Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-214
214. országos ülés április 2. 1883. 553 én részemről kijelentem a t. képviselőháznak, hogy én az ünnepek tekintetében, mint minimumhoz, csatlakozom azon nézetekhez, melyeket Göndöcs t. képviselőtársam, mint római katholikuspap ezen házban kinyilvánított, a ki tudniillik kívánta, hogy az ünnepek a minimumra reducaltassanak és a melyek megtartatnak, vasárnapra helyeztessenek át. (Helyeslés a szélső balon.) GÖndÖCS Benedek: T. ház! Szavaim félreértése miatt bátor vagyok felszólalni. A midőn a vasárnap megünnepléséről volt szó, igenis azt nyilvánítottam, hogy óhajtom, hogy a vasárnap, mint Angliában megünnepeltessék, hogy az legyen valódi ünnep és hajlandó lennék az esetben, mint Francziaországban van, indítványozni, hogy az ünnepek vasárnapra tétessenek át. Ezt voltam bátor szavaim helyreigazítása végett megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Hermán Ottó t. képviselő ur felszólalására van szerencsém megjegyezni, hogy a ház üléseit mindig maga a ház tűzi ki, természetesen az elnökkel egyetértve. A t. háznak mára méltóztatott az ülést kitűzni, tehát e felszólalás tárgytalanná vált és intézkedésnek szüksége a jövőre nézve sem forog fenn. T. ház, térjünk át a napirendre: a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására. Tibád Antal jegyző (olvassa a czímet). Elnök: A czini ellen nincs kifogás, ennélfogva az elfogadtatik. Tibád Antal jegyző (olvassa az első fejezet ezímét). Elnök: Az első fejezet czíme elfogadtatik. Tibád Antal jegyző (olvassa az első szakaszt). Trefort Ágoston, vallás- és közokta tásügyi minister: Mikor a tisztelt ház e törvényjavaslatot a középiskolákról — a külön vélemény mellőzésével elfogadni méltóztatott ~— a mennyiben e különvélemény az egységes középiskolára is vonatkozik — annak mellőzése által elfogadta elvben e javaslat első szakaszát. Kérem azonban a tisztelt házat, méltóztassék azt most azon szövegezésben elfogadni, melyben előttünk fekszik. Kérésemet fogom indokolni, de hogy azt tehessem, fel fogom állítani a kérdést, mely felett határozni kell. A kérdés a maga egyszerűségében ez: meg kell-e a reáliskolát tartani vagy sem. Feleletem erre, a reáliskola szükségkép megtartandó, mert annak felhagyásával szakítanánk iskolaügyünk eddigi történelmi fejlődésével s visszaesnénk azon korszakba, mikor csak a classicus nyelveknek tulajdoníttatott képző erő s mívelődési hatály. Én méltánylom a régi világ irodalmát s művészetét, mint bárki más, de tagadom, hogy ne lehessen a nélkül a míveltségnek magas fokát elérni. Mi míveltség tekintetében unokái vagyunk a görögök s rómaiaknak, de az új civilisatió megteremtéséhez hozzájárult a kereszténység s a germán világ s előállott Í\Z áj civilisatió s a modern cultura, mely a régi nyelveket s irodalmakat bizonyos mérvben s bizonyos élethivatásoknál feleslegesekké teszi. Kell oktatni ez irányban is — s az oktatás ezen neme találja helyét a reáliskolában ; annak eltörlése igazi államcsíny volna. Hiszen alig múlt egy pár éve, hogy minden középnagyságú város reáliskolát kivánt s hajlandó is volt áldozatokat hozni s ma is mutatja épen a székesfehérvári és esztergomi példa, hogy a városok nem kívánják reáliskoláik beszüntetését. De fel kell tartanunk a reáliskolát tekintettel a 28 reáliskola s az 5000, vagy hogy praecise mondjam: 4916 tanuló érdekében, mely érdek az ország érdekével azonos. Mert tekintsük csak, mi fogna valószínűleg történni azon majdnem öt ezer tanulóval. Azt hiszik, hogy decretálni lehessen, hogy azok mind a gymnasiumokba fognak átmenni. Ismerve azon osztályok nézeteit, szükségeit, melyek főleg gyermekeiket a reáliskolába küldik s melyek a classicus nevelést feleslegesnek s gyermekeikre nézve kártékonynak találják, egy nagy része a reáliskolai tanulókból a polgári iskolába fog menni s így ezekre nézve a képességi és oktatási mérték lejebb fog szállíttatni, egy nagy részepedig a külföldre fog a reáliskolába menni a mint most is jelentékeny számmal küldik a gráczi s bécsi reáliskolákba — mit, épen a kérdésben levő osztályokat tekintve, a magyar cultura érdekében előnyösnek nem tudok tartani. (Helyeslés.) Gyakran s évek óta hangsúlyoztam magam s itt a házban mint valami uj felfedezés mondatott, hogy a közoktatást akként kell szervezni, hogy az iskolázott proletáriusok számát ne neveljük. De ha a reáliskolát megszüntetjük, egyenesen arra dolgozunk : (Ugy van! jobbfelöl) mert ha azok, kik ma a reáliskolát frequeutálják, a gymnasiumokba átmennek, kétséget nem szenved, hogy nevekedni fog azok száma, kik elvégezve a gymnasiumot s letéve az érettségi vizsgát, a tudós, de főleg a jogi pályára fogják adni magokat. (Ugy van!) E tekintetben igen érdekesek s tanuságosak a következő adatok, melyek a kétnemű középiskola bevégeztével, a felsőbb oktatásra s annak különböző ágazataira lépés és pályaválasztás tekintetében, a múlt évben az országgyűlés elé terjesztett „Jelentésből" merítvék: elméleti (theologiai bölcsészet, tanárijogi stb.) pályára lépett — érettségi vizsga után a gymnasiumból 1056, vagyis 44'8%; a reáliskolából 11, „ 3-3 7 U ; orvosi pályára a gymnasiumból 319, vagyis 136%; a reáliskolából 4, ,, l*5°/o', mérnöki, építészi, gépészmérnöki és vegye-
