Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-216

216. országos ülég április 4. 1883. 301 szemről nagyon relatív dolognak tartom. Vannak gyermekek, kiknél túlterheltetésről szó sincs-, a gyengébbek természetesen jobban megérzik; de itten individuálisaim nem lehet, minden szülő kívánságának eleget tenni nem lehet; mert akkor minden egyes gyermek számára külön tantervet kellene készíteid és Rousseau Emiljéhez képest minden gyermek mellé külön mestert kellene állítani, ugy hogy az emberiség egyik fele tanítókból, másik fele tanítványokból fogna állani. Sokat hallottam arról beszélni, hogy középiskoláink általában rosszak. Mondhatom, hogy vannak igen jók is, de vannak gyengébbek is. E törvényjavaslatnak egyik feladata épen az, hogy azoknak niveauja emeltessék. Egyébiránt ne méltóztassanak ugy tekinteni az iskolát, mint valami egészen isolált intézményt; mert az a legszorosabb összeköttetésben van az összes társadalmi s eultur viszonyokkal. Ha ezek általában emelkednek, az iskola is emelkedni fog. De bármi történjék is, egy kis humanismus az iskolákban mindig hasznunkra fog válni, mert e nélkül bármennyit tanuljunk is az iskolákban, egész eulturánk csak a felsőbb állatiság egy neme lesz. (Helyeslések és ellenmonäásoh.) Ennek elkerülése végett kérem a t. házat, méltóztassék a harmadik és negyedik szakaszt a közoktatási bizottság javaslata szerint elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mészáros Sándor: Tisztelt képviselőház! Az eddigi szónokok nagy száma könnyített helyzetemen. Sokan voltak ugyan, kik minden eszközt és minden indokot felhasználtak a görög nyelvnek a köteles tantárgyakból való törlésére, de többen azok, kik az izlés és mú'vészefbő], az irodalom és tudományból, az ész és szivképzésből merítvén megdönthetlen érveiket, ezeken a hasznossági elv embereinek fegyverei megtompultak. T. képviselőház! Szerintem a görög nyelvnek, mint köteles tantárgynak előadása a gynmasiunri oktatásnak oly lényeges részét képzi, hogy nélküle feladatát meg nem oldhatja. így gondolkodva s a művelt világ ebbeli meggyőződését és humán irányú középiskoláinak berendezését ilyennek ismerve: lelkem elborul, midőn tapasztalom és hallom, hogy képviselőtestületünk tagjai közt is találkoznak, kik a szülők jajveszéklései után indulván, a görög nyelvnek kiküszöbölését s önmagunknak az egész művelt külföld előtt való megszégyenítését követelik. A szülők és pártfogóik panaszkodnak, liogy az ifjúsága görög nyelv tanulásából semmi hasznot nem élvez. Elég szomorú t. ház, hogy ma napság mindenki csak az anyagi haszon után leselkedik és senki nem törekszik az ideális után; pedig ha az emberi szívből az ideálismus utáni vágy, az azért való lelkesedés kitöröltetik, ha a haza, a nemzetiség és a vallás szeretete kiirtatik, az egész társadalom nagy ehaosnak néz elé, a melyet útjában aligha lesz képes megállítani valaki. Pedig a dolgot alaposabban vizsgálva ugy találjuk, hogy a görög nyelv s irodalomnak az alaki képzésre való hatásából s műremekeinek megismeréséből oly szellemi haszon, a jelenben élő s keleten jelentékeny szerepet játszó görög nép nyelvének elsajátításából pedig oly anyagi haszon is háromlik a vele fogialkodókra, mely a fáradozást okvetlenül megéri. A szülők és pártfogóik panaszkodnak, hogy hazai polyglott viszonyaink közt a görög nyelvben való előmenetel csekély s a ráfordított idővel arányban nincsen. A külföldi humán irányú középiskolákat vizsgálva látjuk, hogy azokban a latin és görög nyelv mellett mindenütt még 2 — 3 élőnyelv isjtfölvétetik a köteles tantárgyak sorába biztos előmenetekel. Hát csak a magyar nemzet s ennek ifjú sarjadéka volna a szellemi munkára alkalmatlan? Ezt elmondani nem engedhetjük! . . A görög nyelvben való eddigi elmaradás pedig nem ifjúságunk tehetség- vagy képességhiányában, hanem inkább azon mostoha körülményben keresendő, hogy annak ócsárlására eddigelé minden illetéktelen ember vállalkozhatott, tanítása néha csak a legfelsőbb osztályokban és helytelen módszerrel eszközöltetett, sőt tanulásától még, hatósági engedélylyelis fölmentettek! Amt. ház,ha a komolyan még alig gondolkodó tanulótól ily körülmények közt valami feltűnő eredményt várhattunk volna, várhatnánk akkor is, ha a görög nyelv a nemköteles tantárgyak lomtárába kerül! A szülők és pártfogóik panaszkodnak végre a görög nyelv nehézsége ellen. Igaz, hogy valamely nyelv elsajátítása — nevezetesen a görögé, melyen más nyelvek alak- és mondattana épül — általában véve nem könnyű, arra azonban mégis a gyermek s ifjúkor legalkalmasabb; azért tanulásának a gymnasiumban kell történni. Azután meg melyik a könnyű tantárgy? . . . No, bizonyára a szülők és gyámok, nevezetesen pedig a tanulók, ha rájuk bízatnék, kedvenczükül nem sok tantárgyat fogadnának kegyeikbe. Ezek után t. ház, minthogy a felhozott ellenvetések a hasznosság göröngyéből vétetvék, én a görög nyelv s irodalomnak ész- és szivképző hatásáról bővebben szólani annál kevésbé szándékozom, mert azt már előttem a t. szakminister ur s néhány képviselőtársam megtették. Ismeretes az a vele foglalkodók előtt, másoknál meg különben is zárt fülekre találnék. Azért magam is főleg a hasznosság elvéből indulva ki, röviden említem föl: hogy gymnasiumaink a művelt külföld hasonnemű középiskoláinak megfelelőleg csak újabb időben alakultak át, tehát a súlyos betegségbe való visszaesés veszedelmétől óvakodnunk kell; hogy a görög nyelvnek a gymnasiumi a köteles tantárgyak sorából való kiküszübölésével