Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-214

214. orsságes ülc. :s április 2. 1883. 255 külön irányban s elágazásban szükségesnek találjuk s akarjuk, hogy az sikeres legyen, akkor azt korán meg kell kezdeni és kezdettől fogva tervszerűen keresztül vinni. A latin nyelvet, valamint a francziát is korán kell kezdeni, valamint a rajzzal és a számtannal is már az alsó osztályokban máskép kell elbánni;ha az első négy osztály közös, de nemcsak névszerint, akkor ajövő reálistának tanulni kell oly dolgokat, mikre a reáliskolában szüksége nem lesz, melyeket tehát ott nem is folytat s igy el is felejt; ellenben nem tanul dolgokat, mikre ott szüksége van s s melyekre az alsó osztályokban kellene az alapot nyernie. Én tehát, valamint a kétféle középiskolát szükségesnek tartom, ugy ha a sikert akarjuk, nem kell összezavarni sem a tantárgyakat, sem a mértéket a két iskolára nézve. Midőn tehát kérem a reáliskola megtartását, kérem méltóztassék az első szakaszt mostani szövegezésében elfogadni. (Helyeslés.) Herman Ottó: T. ház! Mindenekelőtt meg kivánom jegyezni a t. minister ur előadására, hogy én azért nagy köszönettel tartozom neki; mert a jelenlegi kormány többi tagjai nem igen kényeztettek el minket azzal, hogy egy fontos részletes vita alkalmával álláspontjukat jelezzék. Megkívánom még jegyezni azt is, hogy erről az oldalról a különvélemény előterjesztői sohasem hangoztatták azt, hogy a reáliskola töröltessék el, agymnasium pedig maradjon meg olyannak, a minő; ellenkezőleg, sem gymnasium-, sem reáliskoláról, sem reálgymnasiumról nem, hanem egységes középiskoláról volt szó és hangoztatták azt, hogy az egységes középiskolában a humaniórák, a mathematica és természettudományok egymáshoz egészségesebb viszonyba hozassanak. Ezeket előrebocsátva, engedje meg a t. ház, hogy mielőtt a törvényjavaslat azon részéhez szólanék, a mely didacticai természetű, némely általános megjegyzést tegyek. (Ralijuk!) Aki a jelenlegi közoktatásügyi rendszert nemcsak Magyarországon, hanem mondhatni egész Európában figyelemmel kiséri, az múlhatatlanul kell, hogy észrevegye, hogy mindenütt van egy határozott —hogy ugy mondjam — hajlam, hogy mindenütt rendkívüli súlyt fektetnek a qualificatióra az élethivatások tekintetében. A t. ház többsége csak a közel múltban fogadott el egy törvényj avaslatot, a mely a hivatalnokok minősítését mondja ki. Már magában véve ez az áramlat rá vall a ehablon embereire; az értelem fejlődése pedig határozottan ellene van minden chablonnak. A jelen korszak tanférfiai, kiváltképen pedig azok, a kik a tanügyeket közvetlenül vezetik, szintén a a eentralisticus chablonszerű hajlamnak hódolnak, mint hódolnak ennek az administrationalisták, gouvernementalisták, szóval a kormányzati férfiak.

1 Ok is azt képzelik, hogy egy nemzetnek a közoktatásra igényt tartó nemzedéke épen olyan, mint a mézeskalácsosok által készített pép, á melyhez nem kell egyéb, csak egy faragott forma és ebbe a faragott formába a pépből egy darabot beszorítanak és színes czukorkákkal kiszínezik és ha méltóztatnak parancsolni, lesz belőle huszár, vagy ha kell, lesz gyalogos, az egyik épen olyan pép, mint a másik. (Tetszés a szélsőbalon.) De t. ház, a ki a történelmet nem abból a szempontból nézi, a melyből azt a kormányok nézik, a kik a kormányzatot maguknak csak kényelmessé akarják tenni és a kik épen azért az uniformitásra és a cathegorieus inrperativusra támaszkodnak, az előtt egészen más képet nyer az egész. Ha mi csak a magunk fejlődését veszszük, azt, hogy minő tudományos alapra volt fektetve nálunk a nevelés, legjobban bizonyítja azon felfogás, a melyet b. Jósika Miklós emlékirataiban hazánk egy igen kitűnő tudósával szemben tanúsít, t. i. megbotránkozott azon, hogy Brassai Sámuel mikép arrogálhat nálunk magának a tudományos irodalomban és körökben állást, holott ő csak autodidact és hozzá nem is famíliából való ember. Ha az önök tanítási rendszerét és uniformitási systemáját tekintjük, kitűnik az, hogy ez az egész egy nagy forma, melynél az összes súly a diploma megnyerésére, az érettségi vizsgára van fektetve, mely nélkül az országban pályára bocsátani senkit sem szabad. Ebből az következnék, hogy pl. Franklin Benjámin Magyarországon nem adhatna ki semmi egyebet, mint olyan rósz kalendáriumot, a milyent előbbi beszédemben jeleztem és a ki Amerikában a rabszolgaságot eltörölte, az Magyarországon nem vihetne többre, mint favágóságra. Szóval mindazon kitűnő emberek, a kik önszorgalmuk és tehetségük utján maguknak positiót tudtak teremteni, ma Magyarországon állást nem foglalhatnának. T. ház! Bárki bármit mondjon, áll az, hogy a gyermeket 10 éves korában már határozott pályára képezni akarni a legveszélyesebb experimentum. (Igaz! a szélső halon.) Azt mondani pl., hogy egy gyermek 10 éves korában már polytechnicumra legyen szánva, ilyen vagy amolyan szakra legyen rendelve, szerintem didacticai és paedagogiai képtelenség. Továbbá felállítani a tételt akkép, a mint a minister ur és tanácsosai felállítják, általában elfogadhatatlan; mert azt mondani, hogy a gymnasium akár jelen, akár pedig átalakított állapotában mindenre qualificál, a reáliskola pedig csak műegyetemre, ez tarthatatlan. Azt mondani, hogy a műegyetemi tanuló tartozik a latinból és a görögből pótvizsgát tenni és csak akkor alkalmas az egyetemre, ez tarthatlan felfogás. Az még elfogadható lenne, ha az mondatnék, hogy vidékenként állittassék gymnasium és mellette reáliskola; de kérdem, mit csináljanak azon