Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

218 országos lilás április 6. 1883. 337 tások itt a házban szünet nélkül oly szívóssággal fel szoktak vetni. Engedje meg a t. ház, hogy én mindenekelőtt a nyelvtanítás dolgában mondhassam el nézetemet, kiváltképen abban az irányban, hogyan oldható meg az a probléma, hogy Magyarországon az állam nyelve általában kötelező tannyelv legyen s az illető nemzetiségek aspiratiói, a menynyiben anyanyelvükre vonatkoznak, mégse szenvedjenek csorbát, mert e problémának voltaképeni alapja s a veszekedés örökös tárgya mindenkor az anyanyelv biztosítása, a mennyiben minden nemzetiség a maga anyanyelvében él. A tárgyalások folyamán mindenki meggyőződhetett arról, hogy a nyelv tanítására és a nyelv tanításának értékére vonatkozólag igen zavarosak a vélemények. Hogy a legjellemzőbbet hozzam fel: miként fogja fel pl. Magyarország jelenlegi ministerelnöke a nyelvtanítását, annak horderejét, annak jelentőségét? azt világosan bebizonyította azokkal a fejtegetésekkel, a melyek szerint a görög nyelvet a ház előtt fentartandónak jelezte. De ha az ő okoskodását kivetkőztetjük a szóbőségből és csupán csak a cardinalis tételeket veszszük elő, azt a következőkben összegezhetjük. Először is a nyelv tanításának okvetlenül képző ereje van; a görög nyelv mindenesetre olyan, a melynek képző ereje van, a melyet azonban kevés ember sajátít el s a kik elsajátítják, általában el szokták felejteni. No már bocsánatot kérek, ha a nyelvtanításnak szellemképző tulajdonságai vannak, én megfordítom a tételt és azt mondom, hogy taníttassanak analytice oly nyelvek, melyeknek az életben hasznuk van, melyeket az emberek el nem felejtenek, mert általuk az eredmény: a nyelvtanulás képző erejének behatása az ifjúságra és a társadalmi szellemre tartósan biztosítva van. Tehát nem az a kérdés, hogy melyik, hanem az, hogy egy nyelv mindenesetre analytice tanittassék, mert a nyelvtanítás azon modora, a mely most dívik, szerintem határozottan rósz. A methodus analyticai, de az analyticai methodust nem lehet ott alkalmazni, a hol a szellemnek csak elemi oktatás útján való tovább fejlesztéséről van szó, mert az analyticus tanítás már philosophiai művelet, tehát nem gyermeknek való. Es ha figyelembe veszszük, hogy az egyes ember vagy a társadalom az élő nyelveket mikép sajátítja el és miképen tökéletesíti később : ngy találjuk, hogy a nyelvek elsajátítása az élet által empyrice történik és mikor a nyelv anyaga megvan, akkor következik az analyticus alkalmazás, a structura tanítása. De megfordítva, ezt a műveletet a zsenge ifjúságra alkalmazni s az érett észnek való analyticával kezdeni a nyelvtanulást — absurdum. És hivatkozom a t. ház azon tagjaira, kik még a régilatinitáskorszakában járták az iskolákat, miképen tanulták a latint? Ott KÉPVH. NAPLÓ. Í88Í— 84. XI. KÖTET. legnagyobb súlyt arra fektettek, hogy a gyermek a latint az életben való alkalmazásra empirice tanulja, járta a signum és tudni kellett a vocabulariumot; a társalgásból ki volt zárva minden más nyelv, csak a latin volt megengedve és erre azután következett az analytica. Ezt elfogadom, ennek meg is volt az eredménye, az ifjúság legnagyobb része megtanulta a latin nyelvet és tudta később is. Ezek t. ház, arra tartoznak, a miket a nyelvtanítás mikéntjére e szakasz alkalmából felhozni óhajtottam. Áttérek most a legnehezebb pontra, melyre nézve a nemzetiségek az állameszmével mindig hadilábra állanak, t. i. az élő nyelvek tanítására. (Halljuk!) Határozottan állíthatom, hogy az állam nyelve lehet általánosan kötelező tannyelv, a nélkül, hogy ez által a nemzetiségek érdekei nyelv tekintetében csorbát szenvednének. Mert ha a nemzetiségek meg akarják nyelvüket tartani, azt akarják, hogy ifjúságuk valósággal és tökéletesen tanittassék arra, akkor akkép állítandó fel a követelés, hogy a nemzetiségek nyelve a középiskolákban a kötelező tantárgyak közé felvétessék, a mi már meg is van. Teszem például azok érdekében, kik a szászságot és a német nyelvet követelik, már a dolog egészen tiszta, a mennyiben a német nyelvet a gyermek, ha bejő a magyar iskolába, magával hozza az anyanyelv képében és akkor a középiskolának feladata az lesz, hogy a német nyelv ismeretét analyticai methodus segítségével tökéletesítse. Tehát, hogy ha a magyar tannyelvű középiskola felveszi a német nyelvet a köteles tantárgyak közé, mikép csorbíthatja ez a nemzetiségek érdekeit, vagy mikép magyarizálhat ez, azt fel nem foghatom. Én, t. ház, e szempontból tökéletesen osztozom Madarászt, képviselőtársam nézetében és csatlakozom határozati javaslatához. E határozati javaslat sorsát igen jól tudom, ez fel van vetve és meg fog bukni. De én erősen hiszem, hogy be fog következni azon idő, midőn ezen házban és a kormány padjain olyan férfiak fognak ülni, kik a magyar állam függetlenségét megteremtve, megszerzik minden attribútumát az igazi államiságnak, kik nem csak az állameszmét fogják pengetni, hanem realisticus irányban meg fogják teremteni a valódi magyar államot. (Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Ezeket elmondván, mielőtt, apecialiter Zay képviselő előadására rátérnék legyen megengedve, hogy elmondhassam nézetemet arra vonatkozólag, mit Mocsáry t. képviselőtársam tegnap felhozott. (Halljuk !) Én, t. ház azt találom, hogy Mocsáry t. képviselőtársam oly feltételek alapjáról beszélt, melyek jelenleg Magyarországon nem léteznek, mert az ő eszméjének valósítása, vagyis az ö status43