Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-215

292 215 országos ülés április 3. 1S83. meggyőződésemet, hogy a gymnasiumi oktatás J tárgyai közül egyedül a német nyelv és annak irodalma az, mely didacticai szempontból minden veszély nélkül ki lenne hagyható a középiskolai oktatás köréből. (Helyeslés a szélső balon.) Ki lenne hagyható azért, mert a gymnasiumi oktatásban, melynek főczélja az ember képzésében, az ismerőtehetség és az ismeretnek, a lelkiismeretnek és erkölcsi, mint szintén a szépérzéknek fejlesztésében áll, az élő nyelvek a dolog természete szerint csakis másodrangú szerepet foglalnak el. Ki lenne e nyelv hagyható gyakorlati szempontból azért, mert a modern nyelvek tanulása sehol sem effectuáltathatik oly sikerrel a gymnasiumban vagy egyáltalában az iskolában, mint a mily sikerrel a gyakorlati életben társalgás utján megszerezhető, ennélfogva a nyilvános iskolákban reájok fordított idő határozottan el van vesztegetve. A kik kegyesek voltak figyelemmel kisérni az én szerény egyéni működésemet, méltóztatnak tudni, hogy nem tartozom azok közé, a kik a modern nyelvek ellen személyes szempontból nehézségeket hoznék fel. Magam is örömmel tanultam és tanulom azokat, de azt hiszem, hogy a gymnasiumi oktatás ezéljaira, a hol a főczél, melyet az oktatás elébe tűzni kell, követendő, feleslegesek, így, ha áll a tétel, a mint én felállítottam, hogy minden ezen czélra nem szükséges anyagot mellőzni kell: akkor a conclusió csak az lehet, hogy csakis ezen tárgy, csakis a német nyelv és irodalom az, melyet tisztán didacticai szempontból egyedül lehetne az oktatás főczéljának kára nélkül elhagyni. (Helyeslés a szélső balon.) Miután azonban tudom, hogy főkép politikai és más természetű consideratiók miatt a ház véleménye e tekintetben eltérő az enyémtől, csupán kötelességemnek véltem eleget tenni, midőn ezen meggyőződésemet jelezni akartam. Most áttérek azon argumentumok súlyára, a melyek a görög nyelv mellett felhozhatók és felhozandók. Mi a gymnasium czélja? Ha a gymnasimn", illetőleg a középiskola czélja az, hogy belőle, mint Móricz Pál képviselő ur tegnap mondta, az emberek, a kik kijönnek, ügyvédek és finánczok legyenek; és ha a középoktatásnak ezen czélt kell csak elérni, akkor nem kell gymnasium, hanem tisztán szakiskola. A gymnasium egyedüli czélja, ugy mint a törvényjavaslatban igen helyesen van contemplálva és praecisirozva, csupán a humánus képzés, az ember képzése a szépnek, jónak és igaznak cultusára. A gymnasium czéljának elérésére tehát mindazok szükségesek, a melyek ezen czél elérésére megkívántatnak és mindaz felesleges, a mi nélkül e czél szintén elérhető. Ha a gymnasiumnak nem főczélja az ismeretekkel való felszerelés : akkor önkénytelenül elesik, hogy a görög nyelv ismerete a gyakorlati életben semminemu előnynyel nem bir, igenis nem bir, ezt concedáljuk szívesen. (Helyeslés.) Ha a gymnasiumnak csak az volna a czélj'a, hogy oly ismereteket adjon, melyek a mindennapi életre szükségesek, akkor a gymnasiumi oktatás egy quodlibet lenne, a melyben mindenféle dolog bele lenne szorítva, mint Csiky t. képviselő ur mondta, hogy vannak nőnöveldék, a hol mindenből adnak valamit, a mit egyik vagy másik szüle akar. Ha ezt akarjuk, akkor ne csináljunk gymnasiumot, akkor ne kívánjuk, hogy a szépre, igazra és jóra tanittassék valaki, hanem tanítsuk azt, a mi neki szükséges, tanítsunk mindenféle aprólékos ismereteket. Hegedűs Sándor (közbeszól): Fogásokat. György Endre: Igenis, még helyesebb tisztelt barátom kifejezése, fogásokat, a mikre jövő foglalkozásánál szüksége lesz. Én tiltakozom ezen irány ellen, a mely superált fejlődési stádium culturai szempontból s hivatkozom arra, a kihez engem igen kegyeletes emlékek kötnek, John Stuart Millre, a kinek szájából sokszor hallottam azon kifejezést, hogy az iskolai oktatás czélja nem az — mint ő magát kifejezte — reménytelen módon túltömni a gyermek agyát másoknak conclusióival, mert annál veszedelmesebb dolog sem politikai, sem didacticai, sem társadalmi szempontból nem képzelhető. (Helyeslés.) Az a gyermek, a kinek agya túl van tömve mások conclusióival, maga gondolkozni, maga érezni soha nem fog és mindent a legdurvább, hogy ugy mondjam: a legzsírosabb reálismus szempontjából fog venni a nélkül, hogy azon nemes idealismusnak — melyre a minden emberhez méltó életben annyi szükség van — valaha csak érzékét is mutatná fel. Az ismerő tehetség fejlesztése a másik czél, mely a középtanodai oktatásnál megkívántatik. S hogy áll a dolog? Teljesen egyetért minden didacticus abban, hogy a mathesisen kívül első sorban épen a görög nyelv az, a melynek formái oly teljesen összehangzanak a logica formáival, hogy nem lehet megsérteni a gondolkozást ugy, hogy egyúttal a nyelvtan szabályai is meg ne sértessenek, tehát a hol a gondolkozás törvényei, amelyek elementáris erővel nehezednek minden fejlődő agyra, oly szorosan összeesnek a nyelvtan törvényeivel. Az ismerő tehetség praecisirozása és a judicium megállapítására semmi sem tehet nagyobb szolgálatot, mint az, hogy ha egy ily teljesen szabatos gondolkozást és egy ilyen teljesen szabatos nyelvtant együtt tanul meg a gyermek. A görög nyelv a maga plasticus formáival, teljesen tiszta szerkezetével, minden didacticus, theoreticus és practicusnak véleménye szerint épen a leghatalmasabb eszköz a logica és a judicium fejlesztésére. Mellőzöm a lelkiismeret és az erkölcsi erő fejlesztésére irányuló czélját a középoktatásnak,