Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-216

216. országos ülés április 4.1883. 299 nak; nem állítom, hogy buzgóságuk hiánya okozta volna azt, hogy a görög nyelvben az ered­mény oly csekély, mert tudom, hogy az idő rövid­sége, az órák csekély száma egyedüli oka annak, a mi miatt azon nehéz holt nyelvet, mely a köz­életben nem használtatik, megtanítani lehetetlen. Már pedig a mit tanítanak, de megtanítani nem lehet, annak tanítása valóságos időveszteség. És méltóztassanak e mellett meggondolni, hogy min­den óra, melyet e nyelvnek tanítására fordítanak, 38,000 és néhány százszor megsokszorozódik, mert annyi ifjú vesztegeti idejét e nyelvre, habár soha meg nem tanulja. Elismerem, hogy a görög Írókat eredetiben olvasni élvezetesebb, mint a fordítás­ban. Azonban kérdem,hogy azon 30 év alatt, ami­óta a görög nyelv taníttatik, hányan jöttek ki az iskolából, a kik a görögöt olvasni, sőt szépségei­ben gyönyörködni képesek. És ha mégis vannak ilyenek, vájjon ők tudományukat a középiskolá­ban szerezték-e? Volt oly idő, mikor én is, ha Hornért nem is. de a szentírást és Chalkokondilast meglehetősen fordítottam és szótár segélye nélkül megértettem és most már görög tudományom oda olvadt, hogy a betűket is hiányosan és nehezen ismerem meg. így jártam nem csak én, de igy jártak mások is. Szükségem nem volt rá; hogy élvezetből fog­lalkozzam vele: időm nem maradt s ngy j ártam, hogy a mit megtanultam, elfeledtem, mások pedig ugy járnak, hogy soha meg nem tanulják. Kérdem, nem lehetett volna-e azt az időt, melyet a görög nyelvre fordítottunk, hasznosabban is érvényesí­teni? Igaz, hogy a közéletben sok görög kifejezés fordul elő, azonban ezeket egy általános mívelt­séggel biró embernek — már pedig tudjuk, hogy a középiskola általános műveltséget nyújt, érteni s azoknak jelentőségét tudni elég s nincs szükség arra, hogy a szót ethymologice fejtegetni tudja. Mi szükség van arra, hogy ha e szót hallom tele­graf és tudom annak jelentőségét, tudjam azt, hogy ez a Telos és Grafos összetételéből szárma­zik? Vagy e szónál theologia, szükséges-e tudni, hogy az a theos és logos szónak összetétele ? E nélkül egy általános míveltséggel biró ember igen jól megél. Annak, a ki szakszerűleg e tudo­mánynyal foglalkozik, szükséges, de még egyéb szaktudósnak is görög nyelv nélkül igen jól lehet tudományában haladni. Hibás a nézet, hogy ha a görög nyelv köte­lező tantárgy nem lesz, senki sem fogja tanulni. Méltóztassanak elhinni, hogy ha nem többen, de annyian bizonyosan fogják tanulni, mint most. Egyről pedig biztosíthatok mindenkit, hogy ha a görög nyelv nem lesz kötelező tantárgy, akkor a ki azt tanulja, meg is fogja tanulni. Készen vagyok az ellenvetéssel, sőt hallottam azt az ellenvetést, hogy a külföldön taníttatik, el­maradnunk tehát nem lehet. Én ez érvet nem fogadhatom el. Mi okunk van nekünk arra, hogy a külföld után járjunk mindig? Nem történhetik meg már egyszer, hogy előbb lássuk be azt, mi szükséges ? Egyébiránt nem fogadhatom el ezt az érvet azért sem, mert azt, hogy ott mi történik abban az értelemben, hogy nálunk is történjék, el nem ismerem. Egyébiránt e tárgygyal hosszasan nem foglal­kozom, csak röviden constatálom azt, hogy a kül­földön is már tűnnek fel jelenségek, melyek nekem adnak igazat. A mi a latin nyelvet illeti, én annak ellene nem vagyok, de annak az oktatásnak és tanítás­nak, a mely most a középiskolában folyik, igenis határozottan ellene vagyok. Vagy hagyjuk abba, vagy tanítsuk meg; hanem ugy tanítani, mint most, az az idő elvesztegetése és a tudomány lealázása. Nézetem szerint, minthogy ennek itt nincs helye, mert az általános vitánál kellett volna említeni, a középiskolát a négy alsóbb osztályban egyesítni kellene. Ott kellene tanítani a latin nyelv elemeit; a humaniorákat a reáliskoláktól elválasztani; a humaniórákban a latin nyelv irodalmát tanítani; a reáliskolákban abbanhagyni. Ismétlem, hogy erről szólni most nincs helyén, csak érinteni akartam, mert azt hiszem, nagy hasznára lesz a hazának az a férfiú, ki a középiskolákat ez alapon fogja szer­vezni : Az a tanítás és oktatás, melyben a latin nyelv most részesül, nemcsak hogy nem hasznos, hanem ellenkezőleg káros és veszélyes, mert ez nem tudományt, hanem tudákosságot ad. Azt hiszik sokan, hogy ha latin szavakat kevernek beszéd­jükbe, némi tudományos illatot terjesztenek, igy azután pl. hallották önök itt e házban egy tudo­mányos míveltséggel biró s általam igen t. kép­viselő úrtól: „videantconsuli." Akárhányszor csak­nem naponként halljuk, hogy egyesek magyarul beszélve, azt mindig latin kifejezésekkel tüzködik meg, latin szókat használnak magyarul ragozva, s ez által a magyar nyelvet rontják. Én, t. ház, a latin kifejezésektől nem irtódzom, hozzányúlok azokhoz ott, a hol nyelvünk szűkölködik; de csak a tudományosság látszatának kedveért a nyelvet rontani megengedhetőnek nem tartom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az ország legtekintélyesebb testülete nem hivatott arra, hogy idegen szókat, kifejezéseket csúsztasson a nyelvbe, hanem ellenkezőleg arra hivatott, hogy jó magyar kifejezéseket használjon és ha nem találnánk, akkor alkotni kell olyanokat. Jól tudom én, hogy némelyiknek tudákossági viszketege, a latin nyelv­ben való tündöklési vágya miatt maga a latin nyelv nem okolható, hanem igenis okolható azon taní­tási modor, a mely szerint az előadatik. De hibáztatom a használt kézikönyveket a latin classicus irodalom tekintetében. E könyvek­ben ugy tüntetik fel a latin irodalmat, mintha az az; 3&*

Next

/
Thumbnails
Contents