Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-214

254 214. orwágoi Hét április 2. 1883, a gymnasiumból 120, vagyis 5*1%; a reáliskolából 129, „ 38-0%; gazdasági pályára (csak kis részben gazdasági intézetbe) a gymnasiumból 168, vagyis 72%; a reáliskolából 31, „ 9'1%: erdészeti és bányászati szakra s ipari pályára a gymnasiumból 98, vagyis 3*8%; a reáliskolából 31, , 9-2%; pályaválasztás iránt nem határozott a gymnasiumból 540, vagyis 25*4%; a reáliskolából 132, „ 38-9%. Ez adatokból kitűnik, hogy a reáliskola a gyakorlati pályákra való lépésben és előkészítésben előnynyel bir a gymnasium felett. Végre azért is meg kell tartani a reáliskolát, mert ha megszüntetnők — tekintve a túltömöttséget a gymnasiumokban — a reáliskolák helyett gymnasinmokat vagy más iskolákat kellene állítani, ugy hogy financiális tekintetben nem volna semmi nyereség. Vegyük most szemügyre azt, mit az ellenoldalról mondanak, úgymint: a reáliskolában a tanulók száma csökken — tehát a reáliskola felesleges. Tény, hogy a reáliskolai tanulók száma az utóbbi 10 év alatt 7900-ról 4900-ra szállt le — de ha valamely ténynek jelentőségét akarjuk bírálni, ismerni kell az okokat, melyek azt előidézték, mert ezen okok természete szerint a tények jelentősége nagyobb vagy kisebb. A főok pedig az, hogy a reáliskolai tanfolyam 6 évről 8-ra emelkedett. A hat évi reáliskola semmi tekintetben sem felelt meg feladatának, az egy definiálhatlan korcsintézet volt. Az alsó reáliskola, vagyis a mainak megfelelő első négy év, a polgári iskolának egy neme volt: a felső kettő tökéletes hors d'oeuvre volt, czél és feladat nélkül, mert nem képezett az élet számára, de nem készített elő a felső oktatásra se, mint a műegyetem tanárai legjobban tudják; mert ezen időből származik azon tapasztalat, hogy a gymnasiumból a polytechnicumra sokkal képzettebb ifjak mentek, mint a reáliskolából. Midőn én ezen szerfelett hiányos organisatiót megszüntettem, mindazon szülők azt zokon vették, kik gyermekeiket a kenyérkereset tekintetéből csak gyorsan s olcsón neveltetni akarják s sokan ugy okoskodtak, hogy ha fiaiknak nyolcz évet kell tölteni a reáliskolában, akkor inkább a gyninasiumba küldik gyermekeiket. De hatott a reáliskolákra a tulspeculatióra bekövetkezett pangás is. Mig az előtt sok reáliskolát végzett ifjú azonnal alkalmazást s jó fizetést kapott s ez most megszűnvén, sok szülő ugy találta, hogy jobb lesz fiából ügyvédet vagy hivatalnokot csinálni s azt a gymnasiumba küldötte. De végre maga az, hogy bizonyos körökben sokat disputáltak a felett, hogy megmarad-e a reáliskola vagy sem — a bizonytalanság sok szülőt — kik az iránt kellőleg tájékozva nem lehettek — arra birt, hogy gyermekeiket a reáliskolába ne küldjék. A tanár urak talán meg fognak neheztelni, ha e controversiáról beszélek, de bármennyire tiszteljem a középiskolai tanárokat is, t. i. azokat, kik hivatásuk fontosságát ismerik s annak becsületesen megfelelni iparkodnak: mégis az igazat többre becsülöm s azért egészen nyíltan szólok e dologról. A gymnasiumi tanárok, valamint a polgári iskolák tanítói általán véve nem barátai a reáliskolának; mert az elsők azt hiszik, hogy a latinitáson kivül nincs cultura, az utóbbiak pedig azt vélik, hogy a reáliskola tőlük elvon sok tanulót, ki oda jönne, ha reáliskola nem volna. A reáliskolák tanárai pedig a 8 évi tanfolyamnak nem barátai, mert a concurrentiát szemmel tartva, azt hiszik, elnézve az oktatás sikerétől, hogy ha a tanfolyam 7 évre szállíttatnék le, több tanuló tódulna a reáliskola felé. Tudom, hogy ismét fogunk hallani a gyermekek hajlamairól, de én erről már szóltam múltkori beszédem; —• egyébiránt a ritkább esetekben, mikor egy pályáról a másikra valaki át akar menni, nyitva van előtte az utótanulás s vizsgaletétel. Végre érvelnek a reáliskola ellenei a latinnyelvvel; a latin nyelv —mondják — mindenesetre szükséges s ha azt a reáliskolába behozzuk s a görögöt a gymnasiumban megszüntetjük, meg van az egységes középiskola. A latin nyelv, nézetem szerint is mindenesetre hasznos ha tudjuk, de ugy tanítva, mint azt a reáliskolákban Németországban is tanítják, nem ér semmit. S ha a latint tanítjuk, meg kell szüntetni a francziát; mert in infinitum nem lehet a modern nyelvek számát se növelni a középiskolákban, mert akkor csakugyan meg lesz a túlterheltetés, melyen az iskola s a növendékek elpusztulnak. Kell tehát a modern társadalomban kétféle oktatás. Hangoztatik az is, mit a polytechnicumok igazgatói Németországban s nálunk is mondottak, hogy a gymnasiumot végzett ifjak jobb sikerrel folytatják a tanulmányokat a műegyetemeken, mint a reáliskolát végzettek. Magam is mondottam azt, ellenben a pesti polytechnicum tanárai most más nézetben vannak, mióta a reáliskola nyolcz évi tanfolyammal van berendezve s a mostani tanterv be van hozva. A siker a tanulásban nem az előbbi iskola minőségétől, hanem a tanuló tehetségétől van feltételezve. Amannak azonban oly nézetek is, melyek szerint a kétféle irány csak a felső osztályokba hozassék be akként, hogy a gymnasium első négy osztálya legyen közös, azaz képezzen ugya felső gymnasiumra, mint a felső reáliskolára. Én e nézetet nem fogadhatom el, mert ha a képzést s az oktatást két