmivel és senkivel, a mely csupán szász és ó-szász akar lenni. Ez a „Kronstädter Zeitung" 1870. 9-ik száma, a melyben egy igen nevezetes vezérczikk foglaltatik, a mely irva van nemcsak journalisticai, t. i. például modern felületességgel, hanem valódi alapossággal, minthogy alapítva van Teutsch superintendens urnak az ő történelmi munkájára. Foglalkozik ezen czikk azzal a könyvvel, melyet dr. Fischhof kiadott és a melyben a szászságnak, vagyis németségnek Magyarországon és szerinte az akkori „Erdélyben* való viszonyaival foglalkozik. Ebben a czikkben t. ház, a leghatározottabban a következő van kifej ezve — felolvasom eredetiben a conclusiót, hogy ne mondják, hogy rósz fordítás következtében elferdittetett. (Helyeslés a szélső balon.) „Die Hilfe, die dem Deutschthum unter allén absolutistischen Regierungen von Wien kam, war schlimmer als die schlimmste Feindschaft.

u így éreztek Bécs iránt. Továbbá: „Wenn gesagt wird, das deutsche Volk habé unter den ungarisehen Königen grösseren Schütz und gereehtere Anerkennung gefunden, als unter dem Hause Habsburg, so ist ein historische Wahrheit. Die ungarisehen Könige überschitteten die deutschen, die Siebenbürgen, mit Wohlwollen. Anders war dieses, als Siebenbürgen unter den deutschen Kaiser kam. Tehát Teutsch nyomán arra a conclusióra jutunk, hogy az Árpád-kori magyar királyok alatt virágzottak és a habsburg-lotharingiai dynastiák alatt bekövetkezett a hanyatlás. Ezt önök ma igy hirdetni, legalább a magyar törvényhozás kebelében, nem tartják czélszerűnek. (Igaz! TJgy van ! a szélső balon. Derültség.) T. ház! Minthogy a t. ministerelnök ur tegnap chauvinismust emlegetett és ez Zay képviselő urnak tetszett, hát én gratulálok Magyarország ministerelnökének, hogy ő valósággal nemcsak Zay képviselő úrral, hanem Steinacker képviselő úrral is találkozik. (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk!) Találkozik pL azon beszéd ötletéből, mely etMadarász József t. képviselőtársam 1880-ban a magyar állami gépgyár tételénél tartott, hol ő méltányossági szempontokból kérte, hogy a magyar elem legalább figyelembe vétessék és a gyárnál alkalmaztassák. Akkoriban, miről a t. ház kevés tagjának lehet tudomása, a magyar országos iparegyesület még jónak és szükségesnek látta, hogy egy német orgánumot is fentartson. „Industrie-Zeitung, Organ des ung. IndustrieVereines", czíme alatt, hol is verantwortlicker Redacteur Ödön Steinacker. Tehát nem Edmund, hanem Ödön. Gratulálok a t. képviselő urnak, hogy legalább egyik fele már magyarosodni kezd. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) Ezen lap 17. számában ki van fejezve Madarász József t. képviselőtársunk beszédének ötletéből, mondhatom, igen finom, művelt hangon, a mely épen illik az ilyen velleitások és törekvésekhez, van kifejezve az, hogy Madarász képviselő ur mit akar és milyen dolog az; kifakad pedig a következő szavakban: „Uud darum protestiren wir feierlich gegen jeden bübischen Versuch, chauvinistische Velleitäten auf dem Grebiete unserer vaterländischen Industrie sich breit machen zu lassen. Ein solches Bestreben hat sich auch gelegentlich der erwähnten Verhandlungen im Landesindustrieverein an den Tag gewagt. Doeh ist demselben in würdiger sachlicher Weise, so wohl der Vice-Präsident des Vereines Kari Ráth als auch der Obmann der Fachsektion für Fabricks-Industrie Paul Sonntag von Gömör, rechtzeitig entgegenzutreten." Ez egészen fényesen bizonyítja azon nevezetes nyíltságot, bátorságot és leplezetlenséget, melylyel ezen t. szász képviselő urak — bármiféle állást foglalnak is el a társadalomban — ilyen tractatumocskákat terjesztenek és szétszórnak. Mert az mégis nevezetes dolog, hogy egészen megmaradjak a kedélyes hangnál — hogy pl. Zay képviselő ur megtalálta az alkalmat alkalmasint azon úton és réven, a melyen az ő nagy Staatsschriftje az „Allgemeine Zeitungba" bejutott és és pl. rám vonatkozólag mondta, „nach stenographischen Aufzeichnungcn", a mint az rendesen ott szokott állani — mert a képviselő ur a közoktatási bizottság tárgyalásairól is azt mondja, hogy „nach stenographischen Aufzeichnungen" vannak felvéve, noha én hiszem, hogy egy betűt sem küldött, daczára, hogy a német sajtó mindent tudott —- mondom, a képviselő ur ezen stenographische Aufzeichnungen között a többek között azt állítja rólam, hogy und wer istdenn derMann, t. i. én és kisüti, hogy én vagyok az a Mann, t. i. Hermán Ottó, a ki socialisticus velleitásokban szenvedek s a ki annyira mentein, hogy ezen socialis törekvéseket már az utczára vittem és ott az Aufruhr élére állva, működtem, olyan Aufruhr élére, a melyet csak vérrel és golyóval lehetett megszüntetni. 43*