Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

330 217. országos ülés április 5. 1S83. lesz semmi akadály erre nézve. Ajánlom indítványomat. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A szőnyegen levő szakaszhoz több módosítvány adatott be, kötelességemnek tartom ezen módosítványokra nézve röviden nyilatkozni annyival inkább, mert az ezen szakaszhoz beadott módosítványoknak legnagyobb része, nem annyira a szakszerű tanítás, mint más, politikai czélzatok szempontjából van beadva. (Helyes'!és.) Mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy a Tamássy képviselő ur módosítványát hajlandó vagyok elfogadni azért, mert méltányosnak tartom, hogy az érettségi vizsgának magyar nyelven való letétele csak akkor vegye kezdetét, mikor már a megalkotandó törvény értelmében a tanulás a 7. és 8-ik osztályban e tantárgyból magyarul történt, mert csakugyan máskép nem volna egészen méltányos intézkedés. Megjegyzem továbbá igen röviden, sajnálom, hogy az indokolást, melylyel beadatott, nem hallottam — hogy gr. Apponyi t. képviselő ur módosítványát nem vagyok hajlandó elfogadni. Megmondom egyszerűen és röviden indokomat. Én azt hiszem, mindenki érti, hogy annak, a mi a 7. §-ban foglaltatik, mi az intentiója. Senkinek sem jut eszébe azzal kimondani akarni, hogy egyáltalában ki van az zárva, hogy a minister közvetlen kezelése vagy felügyelete, vagy igazgatása alatt levő iskolák között lennének római katholikus felekezeti vagyonból fentartott iskolák, azt hiszem, hogy ezt senki igy nem érti. (Helyeslés.) Erre nézve egyfelől biztosítékot nyújtanak a házban ugy az általános, mint a részletes vitában tett nyilatkozatok, esetleg a 70. §-ban lehet még praecisebb megnyugtatást adni, de általánosan értett és elfogadott szerkezetet most megváltoztatni s ez által a törvényen végig ily változtatásokat keresztülvinni, azt hiszem, inkább megzavarná, mintsem tisztázná az eszméket. (Helyeslés.) Tovább menve t. képviselőház, én ezen törvény általános vitájánál igen határozottan nyilatkoztam azon vád ellen, mely némely oldalról felhozatott, hogy itt semmi egyéb nem czéloztatik, mint erőszakos, nyakrafőre való magyarosítás. Kinyilatkoztattam azon meggyőződésemet, hogy a magyar állam nem fog a más ajkúaktóí többet követelni, mint a mennyire, mint ilyennek szüksége van, azt azonban meg fogja követelni. Most is ezen az állásponton vagyok és azért tartom a tannyelvet illetőleg azt a dispositiót, mely ezen törvényben és ezen szakaszban foglaltatik, a leghelyesebbnek. Túlmenni a nem magyar tannyelv érdekében azon ugy, a mint egy t. képviselő ur proponálta, nem tartanám helyesnek, mert megsértve látnám azon kimondott elvemet, hogy a mennyi szükséges, anynyit megkövetelek; már pedig azt, hogy a ki társadalmi utón, vagy szövetkezetek utján akar iskolát állítani, ilyen iskola által a nem magyar iránynak és szellemnek csináljon propagandát, azt megengedni olyannak tartanám, mint a mi azzal, a mit megkövetelhet a magyar állam a maga számára, határozottan ellenkezik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De tulmenni rajta megint nem tudnék, mert meggyőződésem igenis az, hogy ha túlmennénk rajta

r többet követelnénk, mint a mennyire a magyar államnak szüksége van. Mert én igenis jogosan megkövetelhetőnek tartom, hogy az, a ki művelt ember nevére tart számot; ki esetles' az államnak felsőbb tanintézetébe megy, a ki ezen tanintézet végzése folytán az államtól hivatalt vagy diplomát vár, az az állam nyelvét és irodalma történetét ugy sajátítsa el, hogy teljes, tökéletes mértékben értse. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De mig ezt helyesnek tartom, kirekeszteni azt, hogy e hazának más nyelvű fiai tanulásukat a középiskolában saját anyanyelvükön is folytathassák felekezeti intézeteikben, ezt túrmenésnek, bocsásson meg a t. képviselő ur, magyar chauvinismusnak tartom. (Igás! ügy van! a jobboldalon.) És t. képviselőház, nemcsak azért nem fogadom el, mert egyáltalában principialiter túlmenve azon, a mit az államnak követelni joga van, azt hiszem, elvileg helytelenül járna el; de nem fogadom el még egy oknál fogva, a melyre mielőtt kitérnék, csak egyet kívánok közbevetőleg megjegyezni. És ez az, hogy azt, hogy a nép magyarosodj ék, a mit a képviselő ur akar, vagyis, hogy megtanuljon magyarul, a középiskola magyar tannyelvével nem fogja elérni; arra való a népiskolában a magyar nyelv kötelező behozatala, arra kell felügyelni, hogy azon törvénynek kellő érvény szereztessék. (Helyeslésjobbfelöl.) Mert — azt mondja a képviselő ur s igy értettem előadásából — azért kell már az első gymnasiumtól fogva s egyáltalában a magyar tannyelv kötelező voltát kimondani, hogy akkor inkább meg fogják a népiskolában tanulni. Higyje el, egy-két ember talán, a ki abból az egy iskolából, de mondhatjuk, sokszor 10 —15 falusi iskolából egy ember, a ki a középtanodába megy, az meg fogja talán tanulni, vagy ha nem tudta ott jól megtanulni, meg fog vele birkózni az első osztályban; nehezebben fog tanulni, de meg fogja tanulni, a többi pedig a népiskolában ép ugy fogja tanulni, mint tanulná a nélkül, ha a középiskolai tannyelv kötelezőleg a magyar volna. (Ugy van! jobbfelől.) Az, hogy megtanuljon, én is azt mondom, azon népnek érdekében van, de erről — ismétlem — a magyar nyelvnek a népiskolában kötelező tantárgygyá tétele iránt alkotott törvény pontos végrehajtásával lehet gondoskodni. Ezt mellesleg megjegyezve, nem fogadom el azt, hogy kizárólag a magyar lehessen a tannyelv azért, mert erős meggyőződésem — és tanúskodik mellettem maga a magyar nemzet történelme —