Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-216

298 216. országos Ülés április 4. 1SS3. lennünk, hogy minő mértékben és minő irányban akarjuk középiskoláinkat fejleszteni. A mértékre nézve a vélemények lehetnek igen különbözők. Ha valaki abból az alapból indul ki, hogy a mi hasznos, az tímittassék, akkor mindenesetre a tantárgyakat igen ki kell terjeszteni, mig ha szükségességi szempontból ítéljük meg a törvényjavaslatot, akkor már e tárgyakat valamivel összébb lehet húzni és én előre kijelentem, hogy ez utóbbi alapon állok. A középiskola feladata általános műveltséget terjeszteni, azonban ezen szó alatt, hogy „általános" nem lehet és nem szabad azt érteni, hogy tehát általánosan minden tantárgyat fel kell annak felölelni mert akkor oly túlságosan kellene kiterjeszkednünk, hogy abba a veszélybe esnének, a mit ugy szoktak nevezni, hogy agyontanítás. Sokan ugy vélekednek, hogy a középiskola színvonala akkor fog magasra emeltetni, ha minél több tantárgyat veszünk fel. Azok csalatkoznak; én nem attól mérem a középiskola szinvonalat, hogy menynyi tantárgyat tanít, hanem hogy minő sikerrel tanít: minél szélesebb alapra fektetjük a tantervet, annál könnyebben áll be az, hogy feláldozzuk a czélt, a tudást. Hiheti-e valaki azt, hogy a tantárgyak bősége egyszersmind a középiskola szinvonalat is emeli? Ha felületesen vizsgálja, ezt hiheti, de ha mélyebben vizsgálja, meggyőződhetik a latin példabeszéd igazságáról „pluribus intentus minor est ad singula sensus" a ki sokat markol, keveset szorít. Vegyük figyelembe a tudomány czélját. A tudomány czélja szerintem nem lehet más, mint a tanulás, a tudás által az emberiség szellemi és anyagi fejlesztése. Minden tudomány, a mely más ezélt tüz ki maga elé, tévúton jár; azon tudomány, mely a gyönyört tíízi maga elé, szintén téves, mert az, hogy valaki a tudományban gyönyörét találja, a tudománynak nem czélja. A contemplatio tudomány, épen mint a holt tőke, megvan, de gyümölcsöt nem hoz. Én részemről azt óhajtom, hogy az összes tudományokat tanítsuk oly irányban, oly szellemben, mint azt jelezni bátor voltam. Az elmondottak után bátor leszek az előttünk fekvő szakaszt két szempontból bírálni meg. Mindenek előtt a tárgyak sokasága kell, hogy annak, ki e szakaszt figyelmesen elolvasni fogja, szemébe tűnjék. Igaz ugyan, ho»y ha a szakaszt csak felületesen tekintjük, azon meggyőződésre juthatunk, hogy a tananyag nem oly sok, hogy azt nyolcz évre beosztva, az ifjúság túlterheltetése nélkül végezni ne lehetne. De ha mélyebben tekintünk bele, ha gondolkozunk felette, akkor rögtön meggyőződünk, hogy itt ismét agyontanítással állunk szemben. Például az l) betű alatt van a természetrajz. Ezen szó igy kiejtve azt jelenti, hogy egy tudomán}

7 tanítása rendeltetik el a középiskolában, de ha közelebbről vizsgáljuk, azonnal szemünkbe ötlik, hogy ezen tudomány önmaga feloszlik állat-, növény- és ásványországra. Ezen három tárgy egy emberéletet vesz igénybe. Hasonlókép, ha figyelembe veszszük a mennyiségtant, a természettant, a mely szintén sok ágra oszlik, a mely mind kell, hogy a középiskolában elvégeztessék. Tudom azon ellenvetést, hogy a középiskola csak általános műveltséget adva, nem terjeszkedik ki a részletekre, de ha ez igy van, akkor miért van az, hogy a c) pont alatt fel van véve a latin nyelv és irodalom, az e) pont alatt a görög nyelv és irodalom; tehát a természettan és mennyiségtanban csak általános, hogy ugy fejezzem ki magamat csak felületes ismereteket adunk, mig ellenben a latin és a görög nyelvnél nemcsak a nyelv elemeit, de irodalmát is tanítani akarjuk. Tehát a holt nyelveknél nem terjeszkedünk ki, csak az általános műveltségre, mig az általam említett szükséges tárgyaknál azt hozzuk fel, hogy a középiskola czélja az általános műveltséséget terjeszteni. Ha a tantárgy sok, három részre kell azokat osztani. El kell különíteni a szükségest, a hasznos és az élvezetest. A tantárgyakat ezen három szempontból megítélve kell kiválasztanunk mindenekelőtt a szükséges és csak aztán ha idő marad, kiterjeszkedni a hasznosokra és az élvezetesekre. Ha ezen szakaszt áttekintem, mindenekelőtt a görög nyelv és irodalom tűnik fel, mint olyan, melyet én szükségesnek nem ismerhetek el. Legfölebb azt ismerhetem el róla a felhozott argumentumok után is, hogy az, mint ugy is tudtam, hasznos és élvezetes tárgy. De hogy szükséges volna, arról engem az eddig felhozott érvek nem győztek meg. Ki kell jelentenem itt azt, hogy én a görögnyelvet nem a tudomány, hanem a ezélszerűség szempontjából ítélem meg. Ha tudnám, hogy idő marad, ha tudnám, hogy értékében lehet vele foglalkozni, nemcsak a görög nyelvet, de sok egyéb hasznos és élvezetes tudományt szívesen felvennék a középiskola tantárgyai közé. Azonban tapasztalásom szerint azon meggyőződésre jutottam, hogy a tárgyak túlságos felhalmozása a helyes beosztást lehetetlenné teszi. Ismerem az argumentumokat, melyeket a görög fnyelv mellett felhozni szoktak. Hallottam e házban is, de szükséges voltáról nem győztek meg. A philhellének minden argumentumait egyetlenegy ellenvetés halomra dönti, mert azt kérdem, hogy ha annyira szükséges a görög nyelv tanítása, miért nem tanítják meg. Az 50-es évek óta Magyarországon el van terjedve a görög nyelv tanítása s ezen hosszú idő alatt az a százalék, mely az iskolából kikerült és a görög nyelvet megtanulta, oly csekély, hogy százalékban kimondani képes sem vagyok; ha a görög nyelv tanítása annyira szükséges, ez az ezen tárgygyal foglalkozó férfiakat igen szomorú világításba helyezi. Én azonban nem vádolom azokat, a kik annak tanításával foglalkoz-