Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

217. országos ülés április 5. 1583. 323 erővel ne birjon, hanem igenis engedtessék annyi idő, a mennyi szükséges arra, hogy az érettségi vizsgát az illető ifjak magyarul képesek legyenek letenni. És midőn a magam részéről ezen §-hoz szintén módosítványt vagyok bátor benyújtani: azt hiszem, akkor sem sértem meg a méltányossági érzetet, sőt ellenkezőleg abból indulok ki. Megvagyok győződve, hogy ezen módosítvány elfogadtatván, nemcsak sérelem nem követtetik el idegen nemzetiségű polgártársainkon, hanem ellenkezőleg az ő érdekeiket mozdítjuk elő. Már az általános vita alkalmával voltam bátor'jelezni, hogy a 7. §. által, mely szerint a VII. és VIII. osztályban egyedül csak a magyar nyelv és irodalom tanítása tétetik kötelezővé magyar nyelven, nem érjük el azon czélt, melyet ezen paragraphus maga elé tűzött, t. i., hogy idegen ajkú ifjak, kik a középiskolákból kijönnek, oly mérvben birják az állam nyelvét, hogy annak a gyakorlati életben is azonnal hasznát vehessék. Én mint olyan, a ki némi tapasztalásokat szerzett e téren, bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat arra, hogy egy nyelvnek elsajátítására azon czélból, hogy azt folyékonyan beszéljük, legkevésbbé alkalmas épen magának a nyelvnek azon nyelven való tanítása. Ha van tantárgy, a melyhez múlhatatlanul szükséges más nyelvnek használása, az épen a nyelvoktatás, mert hiába, arra, hogy valaki egy nyelvet tökéletesen megtanuljon, kell, hogy mindig összehasonlítás történjék az oktatásnál. Az a szerb, oláh vagy német ifjú például, a ki a magyar nyelv szellemébe akar behatolni, azt nem teheti máskép, mintha összehasonlítja azt, a mit olvas vagy tanul, a mint az saját anyanyelvén van kifejezve. Én pedig azt hiszem, hogy ha ezen czélt akarjuk elérni, hogy alkalom legyen nyújtva a VII. és VIII. osztályban az idegen ajkú ifjaknak, hogy magukat tényleg a magyar nyelv és irodalomban gyakorolják, kell, hogy valami más tantárgyat nyújtsunk nekik. Erre én legalkalmasabbnak tartom a történelmet, egy tárgy sem oly alkalmas arra, hogy az ifjú valamely nyelvben magát gyakorolja, mint a történelem. Nem óhajtom az egész történelemre kiterjeszteni ezt, hanem kizárólag a magyar történelemre, mert czélom nem a magyarizálás erőszakkal, hanem hogy mód nyújtassák arra, hogy az elsajátított nyelvet, lehetőleg gyakorolhassák is. Ennek folytán bátor vagyok ugy magam, mint elvtársaim nevében is, a következő módosítványt benyújtani: „A 7. §. második bekezdésének ezen szava után a „magyar nyelv és irodalmának történelme" tétessék „valamint a magyar történelem ".Ajánlom elfogadásra. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Ezen szakasz egyik kitételéhez vagyok bátor módosítványt beadni, a mely ugyan látszólag csak terminologicus természetű, de nézetem szerint a terminológia itt elvi jelentőséggel is bir. Ezen szakaszban fordul ugyanis elő először azon kifejezés, a melylyel a középiskoláknak egyik kathegoriája folyton jeleztetik, t. i. „a felekezetek által fentartott iskolák*. A törvényjavaslat terminológiája egyáltalában bővebb megfigyelést igényel. Ezen törvényjavaslat csak kétféle középiskolát ismer — eltekintve a magánosok, törvényhatóságok és községek által fentartottaktól, melyek egyáltalában a vita súlypontjába bele nem esnek — ismeri, t. i. a minister vezetése alatt álló középiskolát és ismer oly középiskolákat, melyeknek gytíneve felváltva „a felekezetek által fentartott" vagy „felekezeti". Már most az első kategóriában t. i. a minister vezetése alatt álló középiskolák kategóriájába, esnek az összes katholikus középiskolák; nemcsak azon középiskolák, melyek a tanulmányi alapból tartatnak fenn, melyek szilárd meggyőződésem szerint szintén határozottan katholikus intézetek, de a melyekre némelyek eltérő nézetet táplálnak, de esnek olyanok is, a melyeknek katholikus jellegét e hazában senki tagadásba venni soha még csak meg sem kisértette, t. i. némely püspökök által fentartott középiskolák és szerzetesrendi, a szerzetesrend vagyonából, tehát egyenesen felekezeti vagyonból, tehát felekezet által fentartott iskolák. Ezek mind azon tág mederben úsznak, melyet igy nevez a törvényjavaslat: „a ministernek vezetése alatt álló". A felekezetek által fentartott vagy felekezeti iskolák alatt ezen törvényjavaslat tehát csak azon felekezeti iskolákat érti, melyek autonóm szervezettel biró felekezetek iskoláit képezik, t. i. a protestáns egyházak és a görög nemegyesült egyház iskoláit. Már most t. képviselőház, én nem akarok a helyzeten ez alkalommal változtatni vagy erre vonatkozó változtatást indítványozni. Belenyugodtam abba és belenyugodtak kath. képviselőtársaim, hogy ez a tényleges állapot pro hic et nunc fentartassék, nem mintha én azt hosszasan és állandóan fentarthatónak vélném, mert kimondom egész nyíltan, a mit több képviselőtársam az általános vitánál is már megmondott, hogy a jogegyenlőség elvébe ütközik az, hogy állandóan fentartassék egy oly állapot, mely szerint az országban a bevett összes felekezetek közt csak az egyiknek, t, i. a katholikusnak a maga iskolái igazgatásához semmi autonóm joga nincs. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen az állapoton változtatni egyike lesz a legnehezebb, de egyszersmind a legszükségesebb törvényhozási feladatoknak, a melynek megvalósítását annak idején és annak módja szerint én is, többen is sürgetni fogjuk, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) de nem kívántuk ezt a kérdést napirendre tenni most, nem kívántuk ennek megoldásával complicálni a középiskolai törvény megél*