Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-216

210. országos ülós április 4. 1883. 307 sége az én gyermekemnek, mint a világ összes Schulmeistere, paedagogja (Tetszés) és mivel nekem az állam ily szerű omnipotentioja hasznosnak nem tűnik fel: ennél fogva a görög nyelv kötelező tanítását el nem fogadhatom. Ajánlom határozati javaslatomat. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Szathmáry György előadó: (Eláll.' Eláll! a szélső balon.) T. ház! A már harmadnapja folyó vita arra int engem, hogy lehetőleg rövid legyek. A javaslat 3. §-a feletti vita tulajdonképen a görög nyelv mellett és ellene folytatott harcz. Mindaz, a mit a görög nyelv ellen felhozni lehetett, felhozatott, viszont mindaz,

1- mit a görög nyelv tanításának szükségessége és fontossága mellett felhozni szokás, felhozatott, még pedig kitűnő tudományos alapossággal. Én a vitát ez irányban tovább húzni nem szánclékszom, szólani fogok a módosítványokról kötelességszerüleg s ezek sorában azokról is, melyek a görögre vonatkoznak. Körösi t. képviselő ur a szakasz d)pontjához hozzátoldatni kivánja, hogy a testgyakorlat tekintettel a katonai gyakorlatokra tanittassék. A népoktatási tanintézetekről szóló törvényben is el van ez fogadva ugy a népiskoláknál, mint a felsőbb iskoláknál. Annyival szükségesebb ez itt. Sőt meglehet, hogy a középiskoláknál még messzebb menő intézkedésekre volna szükség, de ezek iránt nem érzem magam hivatva nyilatkozni. A mi Gáli t. képviselőtársam mödosítványát illeti, hogy a 3. §-ban vétessék fel a nem magyar ajkú intézetek tannyelve, mint kötelezett tantárgy, erre bátor vagyok megjegyezni, hogy a 7. §-ban ki van mondva, hogy erre a tanintézetek nemcsak jogosítvák, hanem kötelezvék. A módosítvány tehát legalább is fölösleges. Azonban ha megnyugtatásul szolgál bizonyos irányban, én nem elleniem, de nem szükséges. A mi ezzel kapcsolatban Mocsáry t. képviselőtársam módosítványát illeti, az nincs a létező viszonyokra applicálva. T. ház! Van 15 nem magyar-ajkú középiskola. Mocsáry t. képviselő ur azt mondja, hogy az ilyen középiskolákból kiküszöböltessék a német, illetőleg a reáliskolákból a a franczia nyelv. Ennek hasznát a német tannyelvű középiskolák, melyeknek száma 9, alig vennék, mert azok anyanyelvökct ki nem küszöbölnék, levén az a német. Csupán a szerb és román intézetekben, összesen 6-ban volna haszna. Ha a t. képviselő ur igazságos akar lenni, ugy kellett volna szövegeznie o módosítványát, hogy a német tannyelvű középiskolák is hasznát vegyék. Ezen legfeljebb ugy lehetne segíteni, ha azt indítványozná a t. képviselő ur, hogy ne tanittassék a magyar nyelv, mint a hogy ellenezte azt a népiskoláknál. E módosítványt tehát én elfogadhatlannak találom. A mi a görög nyelv nem kötelezővé tételét illeti, az iránt Göndöcs, Móricz és Halász képviselő urak nyújtottak be módosítványokat. Csiky. Körösi, Győry és Lánczy képviselő urak oly igazán tudományos alapossággal fejtették ki a görög nyelv fontosságát, hogy a felhozott érveknek megczáfolására ezen oldalról senki sem vállalkozott. Ellenben hallottunk oly kifakadásokat, hogy a görög nyelv attentatum a tanuló ép agyveleje ellen és hallottunk pórias hasonlatokat a ponyvához és czölöpökhöz. (Ugy van! jobbfelöl. Nagy zaj bálfelöl.) Ilyen kifakadásokkal t. képviselőház, a felhozott érveket megdönteni nem lehet és igen csodálatos, hogy épen ezen oldalról indult ki a classicismus elleni éles harcz, a melynek vezére épen Kossuth Laj os. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: A classicismus ellen senki sem szólt! Ne tessék a pártot gyanúsítani! Zaj szélső balfelöl.) Még csak egy nem érdektelen momentumra hivom fel a t. képviselőház figyelmét. Hivatkozás történt arra, hogy aJelen országgyűlés első ülésszaka alatt tartott ministeri enquete alkalmával dr. Say ugy nyilatkozott, „Hogy nemrégiben classicus földön járt egy classicus műveltségű barátjával ; voltak Athénben, Egyptomban, fogadtattak az alkirály által, voltak a consuloknál és kairói míigas társaságokban és mig ő mindenütt boldogult a franczia nyelvvel, a classicus nyelvekben jártas barátja szótlanul volt kénytelen maradni." No t. képviselőház, ha a magyar nemzet műveltségének szinvonalat a kairói magas, társaság műveltségének színvonalával akarnók összehasonlítani, azt hiszem, hogy igen szomorú eredményre jutnánk. (Éénk tetszés a jobboldalon.) Ezzel szemben érdemes meghallgatni, hogy a magyar tudományosság egyik büszkesége Hunfalvy Pál, a különvélemény előadójának földije, miket mondott az értekezleten. A gyorsírói j egyzctek szerint felvett naplóban ezek foglaltatnak: „A görög nyelv és irodalom tekintetében azon kérést intézi az albizottság tagjaihoz, mint képviselőkhöz, hogy a képviselőházban való tárgyaláskor ezen tantárgyat különös pártolás alá vegyék. Meg van győződve, hogy lesznek, a kik felszólalnak a görög nyelv kötelező tanítása ellen és sok alaposnak látszó okot fognak felhozni, a többi közt azt, hogy az ifjak túl vannak terhelve tantárgyakkal. Elismeri, hogy sok a tantárgy, de nem tartaná helyesnek, hogy ezen épen a görög nyelv elhagyásával segítsünk. A minister indokolja és igen helyesen, hogy miért vette fel a görög nyelvet aren des tantárgyak közé. Németországban, Angliában nagy gondot fordítanak a görög nyelv tanítására, és tudjuk, hogy az angol nemzet nem kevésbé practicus, mint más nemzetek. De hivatkozik Oroszországra különösen, mely nyelvek dolgában hozzánk hasonló helyzetben van. 1869-ben, mikor alkalma volt e részben tapasztalatokat szerezni, Oroszországban a gymnasiumokban tanították az orosz nyelven kivül az élő nyel39*