Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

217, országos ülés április 5. 1883. 3S5 maguk gondoskodtak már erről saját hatáskörük­ben, mivel bevallották, hogy ez a különböző nyelvű ! honpolgároknak saját érdekükben áll. Mivel ez igy ! van: én feleslegesnek tartom az efféle intézkedése­ket, mert saját érdekük az illetőknél sokkal erős­sebben motiválja a magyar nyelv tanítását és sokkal-kevésbbé provocálja az ellenszenvet és bármiféle visszahatást, mint az, hogy ha a törvény­hozás külön kötelezőleg ró rajok ily kötelezettséget. Ennél fogva nem járulhatok hozzá sem Madarász, sem Helfy t. barátom által beadott módosítvány­hoz, de általában nem fogadom el a 7. §-t, mert azt, mint bátor voltam előadni, feleslegesnek tar­tom, másrészről pedig beleütközőnek a protestáns autonómiába, a mely részben szorosan ragaszko­dom váltig az 1791: XXVI. t.-cz.-hez, a mely ki­mondja azt, hogy: „rationem, normám et ordinem doeendi ac discendi ordinare seniper et ubique liceat evangelicis" stb. Ezen tekintetnél fogva a 7. §. szövegét sem fogadom el. Almássy Sándor: T. ház! Tekintettel az idő előrehaladt voltára, a ház türelmetlenségére, röviden fogom kifejteni nézeteimet s általában az összes indítványokra nem is fogok kiterjeszkedni. Csak egy megjegyzésem van a ministerelnök urnak gróf Apponyi irányában tett észrevételére. A t. mi­nisterelnök ur feleslegesnek találta a beszúrást, me­lyet gróf Apponyi indítványozott, azon oknál fogva, hogy az már magától értetik, hogy azon katholikus hitfelekezetek is, melyek iskoláikat fentartják, épen ezen rendelkezési joggal birnak. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondtam! Almássy Sándor: Ha ezt nem méltóztatott mondani: akkor nem értem mit mondott, mert én az ő szavait csak ugy magyaráztam, mert azzal kezdte, hogy felesleges, magától értetik s ezért a szövegben ok nélkül zavart idéz elő — igy értel­meztem én. Ha pedig ezen állítást, a melyet én ér­tettem, nem mondta — mint mostani közbeszólásá­ból kiveszem — annál inkább szükségesnek tartom, hogy beleszúrassék azon felvilágosítás és magya­rázat, melyet Apponyi képviselő ur indítványozott. Mert már a 27. §-nál, a hol az érettségi vizsgáról való intézkedés a felekezeti tanintézetekre is szól, ott már nem lehet állítani, hogy magától értetik, mint a 7. §-nál; ott a katholikus iskolákra van in­tézkedés téve, hogy kik ügyeljenek fel a vizsgák­nál, t. i. a kormány által kinevezett közegek. Te­hát nem értetik magától ezen 7. §-ban sem az, mit Apponyi képviselő ur óhajtott, annálfogva én annak felvételét pártolom. A mi pedig Madarász barátom indítványát illeti, engedje meg, hogy erre is kiterjeszkedjem és habár hő óhajtásom az, hogy a magyar nyelv általában elterjedjen közművelődés tekintetéből is, de mindazonáltal azon ezélt, melyet Madarász kép­viselő ur ez által elérni óhajt, nem hogy elérnők, hanem épen azon nézetben vagyok, hogy reactióra adna alkalmat és igy nem pártolhatom azt. Külön­ben a 7. §-t gróf Apponyi módosításával együtt el­fogadom. Herman Ottó: (Felkiáltások : Holnap !) T. ház! Miután nem vagyok képes azon eszméket, melyek bennem feltámadtak a most hallottak kö­vetkeztében, ezen rövid időben, mely ma még hátra van, kifejteni: tisztelettel kérem, méltóztassék meg­engedni, hogy beszédemet a holnapi ülésre halasz­szam. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk ma! Balfelöl: Holnap!) Elnök: Azt hiszem, hogy az idő annyira előrehaladt, hogy a tárgyalás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre kell halaszta­nunk. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 pereskor.) v

Next

/
Thumbnails
Contents