Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-215

215. országos ülés április 3. 1883. 237 Nem tehetek róla, ha újból ismétlésekbe fogok esni és visszatérek egy oly pontra, melyet Körösi t. képviselőtársam említett, (Halljuk!) de engedje meg t. ház, hogy őszintén megmondjam a magam véleményét. (Halljuk!) E házban egy idő óta igen egészségtelen szellem uralkodik. (Mozgás. Halljuk!) Ez a szellem a qualificationális törvény tárgyalásánál talált először élesebb kifejezést s ez az egészségtelen szellem, ez az egészségtelen törekvés az a követelés, hogy a tudományosság és*oktatás legfelsőbb intézményei a magyar ifjúval ne közöljenek általános ismereteket, ne annak szellemét fejleszszék, hogy ezen felső intézetek ne tudományt közöljenek az ifjúval, hanem egészen másra irányozzáktörekvésüket, arra, hogy kész ssolgabiró-segédeket és fogalmazó-gyakornokokat pottyantassanak ki. (Tetszés.) Ez talán egy egyoldalú példa s azért hangzik oly praegnanter, de ha egy kissé elemezzük a dolgot, azt fogjuk találni, hogy ez a szolgabirósegédek és fogalmazó gyakornokok kipottyantásának az iránya a legkülönbözőbb tereken is fenforog s nagyon szorosan összefügg egy distinctióval, melyet Móricz Pál t. képviselő ur és mindazon urak, kik a ház ezen oldaláról (A szélső baloldalra mutat) a görög nyelv ellen oly nagy élénkséggel küzdöttek, tesznek. Ők t. i. distinguálják az embereket és miután itt gymnasiumról van szó, voltaképen felállítván a gyermekeknek két külön cathegoriáját, tudnillik közönséges gyermekekét, a kiknek az a hivatásuk, hogy legyenek az értelmi hivatásoknak mesteremberei és azokat, a kik tudósoknak készülnek és Móricz t. képviselő ur concedálta, hogy ne zárassanak ki a jövendő tanárok, pkilosophusok, doctorok a görög nyelv tanulásából. Az a sajátságos ez okoskodásban, hogy felteszi, mintha már a gymnasium első osztályában, de bármely más osztályára nézve is lehetne szülő, a ki határozottan meg fogja mondani és van gyermek, a ki elárulja ebbeli eddigi hajlamait, a ki öntudatosan arra törekednék, hogy én tudós leszek, én fogok görögül tanulni, én majd fogom a corpus fragmentorum-ot forgatni; a másik pedig azt mondj a, én nem leszek más, mint telekkönyvvezető, tehát nekem minderre nincs szükségem. Engedje meg a t. ház, de ez a distinctió egészen illusorius; igy az életben, legkevésbbé pedig az iskolában okoskodni nem lehet. Egyáltalában ezen egész kérdésben az okoskodásnak az a nagy hibája — és nemcsak ezen egy esetben — hogy mi mindig egyénekkel számolunk, pedig méltóztassék elhinni t. ház, bármily furcsán hangzik is, mi nem számolhatunk egyénekkel. Miért? Maga az egész nyilvános iskoláztatás azon óriási hibában szenved, melytől én, ki az individualismusnak vagyok barátja minden téren, valóban borzadok: nem számolhat az individualitással. Ez a nagy baj, hanem egyszersmind tény. Tény, hogy egy középiskola, mely országszerte szerveztetik, csak tömegekkel, átlagokkal és általános szinvonalakkal számolhat. A kérdés tehát helyesen ugy formulázandó, hogy mi a Magyarországban tanulók tömegétől megvonjuk-e a görög ismeretet vagy nem? Mert ha e tárgyat facultativvá teszszük, akkor, ha a facultativ stúdiummal általános természete után indulunk, ugy látszik, mintha igen nagy engedményt tennénk ezen irányban. Azonban tessék kissé utána járni és meg fognak győződni, hogy ez merőben illusorius. Mert hogy ha a közoktatásügyi minister ur p. o. kimondaná, hogy a franczia nyelv facultativ, akkor ezen facultativ stúdiumnak lesz hatása, mert a gyermek a családban, a társadalomban minduntalan hallja, hogy francziául tanulni jó, mert francziául tudni hasznos és a mamája, a ki maga is tanult valamikor francziául, bizonyára őrködni fog, hogy a fia elmenjen francziául tanulni. De méltóztassék elhinni, hogy ha a szülők tetszésére biznók annak eldöntését, nemcsak, hogy a görög nyelvet, hanem egyáltalában a classicus nyelveket tanulják-e a gyermekek, akkor, biztosítom a t. házat, sem a görögöt, sem a latint nem fognák tanulni. (Helyeslés.) Mert hiszen — mondom — ezen kérdéseket, vájjon egy társadalom , egy nemzet-, egy alapvető, egy kétségkívül nehéz, fáradtsággal járó stúdiumot meg akar-e tartani vagy nem, azt csupán általános elvek szerint, a tömegekre való kihatással és a közszinvonal szempontjából lehet és kell megítélni. De engedje meg a t. ház, hogy egy egészen didacticai természetű megjegyzést tegyek még a görög nyelv tanulásának sikerességére nézve, és erre mind Móricz Pál, mind Pulszky Ágost t. képviselőtársamnak egy nyilatkozata ösztönöz engemet. Ha már e tárgyról szólunk, én is elismerem és az érvelések sorában igen nagy factor a görög nyelv formája, analysisének ízképző tulajdonsága. Azonban a jelenlegi közoktatásügyi minister ur által szervezett azon intézetben, a hol egész Magyarországban talán legnagyobb sikerrel taníttatik a görög nyelv, ott az nem az analyticai, a nyelvtani hasison, legalább nem a nyelvtani czél szempontjából műveltetik. Hanem követtetik módszer, a melyet Herbert Spencer az ifjúság s a kezdők összes nyelvtanulmányára nézve ajánlott, t. i. a syntheticus módszer, mely az ifjú fejletlen elmével nem a nyelvek logicáját akarja közölni, hanem azok anyagát. Ezen intézet a fővárosi mintagymnasium és valószínűleg ez azon intézet, melyre a minister ur czélzott, mikor azt monda, hogy némely intézetben a görögben nagyobb sikert lehet elérni, mint a latínban. Ez természetes, mert elesvén a syntaxis, mely a latinban annyi bajt ád, tényleg a gyakorlati tanulás által nagyon könnyen s aránylag igen hamar át lehet térni a