Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-216

300 216. országos ülés épriliä 4. 1883. u. n. classicusokkal véget ért volna; pedig ez nem áll. Az első század keresztény irói még bátran sorozhatok oda, ha a stylus szépsége tekintetében nem is, de mindenesetre a sziv és szellem nemesítő tartalma miatt. Tudom én azt, hogy az általam említett irók a elassicusok közül ki vannak zárva; azonban ez arra mutat, hogy azok, a kik a classicismust meghatározták, nem helyesen jártak el. Az első t század keresztény irói, mint Julián, Ireneus és Ágoston mindenkor helyet foglalhatnak ott, a hol helyet foglalnak a pogány elassicusok. Meglehet, mondom és újra ismétlem, hogy stylisticrd tekintetben talán nem, de a sziv és ész nemesítő tartalom tekintetében sokkal hasznosabb fordítmányok lehetnének, mint Horatius és Ovid. T. ház! Meglehet, nem lesz népszerű, de megczáfolhatlan állításokat leszek bátor koczkáztatni; az a harcz, mely tizenkilencz századdal ez előtt a kereszténység és pogányság között vívatott, újra itt van, nem felekezeti, de keresztény és állami szempontból szólok; a keresztény államot, mely a humanismus alapján áll, csak keresztény elvek tarthatják fenn, a pogány államok összetartó kapcsa a durva erőszak volt, erőszakos elnyomása az állattá sülyesztetttömeg néhány hatalmas által; ez az idő elmúlt, a kereszténység elfújta azt, de azt, mit helyére alkotott, csakis keresztény alapon birt kormányozni. Ha mi iskoláinkban a pogányságot mint utólérhetlent állítjuk a heves képzelődésűifjú elé, akkor azt, mint férfit, keresztény szellemben, keresztény szelídséggel, szóval keresztény államban kormányozhatni nem fogjuk. Ám tessék a nihilistákat, anarchistákat, fémeket figyelemmel kisérni, egyben találkoznak: a kereszténység lerombolása közös czéljuk: s nem államromboló elemek ezek? s nem iskoláikban szivták-e magukba a pogány világ nézeteit ? De ha a keresztény első század irói tovább állanának is irály tekintetében a pogány classicusoknál, vájjon az egyedüli czél, mit ifjaink tanításával elérni akarunk, a stilistica-e ? A sziv, a lélek képzése, nemesítése nem jön számításba? ha igen, akkor kérdem, vájjon mit tanul az ifjú Ovidius fertelmes liber amorumjából, Horatius hízelgő ódáiból, vagy a csiiszó-mászó Virgilius költeményeiből? Nem sokkal lélekemelőbb-e Julián apológiája, ki a toll, az ész fegyverével, vértezve az igazsággal, egy egész világ ellen száll síkra és segíti győzelemre az eszmét? ki nem a nagyok kegyeinek kikunyorálása, de egy nagy eszme védelmére használja a tollat és ha még stiliszticája nem oly fényes is, nem borít-e erre fátyolt a nagy eszme, mi az irót lelkesíti, vagy Ágoston de civitate Dei hátrább áll-e eszmegazdagság s kifejezési szépségben, mint a pogányok? Nem, t. ház, e nagy nevek ott fénylenek, de fényük jótékony, nemesítő, míg azoké szemkápráztató, de minden nemesebb eszmétől üres. Amytkologiára, a szenvedélyek s bűnök megistenítésére kell, hogy mi az ifjúságot tanítsuk, hogy az már zsenge korában a mérget szívja be, hogy azt majd felnőve, bőségesen ontsa azon állam ellen, mely elhibázott rendszerével őt tudóssá és szellenmyomorékká növelte egyszersmind. Ezek azok t. ház, mit itt elmondani jónak láttam, lehet, nem találkozom sokak helyeslésével, de egyet tudok — meggyőződésből szóltam és épen ezért nem csábít a tán kedvező, de nem rettent a kedvezőtlen Ítélet. (Helyeslés a szélső 'baloldalon.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi mlnister: A vita a görög nyelv oktatásáról oly nagy mérveket öltött, hogy azt én felszólalásommal még nagyobbítani nem akarom, hanem épen ellenkező szándékból kell egy pár megjegyzést tennem. (Halljuk!) Megvallom, az egész vitát nem értem, annak jóformán nincs teste ; mert ha egységes középiskolánk volna, hol tisztán csak a huinanoriákra fektetnőnk a súlyt, a hol csak ezen egy utón lehet oktatni és nevelni az ifjúságot: akkor érteném ezen idegenkedést a classicai nyelvek, különösen a görög nyelv ellen. De ma annak nincs értelme; mert ott van a reáliskola, hol a classieus nyelvektől eltekintve, minden irányban lehet az ifjakat a felsőbb oktatásra előkészíteni. De motiválják ezen idegenkedést a tiilíerhéltetéssel és ezért kívánják a görög nyelvet, mint rendes tantárgyat elejteni. Én a túlterheltetés kérdéséről sokat gondolkoztam és méltóztatik-e hinni, hogy a görög nyelv elejtésével a túlterheltetésen segítve lesz ? Korántsem ; mert hiszen a tantárgyak sorozata ezenkívül még oly hosszú, hogy tisztán az által, ha a görög nyelv a 3. §-ból kihagyatik, a bajon segítve nem lesz. Az élet sokoldalúsága hozza magával a tantárgya k sokaságát. A görög nyelv kitörlésével egyedül segíteni nem lehet; itt tisztán a helyes módszer és a tanárok okossága és helyes eljárása által lehet segíteni. Valamint az életben általában a bölcsesség minden irányban a helyes mérték eltalálásában áll, ugy a tanításban is ezt kell eltalálni és akkor vége lesz a tűlterheltetésnek. Az mondatott, hogy micsoda nagy baj az, hogy a mi középiskoláink encyclopoedicus természetűek. Ugyan kérem, hát az elemi iskola nem az ? Minden előkészítő iskolának annak kell lenni, mert nem is lehet más. A gymnasiumban és a reáliskolában nem nevelhetünk mérnököket, vegyészeket stb., hanem csak előkészíthetjük az ifjakat e pályákra. Többször hangoztatják, hogy a tantervek a géniek, a nagy talentumok számára vannak készítve. Korántsem. De ne szállítsuk le a tanterveket azon mértékig, hogy csak a leggyengébbeknek feleljenek meg. Különben a túlterheltetést én ré-