Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

217, országos ülés április 5. 1883. 3S5 maguk gondoskodtak már erről saját hatáskörükben, mivel bevallották, hogy ez a különböző nyelvű ! honpolgároknak saját érdekükben áll. Mivel ez igy ! van: én feleslegesnek tartom az efféle intézkedéseket, mert saját érdekük az illetőknél sokkal erőssebben motiválja a magyar nyelv tanítását és sokkal-kevésbbé provocálja az ellenszenvet és bármiféle visszahatást, mint az, hogy ha a törvényhozás külön kötelezőleg ró rajok ily kötelezettséget. Ennél fogva nem járulhatok hozzá sem Madarász, sem Helfy t. barátom által beadott módosítványhoz, de általában nem fogadom el a 7. §-t, mert azt, mint bátor voltam előadni, feleslegesnek tartom, másrészről pedig beleütközőnek a protestáns autonómiába, a mely részben szorosan ragaszkodom váltig az 1791: XXVI. t.-cz.-hez, a mely kimondja azt, hogy: „rationem, normám et ordinem doeendi ac discendi ordinare seniper et ubique liceat evangelicis" stb. Ezen tekintetnél fogva a 7. §. szövegét sem fogadom el. Almássy Sándor: T. ház! Tekintettel az idő előrehaladt voltára, a ház türelmetlenségére, röviden fogom kifejteni nézeteimet s általában az összes indítványokra nem is fogok kiterjeszkedni. Csak egy megjegyzésem van a ministerelnök urnak gróf Apponyi irányában tett észrevételére. A t. ministerelnök ur feleslegesnek találta a beszúrást, melyet gróf Apponyi indítványozott, azon oknál fogva, hogy az már magától értetik, hogy azon katholikus hitfelekezetek is, melyek iskoláikat fentartják, épen ezen rendelkezési joggal birnak. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondtam! Almássy Sándor: Ha ezt nem méltóztatott mondani: akkor nem értem mit mondott, mert én az ő szavait csak ugy magyaráztam, mert azzal kezdte, hogy felesleges, magától értetik s ezért a szövegben ok nélkül zavart idéz elő — igy értelmeztem én. Ha pedig ezen állítást, a melyet én értettem, nem mondta — mint mostani közbeszólásából kiveszem — annál inkább szükségesnek tartom, hogy beleszúrassék azon felvilágosítás és magyarázat, melyet Apponyi képviselő ur indítványozott. Mert már a 27. §-nál, a hol az érettségi vizsgáról való intézkedés a felekezeti tanintézetekre is szól, ott már nem lehet állítani, hogy magától értetik, mint a 7. §-nál; ott a katholikus iskolákra van intézkedés téve, hogy kik ügyeljenek fel a vizsgáknál, t. i. a kormány által kinevezett közegek. Tehát nem értetik magától ezen 7. §-ban sem az, mit Apponyi képviselő ur óhajtott, annálfogva én annak felvételét pártolom. A mi pedig Madarász barátom indítványát illeti, engedje meg, hogy erre is kiterjeszkedjem és habár hő óhajtásom az, hogy a magyar nyelv általában elterjedjen közművelődés tekintetéből is, de mindazonáltal azon ezélt, melyet Madarász képviselő ur ez által elérni óhajt, nem hogy elérnők, hanem épen azon nézetben vagyok, hogy reactióra adna alkalmat és igy nem pártolhatom azt. Különben a 7. §-t gróf Apponyi módosításával együtt elfogadom. Herman Ottó: (Felkiáltások : Holnap !) T. ház! Miután nem vagyok képes azon eszméket, melyek bennem feltámadtak a most hallottak következtében, ezen rövid időben, mely ma még hátra van, kifejteni: tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a holnapi ülésre halaszszam. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk ma! Balfelöl: Holnap!) Elnök: Azt hiszem, hogy az idő annyira előrehaladt, hogy a tárgyalás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre kell halasztanunk. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 pereskor.) v