Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

lés április 5. 1883. 03 í, 217. országos ül magyar nyelv tanítását nem kell eltiltani, mert e nyelv tanulása a míveltséghez hozzájuttatja. Mocsáry Lajos: Méltóztassék megengedni a t. ház, hogy még néhány szót szóljak a vita bezárása előtt. (Halljuk!) Azon reám nézve igen sajnálatos helyzetben vagyok, hogy nem járulhatok azon módosítványhoz, melyet Madarász képviselőtársam előterjesztett, sőt még ahhoz sem, melyetHelfy képviselőtársam adott be. Nem járulhatok Madarász t. képviselőtársam módosításához, melynek rövid tartalma, hogy 4 év múlva a tannyelv a középiskolákban kizárólag magyar legyen. T. barátom azzal motiválta ezen módosítványát, hogy csak igy lehet megfelelni azon szükségnek, hogy a különböző ajkú nemzetiségeknek, melyeknek nagy tömege kívánja, hogy magyarul tanulhasson, a magyar nyelv megtanulására a kellő alkalom megadassék. Hivatkozott t. barátom még arra ie, motiválni akarván, azt gondolom, hogy egyáltalában nem foglal magában módosítványa erőszakos intézkedést, hogy ugy is megvan a törvényben azon intézkedés, hogy minden népiskolában kell tanítani a magyar nyelvet s ennek következtében az összes más nemzetiségű ifjúság képes lesz arra, hogy a gymnasiumokban magyar nyelven tanulhasson. Én bátor vagyok t. barátomat arra figyelmeztetni, a mit elmondottam akkor is, mikor ezen népiskolai törvény tárgyaltatott, hogy ezen törvénynek nem lesz meg az az eredménye, mit tőle várunk és hogy ott, hol a nemzetiségek nagyobb tömegekben vannak, a népiskola útján meg lehessen magyarosítani őket, ez oly illusió, melyben nem osztozhatoin és meg fogja mutatni a következés, hogy csakugyan nem lesz ez az eredménye. A feltevés tehát, melylyel mostani módosítványát motiválta, ezen consideratiónál fogva nézetem szerint elesik. De nem volna meg módosítványának azon eredménye sem, melyet ő vár, hogy a más nemzetiségű ifjúság a magyar nyelvet megtanulja. Épen ez eredmény nem lenne elérhető az által, ha általában a tannyelv magyarrá tétetnék, mert ez azt eszközölné, hogy e más nemzetiségű ifjak nem mehetnének a középiskolákba, mert nem bírván a nyelvet, nem lennének képesek a tanulást megkezdeni. Tehát épen ellenkezőjét érné el annak, mint a mi intentiójában van. Azon kivül ez intézkedésnek eredménye lenne még általában az, hogy az összes nemzetiségi ifjúságnak megnehezítené, vagy majdnem lehetetlenné tenné azt, hogy a műveltségben előhaladhasson. És én bátor vagyok azt kérdezni, vájjon a magyar nemzetiség szempontjából érdekünkben van-e, hogy különböző nemzetiségű hazánkfiai mostani műveletlen állapotjukban maradjanak? Nem az áM-e a magyar faj érdekében, hogy a műveltségben minél inkább előhaladjanak? Nem abban van-e a nemzetiségi kérdés legnagyobb veszedelme, hogy a műveletlen tömeget azon kevés értelmiség, mely köztük van, félre vezetheti? A magyar nemzetiség szempontjából áll érdekünkben, hogy a különböző ajkú nemzetiségek minél inkább előre haladhassanak s ezt akadályozná meg azon intézkedés, melyet t. barátom indítványoz. Azon irány ellenében, mely e módosítványban nyilvánul, általában arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy mikép fogta fel ezt az ügyet az 1868-iki törvényhozás. Az 1868: XL1V. t.-cz. 17. §-a a következőket tartalmazza: „Az állam s illetőleg a kormány által már állított, vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben a tanítási nyelvnek meghatározása, a mennyiben erről törvény nem rendelkezik, a közoktatási minister teendőihez tartozik. De a közoktatás sikere, a közművelődés és közjólét szempontjából az államnak is legfőbb czélja levén; köteles ez áz állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magokat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képezés kezdődik". Én ezen törvény szelleméhez ragaszkodom. Nem hiába neveztetik e törvény alaptörvénynek, mert hisz ez által inauguráltatott azon politika, hogy respeetálni kell az e hazában élő polgárok nemzetiségét és hogy ezekre nem csak erőszakot, de még pressiót sem szabad a magyarosítás végett gyakorolni. (Helyeslés.) Óhajtom, hogy az 1868-ban inaugurált politika továbbra is fentartassék, mert ezen utón várom azt, hogy Magyarországban a különböző nemzetiség közt a békés egyetértés továbbra is megmaradjon. Részemről azon módosítást sem pártolhatom, a melyet Helfy képviselő ur adott be és azon kijelentésére, hogy ő indítványát elvtársai nevében tette meg, legyen szabad megjegyeznem, hogy magamat e tekintetben elvtársai közé nem számítom. T. barátom nem éri be azzal, hogy a VII. és VIII. osztályban a magyar nyelv és irodalom magyar nyelven tanittassék, hanem kívánja, hogy & magyar történelem is magyarul adassék elő. Én azonban azt hiszem, hogy a magyar nyelv és a magyar irodalom megtanulásának és annak érdekében, a mely ehhez kapcsolva van, nem tanácsos az, a mit t. barátom javasol, mert igy a magyar történelem megtanulása a más ajkúakra nézve megnehezittetik. Általában a 7. §-ra nézve az a megjegyzésem, hogy nem jó politika erőszakosan betörni az oly ajtót, a mely nyitva van. Ugy vettem észre ugy a házban, mint a házon kivül, hogy a nemzetiségeknek nincs kifogásuk az ellen, hogy a gymnasiumokban a magyar nyelv tanittassék, mert hisz ők