Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-215

215. országos ülés április 3. 1883. 293 mert hiszen ez mindig az illető tanárnak különös tulajdonságaitól függ s minden tárgynál egyaránt keresztülvihető. De nem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy a szép, jó és igaz, a három czél, a melyre kell, hogy fejlesztessék a gyermek és a melyek harmadikának, a szép érzéknek, az aestheticai érzéknek művelése bámulatos módon negligáltatik a legutolsó időben és negligáltatik nemcsak nálunk, hanem egész Európában. Ezen aesthetieai érzéknek egyedüli fejlesztési módja középtanodáinkban ez idő szerint a görög nyelv, mely praecis fogalmaival, soha felesleges ideákat bele nem szorító kifejezéseivel, a hol, mint a logica tanítja, a fogalom semmivel sem több, de semmivel sem kevesebb is mint a jegyek összesége, a hol ugyanazon szóval egy mathematicai biztossággal meghatározott fogalmat lehet és kell megjelölni : a görög nyelv a maga plasticai szépségével az egyedüli mostani középoktatásunkban, mely a fiatal emberek aestheticai érzékének fejlesztésére hat. Lehet-e ezen plasticai formákat nélkülözni különösen a mi korunkban, midőn mindenki siet ismereteket szerezni, keveset adva a formákra, a nyelvbeli kifejezésre, a mely oly hatalmas eszköz a nemzeti öntudat fejlesztésére is? Lehet-e ilyen átmeneti nehézségekkel megterhelt korszakban a gyermeki fejlődésnek, az emberképzésnek momentumai közül kihagyni azon egyedüli eszközt, a melylyel e ezélra lehessen hatni ? Ismétlem t. ház, a magam részéről igen szerencsétlen, igen helytelen reálismusnak, igen helytelen reactiónak tartanám a görög nyelv kihagyását iskoláinkból. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Igen erős és igen nehéz visszalépés volna ez, mely által eltérnénk az igaz úttól s azon csekély idealismust, azon csekély emberképző müveletet, a melyet nevelésünkbe ez idő szerint még beveszünk és a melyet onnan a visszahaladó áramlatnak kiküszöbölni nem sikerült, elvennők a jövő nemzedéktől. Nem az a kérdés, hogy mit és mennyit tanulnak meg iskoláinkban a görög nyelvből. Igen t. Móricz Pál képviselő ur — ha e tekintetben kifogása van — tehet szemrehányást a minister urnak és ő számon kérheti a tanárokat, miért nem tanítják jobban. De itt nem arról van szó, miért nem effectuáltatik kellő mértékben a görög nyelv tanítása; itt arról van szó, hogy szükséges-e ezen plasticai készséggel biró nyelvet, mely az ismerő tehetség fejlesztésére szükséges, kivenni a köteles tantárgyak közül s ez által a gymnasiumot megfosztani ezen czéljától és tisztán ismeretterjesztő géppé tenni, melylyel mesterem, John Stuart Mill szerint reménytelen módon megtöltik a gyermek fejét a mások conclusióival. Ez visszalépés, szerencsétlen visszalépés lenne. (Helyeslés.) Vegyük végül tisztán magyar szempontból a kérdést. Körülöttünk folytonosan látjuk a mostani generatió hanyatlását ideális szempontból. Nem az ábrándozást értem, mert hisz az ábrándozás és az idealismus közt legalább is van oly nagy a különbség, mint a realismus és az ábrándozás közt. Hanem látjuk azt, hogy az erkölcsi érzék, a positiv hitnek és az erős meggyőződéseknek folytonosan lazuló voltával szemben áll egy másik áramlat, mely csak a hasznot keresi, a hasznot mindenáron és mindenekfelett. Látjuk körülbelől, hogy hanyatlott, sőt semmivé lett nagyrészben, különösen a fiatalabb nemzedék egy nagy részénél és kétségkívül a classicai tudományok kevésbbé jó tanításának következtében a komoly kötelességérzet és helyébe lépett azon áramlat, mely a kor szellemének inkább kedvez, de mely •— mert az örök igazsággal ellentétben áll — a nemzet kifejlődésének útjába igen nagy nehézséget, merem mondani: veszélyt képez. Idealismus nélkül — mondom, ne tessék összetéveszteni az ábrándozással — az élet philosophicus felfogása nélkül, az erkölcsi érzéknek és különösen a kötelességérzetnek hiányában nagyot előállítani nem lehet ma, nem lehetett soha, nem is lesz lehetséges soha. (ügy van!) Ne akarjuk tehát, hogy ezen áramlat győzedelmeskedjék itt, midőn oly fontos érdekről, midőn a jövő nemzedék erkölcsi képzéséről van szó; ne engedjük, hogy minden nagyobb szempontot elejtve, még a nevelésben is a pillanatnyi haszon érdeke győzzön az örök emberies követelményei felett; a zsiros realismus a szép, jó és igaz örök cultusa felett. S ha már az áramlat kedvezőtlen, mentsünk meg legalább annyit, a mennyit fentarthatunk; ne küszöböljük ki szándékosan, félrevezetett okoskodásunk alapján, ennek utolsó maradványát is. Kérem, ne méltóztassék elfogadni Göndöcs és Móricz képviselő urak javaslatait. (Élénk helyeslés,) Almássy Sándor: T. ház! Én azon szempontokat, melyek a görög nyelv mellett felhozattak, itt latba vetni nem akarom. Csupán egyet akarok latba vetni: azt, hogy ifjaink képesek-e azon tantárgyakat, melyek itt elő vannak sorolva, megemészteni. Nem csupán a magam nézetét mondom, hanem több kipróbált tanár véleményét hallottam és mind elégedetlenségét fejezte ki e törvényjavaslat iránt, mindazon szempontból indul ki, hogy a gyermekek tehetsége, tanulási kedve meg lesz ölve, annyi a tantárgy. És én a javaslat általános tárgyalása alkalmával a reformátusok részéről az általuk vindicált autonómiát szeretném, ha maguknak a katholikusok is vindicálnák; mert ezen megölő törvény ellenében gyermekeinket csakúgy menthetjük meg, ha az autonomicus iskolák, felfogván a gyermekek igazi érdekeit, ezen tömérdek tantárgy-halmazattal nem