Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

S17. országos ülés április ő. 1883. 339 tás a jelenben más nyelven történik, megengedhetik az még az 1887. évi tanév kezdetéig. Addig is kötelesek azonban a magyar nyelvnek és irodalomnak történelmére vonatkozó tantervet és órabeosztást a vallás- és közoktatásügyi ministernek előlegesen bemutatni. Kötelesek ezenfelül a magyar nyelvet és irodalmának történelmét a VII. és VIII. osztályban már a közelebbi oktatási év kezdetétől fogva magyar nyelven tanítani és e tantárgyból az érettségi vizsgálat is az 1885. évtől kezdve ezen nyelven teendő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn ezen ellenindítványt a ház asztalára leteszem, az indokot reá merítem az épen előttem szólott Wolff t. képviselőtársam ellenérveléséből. 0 ugyanis megtámadta Orbán t. képviselőtársam óhajtását, a mely ime nálam most már nemcsak szóbeli óhajtás, hanem tény; és megtámadja Helfy képviselőtársam óhajtását a polgárisodás és műveltség tekintetéből. És mit hoz fel indokul? Azt mondja, hogy ha elfogadtatik e törvényjavaslat, mi lesz következése ?Megmagyarosittatik az értelmiség és igy válaszfal vonatik a magyarosított értelmiség és a nem magyarosított néptömeg között, tehát ez által meggátoltatik az értelmiség, hogy magát a néptömeggel megértesse és az értelmiségnek a néptömegre leendő befolyása. Fordítsuk meg a dolgot. Én azt állítom, hogy valamiként érdekében van az értelmiségnek a magyar nyelvet érteni, jól megtanulni, hogy ugy,mint önök is itt a képviselőházban, megértettessek magokat: épen ugy érdekében áll azon néptömegnek, még talán inkább érdekében áll, hogy azután azon értelmiség ne csak magának óhajtsa a magyar nyelv tudását, hogy csupán ő legyen képesítve erre, de legyen a néptömegnek minden tagja ugy képesítve, hogy önökkel versenyezhessen a magyar polgáriasodás és műveltség megszerzésében. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt állítom t. ház, hogy ezen nép igenis óhajt tanulni magyarul, csak azok, a kik magokat értelmiségnek szeretik nevezgetni, ne lépjenek közbe. (Igaz! Ugy van! a széhő balon.) Azon nép, igenis, kivan oktattatni, neveltetni, csak az értelmiség vezetői ne kívánják ebben a többieket akadályozni, hogy ők lehessenek folyton azok, kik azon nemzetiségnek, azon népfajnak érzelmeit hiven tolmácsolni tudják. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azon tapasztalatot merítettem több népfajnál e hazában, hogy ők igenis szeretettel viseltetnek a magyar nemzet iránt s annak tagjai óhajtanak lenni és minél több alkalmat óhajtanak nyerni, hogy ezen nemzetnek sajátságait, tehát nyelvét is épen ugy sajátjukká tehessék, mint tehették önök. (Igaz ! Ugy van! a szélső balon.) Azt mondják talán, hogy hiszen lehetetlen ezen törvényjavaslatnak keresztülvitele, mert az elemi tanodákban nem tanulhatják meg a gyermeKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XI. KÖTIT. kek a magyar nyelvet annyira, hogy az a középiskolákban kötelezővé tétethessék. Hát én ezzel szemben kérdem: mire való volt a népoktatási törvénynek módosítása legközelebb, hogy a magyar nyelv az elemi tanodákban, mint kötelező tantárgy tanittassék? Én azt hiszem, hogy azon módosításnak két czélja volt. Az első, hogy a haza minden polgárának mód nyujtassék, hogy gyermekeit azon nyelvre, mely az államnak állami vagy nemzeti nyelve, megtaníttathassa; a második, hogy ezen nyelvet a nép gyermeke már az elemi tanodában megtanulván, a magasabb intézetekben is, tehát a középiskolákban, midőn ott tisztán magyarul fog oktattatni, képes legyen tanulni. Én nem hiszem, hogy bizonyos czél nélkül hozta volna a képviselőház azon népoktatási törvényt. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Nem lehetett tehát más czélja, mint először a népnek mívelése, másodszor pedig, hogy a középiskolákban is megtanulhassák az ifjak mindazt, a mi szükséges arra, hogy az államnak bármilyen hivatalában, bármi jótéteményében ezen nyelvnek tudása által ők is részesülhessenek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem hiszem, hogy azok, a kik magokat az értelmiségnek szeretik nevezni s a kik a magok számára az értelmiséget óhajtják, megkívánják fosztani ennépfajú polgártársaikat ezen jótéteményektől; pedig nem tagadhatják, hogyha nemcsak a középiskolákban tanulhatják a magyar nyelvet, hanem már az elemi iskolákban is ezen a nyelven nyerhetik az oktatást, százszorta több módjuk lesz a magyar nemzeti művelődés elsajátítására, mint most van, midőn németül vag)- bármely más nyelven oktattatnak, a helyett, hogy magyarul oktattatnának. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért is ajánlom én ellenindítványom elfogadását a t. háznak, mert nem látok annak elfogadása ellen semmi akadályt, sőt figyelmeztetem azokat, a kik a népoktatási törvényben a magyar nyelv kötelezettségét óhajtották kimondani: higyjék meg, hogy e törvény addig valószínűleg irott malaszt lesz, inig egyúttal nem látja be a magát ugy nevező értelmiség, hogy ha gátolják, hogy a népiskolában csakugyan testté is váljék a magyar nyelven való valóságos tanítás; ez nem lesz mindaddig keresztülvihető, niig a kormány határozott rendszabályokat nem alkalmaz, vagy pedig azon közvetett alkalmazás életbe nem lép, hogy tudniillik a középiskolában csak magyar nyelven történjék az oktatás. Hogy pedig én majdnem 4 év múlva, vagyis az 1887-ik évi tanév kezdetén kívánom ezt: ez megmagyarázza azt, hogy nem kívánok kivihetetlent, mert ha az elemi népiskolában most már szigorúan keresztülvitetik az, hogy teljesen magyarul oktassák a gyermekeket, hogy azok négy év múlva, ha a középiskolába mennek, magyarul képesek is legyenek tanulni, akkor nem 42