Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-214

214. országos ül bírni a természettudományok minden ágában, t. i. a három ország ismeretében, tartozik azokban a diseiplinákban kellő előkészülettel birni, melyek mathematicai alapra vannak fektetve, szólal tartozik megszerezni azt az alapot, melynek segélyével elindulhat a polgári élet azon pályáira, melyek egyetemi minősítéshez kötve nincsenek, vagy pedig a tudomány-, illetőleg műegyetemre. Egy ilyen hely s arányok szerint beosztott tananyag mellett, mely közepes tehetségre van számítva — nem mint helytelenül történik s mint ezen vastag könyv is tanúsítja, hogy csupán a géniekre, a kiváló tehetségre számítanak — mindenkor meg fogja tartani az ifjú lelkének elevenségét, inductiora való hajlamát, művelt Ízlését, szóval azt, a mi őt rögtön a polgári élet alsóbb pályáira vezetheti vagy pedig, melyek segélyével fel mehet a tudományos pályán a tudományos műveltség magasságára. T. ház! Minthogy a t. minister ur beszédje határozottan oda czélozott, hogy ő főkép a kettős középiskolát akarja megtartani, másodszor a elassieismust külön ki akarja domborítani, a classicus nyelvnek megtartását akarja plausibilissá tenni és azoknak tovább megtartását itt ezen házban kieszközölni, én ezekre nézve leszek bátor egynéhány egészen rövid megjegyzést tenni, kiindulva legelőször abból, a mit a t. minister ur egyik tanácsosa, egy igen kiváló férfi, épen a különvéleményünk és Hoitsy t. képviselőtársam beszédjére tett reflexiói közben egy előkelő lapban kinyilatkoztatott, t. i. azt, hogy ha a görög nyelvre nézve, Müller Miksát nem véve oly nagy tekintélynek, azt a kérdést vetjük fel, hogy lehessen az, hogy az ifjú az egyetemen kezdje meg a görög nyelvnek ', \ Tb-val, t. i. a kezdettel való tanulmányozását; tehát menjen az egyetemre nyelv tekintetében előkészület nélkül, ez egyáltalán tarthatatlan helyzet és állapot. Ezzel szemközti ház, én azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én a latinitást és a görögnyelvet, mint a tudomány universumának egy tárgyát, mindenesetre respectálom, elfogadom, de azon megjegyzéssel szemben, hogy a görög nyelvet a gymnasiumban azért kell tanítani, mert képtelenség, hogy annak megkezdése az egyetemre essék; bátor vagyok kimondani azt, hogy az egyetemen van igen számos, kiváltképen pedig a nyelvanyagra vonatkozó tárgy, mely ott az á-tól kezdve taníttatik; ott van a sanserit, ott van a héber, ott van a mindenféle más nyelv. Tehát vagy vagy. Vagy tessék azt a tételt felállítani, hogy mindazon szakok, disciplinák és aldisciplinák, melyeket az egyetemen tanítanak, taníttassanak már a gymnasiumban : vagy pedig tessék kimondani azt, hogy a gymnasium egyébre hivatva nincs, csakhogy a társadalom számára továbbfejleszthető, az alaptudással kellőleg felruházott anyagot szolgáltasson. Segítségére sietett ezen nézetnek pl. Lánczy KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XI. KÖTET. Ss április 2. 1883. 257 j Gyula képviselő ur, a ki az ő beszédében azt mondotta, hogy sokan vannak olyanok, kik azt hiszik, hogy a középiskolák berendezésénél másról nincs szó, mint csupán arról, hogy hagyassák el a reáliskola és az illető tantárgyak, melyek a reáltanodában, tehát a gymnasiumon kívül vannak, soroztassanak be a gymnasiumba és meg van ez egész processus. De — ő úgymond — nem így megy az, mert a dolog sokkal jobban érinti egész civilisatiónkat, egész értelmi fejlődésünket, tehát értelmünkre a classicismusnak igen nagy hordereje van. T. ház! Ez egészben véve tökéletesen helyes nézet és okoskodás; de hogy miként lehessen ezt a középoktatás szükségletére és voltaképeni feladatára magyarázni, azt nem értem, mert a mit mi a classicismusban, mint a társadalomnak valóban lüktető elemét tapasztalunk, azt nem szerezte meg a társadalomnak minden tagja az eredeti források tanulmányozása által, hanem szerezte a szakszerűség által, mely mindig bizonyos körökre szorítkozott és fog szorítkozni mindenha, t. i. azokból a tehetségekből indult ki, melyek oda hajlanak, hogy ők egyik vagy másik classicus nyelvnek mívelését élethivatásukká teszik és ekként az eredeti forrásokból merítve, azt népszerűsítik és a társadalom magasabb vagy alacsonyabb fokán közkeletűvé teszik. Lényegesen más volt az, hogy akkor, mikor még bizonyos tudományos körök, melyeknek szereplő hivatásuk volt, egyszersmind ezélszerűen voltak szervezve; ezek abban keresték és találták szerepöket, hogy tündököljenek és elkülönítsék magukat. Akkor igenis volt értelme, hogy a középtanoda az ókori classicismus művelését tűzte czélul és azt nagy mértékben el is érte; mert hiszen — a mint már egy más alkalommal hivatkoztam arra — a ház korosabb tagjai nagyon jól fognak emlékezni azon időre, mikor a középiskolák egész törekvése a latin nyelv tanítására volt irányulva, hol minden egyéb elhanyagoltatott, mert akkor az összes közigazgatás latin nyelvű lévén, a társadalomban műveltség tekintetében d öntő befolyása volt a latin nyelvnek. De ma már a társadalom egészen átalakult. Én tehát részemről tökéletesen elégségesnek tartom azt, hogy megtéve azon concessiót, hogy a latin nyelv maradjon ezentúl is a tantárgyak közt, de tekintettel kiválóan arra, hogy társadalmunknak vannak bizonyos hivatása körei, melyeknek előzményei közé tartozik a kv tinitás, mertén szívesen elismerem, hogy az orvosnak kell latinul tudnia, hogy visszamehessen az irodalom szempontjából az ő szakmájának fejlődésére ; azt még inkább megengedem, hogy a jogásznak szüksége van a latin nyelvre, ha másért nem, hát azért, hogy a perekhez, vagy más jogi kérdésekhez tartozó régibb okmányok értelet és azok