Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-203
203. országos ülés márczlus 9 18SS. á; S határozatlan formát ismer conjugátiójában, a mi nyelvünk a nem közt való különbséget nem ismeri, szóval lényegesen különböző. Ha tehát a mi szellemünket rá erőszakoljuk arra, hogy az e classieus nyelvek formáin izmosodjék, akkor egész idegen fegyverrel éltünk és kivetkőztetjük eredeti szelleméből. (Helyeslés balfélől.) Talán ép ennek lehet azt tulajdonítani, hogy nagyon sokszor tapasztaljuk nálunk, hogy egyes emberek, kik a kiváló nemzeti gondolkodásnak mintegy typusait képezik, az idegen nyelvek tanulásában igen kevés képességgel birnak; talán ép ennek tulajdoníthatjuk részben azt is, hogy akkor, a mikor Europaszerte a latin és görög nyelv tanulására volt az egész tanulási rendszer fektetve, sokkal nagyobb eredményt tudtak felmutatni a müveit Európa népei, mint mi; mert azok nyelve structurájára nézve sokkal közelebb állott a latinhoz, mint a mienk. De én elismerném a classicai nyelvek tanításának szükségét egy feltétel alatt: akkor, ha nem tudnók azoknak képző erejét semmi mással kárpótolni, ha nem lenne semmi, a mit azok eltörlése után helyükbe tehetnénk. De van ilyen nagyon sok. Ilyen az egész mathematica, ilyen a természettudományok mívelt ága. Tudom t. ház, hogy csak már erre a szóra is, hogy mathematica, sokan bizonyos borzalmat éreznek az iránt, hogy ez iskoláztatási rendszerünknek alapjává tétessék. De nem szabad nézni a mathematicának csak azon részét, mely az iskolákban ma is taníttatik, nem szabad nézni a mathematicának csupán formai részét, az algebrát, hanem igenis lehet tanítani a mathesist azon részeiben, a hol érvényre jut Cartesius tana, a hol az egyszerű forma eletet nyer, a hol a mathematicai kifejezés egy egész gondolatot fejez ki annak mindenféle vonatkozásaiban. Lehet venni a mathesisnak azt a részét, melyet Newton és Leibnitz majdnem egyidejűleg kezdtek művelni, a mikor két egymástól függő mennyiség változásaiban és az azok közti viszonyban egy egész élet van letéve; vagy lehet a természettudományok akármely ágazatára ép oly biztonsággal leraknunk tanítási rendszerünk alapját, mint a classicai nyelvek tanítására. Egyegy fűszál és annak növekvésének szemlélése sokkal nagyobb hatással lesz e tekintetben, mint Anakreon legszebb dala. Ha ott kezdjük vizsgálni a természetet, midőn a buzaszemre először gyakorol a napnak melegítő ereje oly csudás hatást, mint a gőzgépben, melyet szintén a meleg hoz működésbe; ha figyeljük, miként feszíti szét az erővé lett meleg annak sejtjeit, miként hoz létre egy egész szövedéket; miként működik száz és száz hatás közre, hogy az létrejöhessen, miként hozza a napnak melege távol vidékek tengeréből a gőzöket oda, hogy azon buzaszemnek táplálékot adjon: akkor oly világ állott előttünk, hogy az KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XI. KÖTBT. ok és okozat közötti összefüggés bizony sokkal erősebb formában nyilatkozik, mint minden grammaticai formában. (Igaz! a szélsőbalon.) Itt oly törvénynyel állunk szemben, a mely soha nem ismer alkut és kivételeket: míg az önök grammaticája mindig azt mutatja, hogy nulla regula sine exceptione. Ebben a tudományban vér és hús van, ebben egy egész életnek ereje lüktet, míg az önök száraz grammaticai formái azoknak az ősvilági lényeknek, Ichtiosaurusoknak, Megalosaurusoknak csontvázaira emlékeztetnek, a melyeket össze tudunk ugyan állítani, de a melyből hiányzik a legfőbb: az élet. (Helyeslés! Ugy van! a szélső balon) Elismerem t. ház, hogy lehetnek gyakorlati igények, a melyek követelik, hogy bizonyos tekintetben a classicus tanulmányokra még ez idő szerint fontosság helyeztessék és különösen két szempont van a mellett. (Halljuk!) Az egyik az, hogy a kutató, a ki a valódi lényegét akarja megismertetni a mi korunknak, kénytelen visszatérni a múltba, kénytelen forrásokat tanulmányozni; kénytelen a történelmet és a jogot a maga eredetétől levezetni és hogy akkor az illetőnek szüksége van a latin nyelvnek tudására ; de ezzel szemben fel kell hoznom azt, a mit más tekintetben ugyancsak a mai ülés folyamában Göndöcs Benedek t. képviselő ur felhozott, (Halljuk ! a szélső baloldalon) hogy ily kutató kikerül talán az iskolákból esztendőnként száz, vagy mondjuk: ezer és semmiféleképen nincs az indokolva, hogy ezeknek a kedveért azután nyolcz esztendeig iskolapadokon való kínzásra kényszerítjük az országnak egész tanuló ifjúságát, csakhogy ez a száz, vagy ezer pályáján könnyebben haladhasson. (Helyeslés. Ugy van ! a szélső baloldalon.) De tovább megyek t, ház, azt mondom, hogy az az ezer, a ki kutatásokkal akar foglalkozni, még az sem kapja meg azt a szellemi kifejlesztést ott az iskolában, a mely képessé tenné őt, hogy ezekben a kutatásokban előre mehessen. Az a tiszteletre méltó kor, mely a classicusokat nem csak nyelvükben tanulta, hanem azoknak szellemébe is behatolt, elmúlt egészen. Iskoláinkból nem kerülnek ki többé — mint ezt helyesen jegyezte meg Prónay t. képviselőtársam — azon ifjak, a kik antique szellemet és erkölcsiséget hoztak magukkal. (Egy hang jobb/elől: Elég baj!) Mondhatjuk azt igenis: elég baj, de ezen segítenünk a mai világban már nem lehet. Az a kor egészen elmúlt; az vissza nem fog többé jönni és mi azt helyre nem állíthatjuk, hanem kötelességünk igenis gondoskodni arról,hogyha az a kor elmúlt, állítsunk helyébe egy másikat, egy jobbat. Jól tudom t. ház, hogy az a kor, a melyben mind ezek meg fognak valósulni, előbb vagy utóbb be fog következni: sem a t. minister urnak, sem a parlamentnek nem áll az hatalmában, hogyetekin4
