Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-210
210. országos ülés is, de ezek nem szászok. No t. képviselőház, nézzünk tehát egyebütt is széjjel ezen államellenes indokok után. Legjobban ismerik működésünket a minister urak. Mondják meg ők, hogy igaz-e ezen állítás. Akadályozzák-e szók a közigazgatást'? Ellenszegülnek-e a szászok az állani közegeinek valamikor? Mondja meg pl. az igazságügyi minister, hogy elítéltetett-e már szász államellenes bűntény miatt? Mondja meg a pénzügyminister ur, a szászok-e azok, a kik a legkevesebb pontossággal fizetik az adót és maradt-e hátralék egy szász után azért, mert „megtagadták az államtól azt, a mire szüksége van?" Mondja meg a honvédelmi minister ur, a szászok-e azok, a kik a legkevesebb pontossággal teljesítik a hadkötelezettséget és a honvédség elől kitérnek? No, ha valamennyi minister nemmel felel, mint a hogy mással nem felelhet, miben rejlik tehát az államellenesség ? Kihallatszott az némely képviselő ur beszédéből. Vonakodnak a nemzetiségöket felcserélni a magyarral és mindennek ellene szavaznak, a mi által az ő nemzetiségőket veszélyeztetve vélik. Hiszem, csak vélik, mondja ez előadó ur és mondják a törvényjavaslat védői. A ministerelnök ur tovább megy és azt mondja, hogy ez nemcsak tévedés, hanem egy roszakaratú gyanúsítás is. Már most t. ház, mi a való? Néhány képviselő felmenthet ennek fejtegetésétől. Hálát is mondok érte mély szivemből, mert természetemnél fogva inkább szeretem azt az embert, a ki szemben áll velem és alkalmat nyújtva a védelemre, fenyeget a leütéssel, mint azt, a ki mindaddig biztosít, hogy nem bánt, mig végre szépen elfojt. No t. ház, én érteni a ministerelnök ur elégedetlenségét, hogy ne mondjam ingerültségét, mert hát egyetlenegy szász képviselő sem hajlandó e törvényjavaslatot elfogadni. De még tovább megyek. Nem létezik egy független szász a világon, a ki ugy, a hogyan van, azt elfogadni képes. Nem lehet tehát ezentúl sem fölfelé, sem oldalt állítani azt, hogy az értelmes és józan gondolkozású szászok ez ügyben is pártolják a jelen kormányt. Nos hát t. ház, mi a való ? Majd mindnyájan azt állítják, hogy nem akarják erőszakolni a magyarosítást, de kezét szivre téve, mégis mindenki óhajtja és mindenki, bár csak részben, várja ezen törvényjavaslat hatásától. T. ház! Meglehet, hogy a szászokban élénkebben nyilatkozik az attól való vonakodás, mint másokban; de ezen nem lehet csodálkozni. Megerősödtek évszázadok általi joggyakorlat által, de megerősödtek még egy hasonló százados fényes példán is. És ezt a példát adta maga a niag3 r ar, a ki oly forrón szereti nemzetiségét és oly lelkesen kész azért áldozni mindent, vagyont, életet, ha kell és a ki eddigelé a maga példájával nem tanította ezen szászokat arra, hogy fölcseréljék nemzetiségüket bármely másért. De hát ma már megköveteli ezt a modern KÉPVH. NAPLÓ 1881—-84. XI. KÖTET. márezius 17. 188 3. 535 állameszme, ezt állítják sokan, de be nem bizonyította senki. Én megengedem, hogy a népek állami fejlődésének ez egy problémája; de ez a probléma eddigelé olyan államokban, milyen a magyar, a próbát még nem állotta ki sehol. Megengedem, hogy sikerülhet hosszabb, szakadatlan békés időn át természetes fejlődésen át részben, de csakis részben; mert nem arra valók az ország népességi viszonyai; de mesterséges úton és főleg csak az állami hatalom alkalmazása mellett nem sikerülend soha, de sikerülhet az általános elégedetlenség oly fokának előállítása, a mely mindnyájunkra nézve csak káros. Azért ne vegyék nekünk rósz néven, ha visszariadunk e próba megtételétől. Szokássá vált a szászokat hálátlansággal vádolni a magyar állam iránt. Ez már épen nem áll; aki elfogulatlanul megbírálja ugy Magyarország, mint Erdély történetét, az állíthatja azt, hogy a szászok e tekintetben adósai maradtak volna az államnak ? Vannak számos okmányok a levéltárakban, melyek az ellenkezőt bizonyítják, de bármiképen legyen is az, kössék le őket új hálára, ne fogadják el a törvényjavaslatot még általánosságban sem. (Egyes helyeslések.) Elnök: Hoffmann képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Hoffmann Pál: T. ház! Nem szeretek és nem szokásom itt a t. ház kebelében feleselgetni és a házszabályokban adott joggal élni: azonban , ez alkalommal magam ellen vétenék, saját magam iránt való vélekedését a t. háznak kicsinybe vevőnek tekintethetném, ha az előttem szólott t. képviselő urnak azon személyes támadására, melyet ellenem intézett, nem válaszolnék. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur múltkor tartott beszédemre hivatkozva, azt mondta, hogy tanári minőségemnél fogva lehet érdekem ugy nyilatkozni, a mint nyilatkoztam. Ez volt az egyetlen válasza. Én erre csak azt válaszolhatom: tanári hivatalomba vezetett irodalmi és tudományos működésem. Irodalmi működésem abba az időbe, esik, a mikor e Lazában a magyar irodalom művelése nem tartozott az ajánlatos dolgok közé. Ha a t. képviselő ur, a ki olyan nagy bámulója a német irodalomnak, a hazai irodalmat is tekintetbe vette volna, tudhatná, hogy ezen működésem az ötvenes évekbe esik, tehát irányomban nem tehető azon gyanúsítás, hogy állásom tekintetéből nyilatkoztam, ilyen gyanúsítást, ugy hiszem, nem érdemeltem. (Élénk helyeslés.) Másodszor azt válaszolta, hogy az erdélyi levegő nem termi meg a renegátokat. Én renegát nem vagyok, én magyar születésű honfi vagyok, a ki ennél fogva megkívánhatom, hogy érzelmeim azért, hogy e hazához csatlakozom, e ház előtt ne bélyegeztessenek meg renegátussággal. (Elénk helyeslés.) Egyébiránt én tudok a renegátusságnál 29
