Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-216
216, országos ül ét április 4. 1883. gQ^ viselő urnak bármikor szolgálatára állok, a házat nem tartom arra alkalmas helynek, hogy itt theologiai vitákat folytassunk (Élénk helyeslés) és azért itt annak magyarázatába nem bocsátkozom — de a házon kivül bármikor szolgálatára állok és bebizonyítom, hogy tévesen fogta fel és tévesen fordította azt a könyvet. Ezek után szabadjon kifejezést adnom annak, hogy a lefolyt idő alatt sokszor tapasztaltuk, hogy semmisem sérti itt a házban a kedélyeket inkább, mintha vallási viták hozatnak ide be; szabadjon kérnem a t. házat, hogy az ilyen dolgokat ismételni ne engedje meg és különösen az elnök urat kérem, hogy ha a házat valaki ilyen kérdésekkel akarja fárasztani, ezen törekvését elnöki jogainál fogva megakadályozni méltóztassék. (EUenmondások.) Én tagtársaim nevében és pedig nemcsak katholikus, hanem protestáns társaim nevében is tiltakozom, hogy a vallásos elveknek ilyen félremagyarázása által itt a kedélyek felzaklattassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Elfogadom a szakaszt. Elnökl T. ház! Valahányszor a házban a vallási kérdések tekintetében élesebb nyilatkozatok történnek, én elnöki kötelességemet mindenkor megtettem, azonban én különbséget teszek a tudományos fejtegetések és a vallási dogmák fejtegetése közt. (Helyeslés.) Éles képviselő ur itt a tanítási rendszer szempontjából hozta fel azon könyvet, melyet bírálat alá vett; és én nem lehetek abban a helyzetben, hogy ezt neki megtilthassam, (Helyeslés) ha ő nem vallási, hanem tudományos szempontból tárgyalja az illető kérdéseket. (Helyeslés.) Éles Henrik: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót, mert egészen szó nélkül még sem hagyhatom azt, a mitEostaházyt. képviselőtársunk épen most mondott. (Halljuk!) Mindenekelőtt egész határozottan tiltakoznom kell azon insinuátió ellen, mintha én tegnap akár a biblia használata, akár annak terjesztése, akár a hittannak, vagy a bibliának az iskolákban való tanítása ellen szólottam volna. E részben egész bátran hivatkozhatom nemcsak a gyorsírói jegyzetekre, hanem az egész t. házra. A kik megtiszteltek azzal, hogy szavaimat figyelemmel kisérték, azok tanúskodhatnak a mellett s tudni fogják, hogy egész előadásomban egy szó nem volt, mely akár a vallás, akár a biblia ellen lett volna irányozva. (ügy van!) Igenis, szólottam arról, hogy ne taníttassanak oly dolgok, melyek a tudományossággal homlokegyenest ellenkeznek és melyekre nézve minden különbség nélkül mindenki elismeri, hogy nem ugy vannak. S világosan megjegyeztem azt, hogy kihagyásukat épen a vallásos érzület fentartása és ápolása szempontjából kívánom. (Igás! Ugy van!) Én, t. ház, megnyugvással vehetem tudomásul Bostaházy t. képviselő urnak azon elismerését, hogy azon könyvet, a melyet tegnap bátor voltam itt bemutatni, csakugyan tanárok használják segédkönyvül. Én som mondtam egyebet, én is csak azt mondtam. Én tehát tudomásul veszem azt s igen köszönöm, hogy at. képviselő ur engem e részben minden bizonyítás alól felmentett. (Derültség a szélsőbalon.) A harmadik az: Rostaházy t. képviselő ur azt insinuálta nekem, hogy hamisan citáltam azon könyvből. Ezt az insinuatiót viszont én határozottan visszautasítom. Nekem kezemben volt tegnap az a könyv s kész voltam latinul is elolvasni azt, a mit magyarul idéztem. Ha valaki kételkedett tegnap, hogy idézeteim helyesen voltak-e fordítva, kész lettem volna bebizonyítani., hogy birom ezen classicus nyelvet annyira, hogy helyesen tudok belőle fordítani. Hogy azonban ez ablian a könyvben latinul csakugyan benne van : bátorkodom vállalkozni, hogy azt Rostaházy képviselő urnak bármely perczben ki fogom mutatni. Csakhogy én viszont megkövetelem ő tőle, hogy ha majd meg fogunk győződni, hogy melyikünknek volt igazsága, ez a t. ház előtt is nyilvánosságra jusson. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn igen röviden a szőnyegen levő tárgyhoz kívánok szólani, valóban azzal kezdhetem, hogy nem volt szándékome kérdésben felszólalni és valóban nem is tettem volna, ha a vita oly menetet vesz, a minőt magamnak képzeltem, az az olyat, hogy kifejeztetvén egyfelől a görög nyelv elleni aggályok, másfelől megadatván a szakemberek részéről a felvilágosítások, a t. ház döntött volna a kérdésben. (Helyeslés jobbfelöl.) De miután a vita oly széles mederben mozgott, kötelességemnek tartom én is álláspontomat ez ügyben kellő rövidséggel jelezni. (Halljuk!) Mindenekelőtt megkívánom jegyezni azt, hogy én nem esem azon túlzásba, melylyel némelyek vádoltattak, hogy a latin és főleg a görög nyelv tanulására oly túlságos, majdnem kizárólagos súlyt fektetnek, nem esem azon hibába, melybe nézetem szerint sokan estek, hogy a természettudományoknak mívelését a classicismussaí ellentétbe akarják helyezni; nem esem abba azért, mert én is elismerem a természettudományok nagy vívmányait és a természettudományok terén való nagy előhaladásokat, elismerem a bölcselet terén, ép ugy mint bárki más. De azért, hogy ezt elismerem, nem szükséges kisebbítenem azokat, kik ama classicus korban remek műveiket irták. Mert egyről ne feledkezzünk meg soha, akár a reformatiót, akár a bölcseletet, akár a természettudományok haladását emlegetjük és ez nézetem szerint az, hogy a középkor sötét századaiban, azt lehet mondani, elnyomott emberi ész és lélek a maga ruganyosságát arra, hogy bölcselkedni, gondolkozni és felfedezéseket tenni tudjon, akkor nyerte vissza, mikor a
