Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-214

256 214. országos ülés április 2. 1883. vidékek növendékei, ahol csak reáliskola van vagy a hol csak gymnasinmba küldhetik gyermekeiket a szülők ? Ismétlem, az az állás, melyet cultusministerünk elfoglal, tartkatlan. A bifurcatio nem az iskola dolga, hanem a tehetségé. Bármely középiskolába adjam én a tanítványt, tehetségénél fogva az egyik több hajlammal fog viseltetni a reáliák iránt és a műegyetemre fog iparkodni, a másik több hajlammal lesz a humaniórák iránt s az iparkodik a tudományegyetemre. Itt az 1 §-nál, tekintettel a többi szakaszokra, a vita didacticai természeténél fogva kénytelen vagyok ismét az egységes középiskola eszméjéből kiindulni s ennek indokolását a következőkhöz kötni. (Halljuk!) A eritiea véghetetlen nehéz, mert a ki azt a fáradtságot vette magának, hogy a jelenlegi középiskolaügyre vonatkozó összes rendeleteket, tanterveket egybefoglalja, mint dr. Klamarik János, a ki a középiskolákra vonatkozó rendeletek összeségét egy vastag könyvbe tette le, mondom, a ki ezt a fáradságot veszi magának, az készüljön el kettőre, először arra, hogy elveszti a logicns gondolkodás fonalát és másodszor arra, hogy mentül mélyebben megy bele, annál inkább egy colossalis tömkelegbe kerül, a honnan csupán erőszakosan menekülhet ki, ugy, hogy a könyvet félreteszi s visszatér a józan észhez. Én ezzel nem akarok a szerzőre nézve megrovólag szólani, mert ez összeállítás valósággal nagy önfeláldozást követelő munka volt. De ez magában jellemző arra a homályra, arra a határozatlanságra, melyben a mi közoktatásunkat vezető körök egyáltalában sínlenek. Én, t. ház, egy beszéd keretében természetesen nem tehetem birálat tárgyává az összes közoktatást a tantervekre való tekintetből, hanem egyre kikérem a t. ház figyelmét, a mi tökéletesen jellemzi a középiskolák állását a kor szelleméhez képest. Épen e könyvből merített kimutatás alapján következik, hogy a gynmasiumnak heti ói*aszáma 233, ebből esik a latin nyelvre hetenként 48, a görögre 19 óra, tehát két olyan nyelvre, melynek lüktetését most már a társadalomban általában nem tapasztaljuk, kivévén, hogy a mythologiából szokás hasonlatokat idézni a képviselőházban vagy egyebütt, de nem az eredeti forrásokból, vagy fordításokból merítve. E tantárgyakra az egész időnek több mint egy harmada fordittatik. Ha puhatoljuk a társadalom állását e tekintetben : látjuk, hogy napról napra fogynak azok, kik jó lélekkel elmondhatják, hogy a classicus nyelveket értik és tudják. Sőt találunk a jogi pályán egyéneket, hol pedig, mint az orvosoknál, a multakra való tekintetből e nyelveknek értéke van, kik a corpus jurist az eredeti szövegben nem tudják értelmezni s kikre nézve áll az, hogy azok, kik több időt fordítanak a latin nyelv elsajátítására, mint a jogtudományra, elveszik a tért a latinul nem tudó ügyvéddel szemben. A két ó-kori classicus nyelvre tehát 67 óra van fordítva. Menjünk a nyelvek dolgában tovább. A magyar nyelvre 30, a németre 19 óra fordittatván, ez kitesz 49 órát. Már most bocsánatot kérek, következnek azon tárgyak, a melyeken a mai társadalom főképen nyugszik. Következnek a mathematicai és természettudományok. A gőz és villany korában a classicusokkal nem lehet sokra menni és ha a minister ur visszagondol a múlt évben egybehívott szakértőkre, a kiknek egyike, dr. Say, szépen kifejtette azt, hogy midőn a classicus nyelvekben kitűnő jártassággal biró egyik társával meglátogatta Görögországot és Egyptomot: a classicus műveltségű férfiú mindenütt kénytelen volt hallgatni, holott ő, a ki nem volt philologus, de a ki tud francziául és más nyelveken, könnyen boldogult és mindenütt megszerezte a magyar névnek a tiszteletet és becsülést. A természetrajzra 9 óra fordittatik. Hogy a természetrajz iránti felfogás minő, egy példával leszek bátor illustrálni. Megjegyzem, hogy a jelenlegi tanterv szerint kezdődik a természetrajz tanítása az ásványt -innal, a mikor még a gyermek sem vegytannal, sem stereometriával nem foglalkozott. Éz jellemzi a szakférfiakat, mert e szerint a tanulók nem szerezték meg még az alapot, a melyen a a természetrajzot el lehetne sajátítani. A phisieára van 10 óra, a mathematicára 22 óra, miből következik, hogy azon szaktudományok, a melyek a mai társadalomra nemcsak jellemző, de döntő befolyással is birnak, az ó-classicai nyelvekkel szemben ugy állnak, hogy a régiségnek 67, a gyakorlati életnek 48 óra szenteltetik. Ez t. ház, szerintem fenn nem tartható. Én átfutva azt, a mit a 3. §. a tantárgyakra vonatkozólag tartalmaz, felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy itt négy nyelvnek és ezen négy nyelv irodalmának tanításáról is van szó. Bocsánatot kérek, tessék az emberi szervezetet figyelem tárgyává tenni. Tessék megfigyelni, hogy mikép fejlődik a gyermek felfogásképessége. Tessék azután összehasonlítani ezt a feldolgozandó anyaggal és azzal, hogy egy 10—11 és 15 éves gyermek mire képes: és ekkor meg lehet róla győződni, hogy négy nyelvet és annak irodalmát tanítani és e mellett azon szakokat is előadni, a melyek a társadalomra múlhatatlanul szükségesek, ez paedagogiai képtelenség. Én, t. ház fentartva azt, hogy a 3. §-nál esetleg még megteendem megjegyzéseimet, csak azt kívánom előadni, hogy a mai kor színvonala szempontjából a középiskolától azt kívánom, hogy helyes arányban taníttassanak a classicusok és pedig oly nyelven, a melyen rögtön meg lehet közelíteni a gyermek szellemét és érzelmét és hogy mit kívánok azokból a szakokból, a melyek a mai kornak jellegét meghatározzák. Magyarország irodalom-történetén kivül, az ifjú tartozik kellő alappal bírni a mathematicában, tartozik kellő alappal