Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-203
28 203 orsüágos ftlés márezins 9. 1883. természeténél fogva csak a nemzet felső osztályai képviselik. Az alsó néposztályok helyi életet élnek, nagyobb egységek, tágabb közösségek nem férnek bele a szűk eszmekörbe, melyben szellemük mozog s azért a nemzeti mozgalmakban nem jut nekik soha a kezdeményezés szerepe. A nemzeti tudat, a nemzeti ideálok csak a nemzet magasabb osztályaiban élnek, a tudomány, művészet, politika problémáit ezek oldják meg, egy szóval azt lehet mondani, hogy a nemzet valóban csak magasabb osztályaiban él. Azért ne tartsunk a köznéptől, ha nem is tud magyarul, csak részesítsük jó igazságszolgáltatásban, jó közigazgatásban, foglalkozzunk érdekeivel jóakarókig, neveljük hazafias szellemben az elemi iskolában. De arra következetesen kell törekednünk, hogy a szellemi munkával foglalkozó osztályok oktatásában gondoskodjunk a magyar nyelv ismeretének s a hazafias szellem terjesztésének biztosítékairól. Ha középiskoláink ugy lesznek szervezve, hogy a növendéket szükségkép belevezetik a magyar szellemi élet közösségébe ; ha megerősítik benne az összetartozás tudatát: csak akkor alkothatjuk meg azt a nemzeti és culturai közösséget az ország különböző népfajai között, mely közös irodalomban, közös szellemi és politikai életben nyer kifejezést s mely a magyar állam fennállásának nélkülözhetetlen feltétele. Ez a középiskola hivatása Magyarorszagon. Nemcsak culturai tényező, hanem a nemzeti egység megalkotásának hatalmas szellemi eszköze. S vájjon megfelel-e e kettős feladatnak középiskoláink mai állapota ? A ki a középiskolánk állapotára magasabb mértéket alkalmaz, lehetetlen, hogy az kielégítőnek s legfőbb érdekeink veszélyeztetése nélkül fentarthatónak tekintené. Középiskoláink inferioritása a nyugat-európai államok középiskoláival összehasonlítva, kétségbevonhatlan tény s a magyar állam nem részesíti ifjúságát abban a középiskolai oktatásban, melyet korunk szellemi színvonala követel. Kétségtelen, hogy vannak jó középiskoláink is. Az állam közvetlen kezelése és felügyelete alatt álló középiskolák, ugyszinte néhány felekezeti gymnasium megfelel rendeltetésének, de e kevés kivétel csak annál szomorúbb színben tünteti fel középiskoláink többségét. Ezekben sem a tanerők, sem a felszerelés nem felel meg a középiskola hivatásának s ezek csak névleg középiskolák, de tényleg nem azok. Nagyobb része helyi befolyás alatt áll s ez arra kényszeríti a tanárokat, hogy a kellő szigort mellőzzék a tanuló szorgalmának s a tanulás eredményének megítélésénél. Tudjuk, hogy vannak középiskoláink, hová seregesen vándorolnak más tanintézetek gyenge tanulói az érettségi vizsgálat letétele végett, mert tudj a mindenki, hogy ott olcsó pénzen lehet megvenni az érettségi bizonyítványt. Ezek azután befolyással vannak a jobb tanintézetekre is, mert itt ily körülmények között nem mernek szigorúan eljárni, nehogy elriaszszák a fiatalságot. S ez az oka, hogy főiskoláink el vannak árasztva ifjakkal, kik a kellő előképzettséggel nem birnak s a vizsgáknál megint elnézőbbnek kell lenni s igy a főiskolák ismét az államot és társadalmat árasztják el alaki képesítéssel bíró egyénekkel, kik a kellő szakképzettség nélkül, de azért nagy igényekkel lépnek az életbe, melyeket ez a szegény állam és társadalom kielégíteni nem képes. így napról napra szaporodik a szellemi prelatariatus, a problematicus existentiák száma s a középiskola nemcsak a szellemi szinvonalat stilyeszti alá, hanem valóságos tásadalmi calamitást idézett elő, mely megrontja politikai életünket is. Végre tudjuk, hogy vannak középiskoláink, melyekben az ifjúságot államellenes szellemben vezetik, hol a magyar nyelv, mint barbár nyelv száműzött s gyűlöletessé van téve, hol nem a magyar államnak, hanem idegen államoknak nevelnek polgárokat, kiket mesterségesen elleneinkké tesznek s kiszakítanak abból a nemzeti és culturai közösségből, melynek megalkotása fennállásunk feltétele. Mindezen komoly bajok megszüntetése volna e törvényjavaslat feladata s most az a kérdés, megvannak-e benne a siker biztosítékai, biztosítva van-e az államnak minden eszköz, hogy a középiskolát culturai s nemzeti czéljaink tényezőjévé tegye ? T. ház! Ismerem a nehézségeket, melyekbe nálunk egy megfelelő középiskolai törvény alkotása ütközik s melyekkel minden kormánynak számot kell vetnie. Ismerem a közoktatási minister ur állami érzékét s tudom, hogy ő maga legjobban érzi a törvényjavaslat hiányait. Vájjon több határozottsággal és erélylyel nem lehetett volna-e többet elérni, arról ma nem akarok vitatkozni: de annyi bizonyos, hogy a törvényjavaslatban sok intézkedés van meg, a mire szükségünk van, habár hiányzik még sok, a mi nélkül az állam nem fog nagy eredményeket felmutatni culturai s nemzeti érdekeink megvalósításánál, a törvényjavaslat kétségtelen haladást mutat. S midőn ezt igy készséggel s elfogulatlansággal elismerem: annál több jogom van a legfontosabb érdek, a culturai és nemzeti érdek szempontjából bírálni a törvényjavaslatot csak azért, hogy kimutassam, mivel kellene pótolnunk intézkedéseit, hogy a középiskola culturai s nemzeti érdekeinknek megfeleljen. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak néhány fő szempont kiemelésére szorítkozom. A törvényjavaslat nem állapítja meg a kellékeket, melyekkel a középiskolának birnia kell, hogy hivatásának megfelelhessen s melyek nélkül nem is tekinthető középiskolának. A tantárgyak megállapítása nem elég, a fődolog, hogy a középiskolában milyen a tanítás, ez pedig az intézetben működő tanároktól s az intézet felszerelésétől függ.
