Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

qgg 218. orsaAgos ülés férfiúi eljárásának cardinális feltétele legelőször az volna, hogy a nemzetiségek a magyar állameszmének feltétlen barátjai legyenek, a második pedig az volna, hogy a béke örök időkre biztosítva legyen, hogy itt egy valóságos békés, harmonicns arcadiai fejlődésről lehessen szó. Azonban t. ház, a dolgok jelen állásánál, a hol a magyar nemzet, a magyar állam eszméje minden oldalról ostroinoltatik, hol senki a jövőt biztosítva nem láthatja, ez nem a gyakorlati politika szempontjából vallott nézet, vagy követett irány. Ezért azonban nem kárhoztatom Mocsáry t. barátomat, sőt tisztelem és beesülöm azon nyíltságot és bátorságot, a melylyel ő ezeket a nézeteket itt e házban érvényre juttatni törekszik. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy midőn e bátorságot elismerem, egyszersmind látom azt is, hogy Mocsáry t. képviselőtársam más tekintetben tőről metszett typicus magyar, a mennyiben a tőrőlmetszett typicus magyarnak van megadva az, hogy bátorságával egy egész ellenséges táborral is szembeszáll, ha látja is bukását, ha látja is az ellenséges tábor felzúdulását. Teleky Sándor barátom csak nem rég hozta fel azon nagyszerű hőstettet, hol egy magyar huszár vállalkozott arra, hogy feltartóztasson egy egész franczia hadosztályt. Nagyon sajnálom azonban, hogy Mocsáry t, képviselőtársam nem az igazi ellenséget, hanem a saját maga táborában látta azon ellenséges erőt, a melylvel néki szembe kell szállania. Es most t. ház, venio ad fortissimnm virum és ez Zay képviselő ur, a ki elérte egy nagy vágyát, azt, hogy Tisza Kálmán ministerelnök úrral a tegnapi napon a ház szine előtt ölelkezhetett. (Derültség a szélső baloldalon.) Minthogy a képviselő ur a tegnapi napon Orbán Balázszsal szemben az Ízlésre is czélzott és Orbán Balázs ízlését nem találta megfelelőnek, hát de gustibus non est disputandum; meglehet, hogy az én ízlésem sem felelne meg a képviselő úrénak, hanem én mint szolgálatkész és különben is nyájas ember, hogy a képviselő ur ízlésének is eleget tegyek, iparkodni fogok, hogy az ő becses methodusát és eljárását, a melyet e parlamentben alkalmaz, tőlem kitelhetőleg kövessem. A tegnapi nap, t. ház, nemcsak azokban a tekintetekben, a melyeket elmondtam, hanem még más tekintetben is ominosus egy nap volt, mert megértük, hogy a régi „Augsburger Allgemeine Zeitung", a mely most már „Műnchener Allgemeine Zeitung", egy rendkívüli mellékletében hozza a képviselő urnak azon beszédét, a melylyel ő a ház vitáit gazdagítani méltóztatott és pedig bőségesen, a mit elismerünk mindnyájan. E beszéd a mint jelezve van, egy „Meisterwerk, Leistung allerersten Eanges, eine der würdigsten, bestén Staatsschriften die jemals verfasst worden sind". Ezen Staatssehrift terjedelme iránt a legtökéáprilis 6. 1S8S. letesebb tisztelettel viseltetem, mert az újabb időben talán csak Mancini olasz ministerelnök tett túl terjedelemben és eszmegazdagságban a képviselő úron, mivel Mancini beszéde öt óra hosszat tartott. A képviselő ur oly nyájas — rendes eljárása szerint — ügyes fogással élni Madarász József képviselőtársammal szemben és kikeresni, mint leghatalmasabb fegyvert, Kossuth Lajost, a ki az 1848/49-iki szabadsághareznak mindenesetre első alakja volt s mutatja, miként vélekedett Kossuth a nemzetiségekkel szemben, hogyan szólította meg a nemzetiségeket s többek közt a szász nemzetiséget is a szabadság, testvériség és egyenlőség alapján a csatlakozásra, szövetkezésre, testvériségre. Hát én, t. képviselő ur, nem kételkedem, hogy midőn Kossuth ezt irta, ugy irta, hogy át is volt hatva ezen dolog nemességétől, őszintén szólt s hogy ő ezt ma is táplálja; sőt én biztosítom a tisztelt képviselő urat, hogy az eszmét magát véve, mi mindnyájan nem csak ezen az oldalon, hanem a másik oldalon is, valósággal ezen az alapon állunk mindenkivel szemben, a szabadság, egyenlőség, testvériség alapján. De nem ezen fordul meg a dolog. Nem az a fő, hogy mit mondott Kossuth, hanem mit feleltek önök Kossuthnak. (Eelgeslés.) Hát önök ezt a valósággal nemes és ihletett felhívást elfogadták ? Hát t. képviselő ur én ugy emlékszem, hogy Bem apó akarta önöket ott keblére ölelni, hanem fájdalom ágyúval kellett, hogy megnyissa Szeben kapuit. Es a mikor lezajlott az a harez, mikor Magyarország rabigába dőlt, váljon hova fordultak önök szász képviselő urak, vagyis az önök édes apái? Talán a magyar nemzet sorsában iparkodtak osztozkodni ? Talán gondoltak arra, hogy ismét vissza szerezzék az alkotmányt? Hisz önök 1867-ben s azontúl a leghatározottabb ellenségei voltak az alkotmányosság helyreállításának és önök abban találták gyönyörűségüket, hogy a székelység és magyarság nyakára mint bezirkezek ülve, azokkal együtt, kik Magyarországot lenyűgözték és a mi önöknek fáj, a minek önök most is hangot adnak itt, az nem szabadabb állapotnak visszaóhajtása, hanem a bezirkerség húsos fazekaihoz (Ugy van!) való visszavágyás. Zay t. képviselő ur ezekben a dologban kételkedik s én meghiszem, hogy ő ma az ország törvényhozása közepében azt gondolja, hogy ő és egyáltalán a szászság összes képviselői és úgynevezett kolomp osai nagy következetességgel mindig egyirányban törekedtek. Ők eljárnak most az udvarhoz magukat a dynastiához loyalisoknak vallják, s azt mondják, hogy egyedüli biztosítékuk, egyedüli reményük a trón, az a hatalmas trón, a mely előbb-utóbb az, ő igazságukat érvényre fogja juttatni. De hát t. ház, tempóra mutantur et no» mutamur in illis. Nem is volt az oly nagyon régen, mikor Francziaország és Németország közt folyt.