Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-203
2öS. oraágos ttlé*s márczins 9, 1885. 17 ötvenes években; azokban az időkben, melyekre már én is emlékszem, Mocsáry képviselő ur még inkább emlékezni fog. Minta t. képviselő ur tudja, a Bach-korszakot megelőzött, tehát a forradalom előtti időben, mint más felekezeteknek, ugy a protestánsoknak is 6 osztályú gymnasiumaik voltak s azok sem voltak rendes tanárokkal ellátva, hanem tanítottak bennök az úgynevezett classis praeceptorok, a kik különben jó képzettségű fiatal végzett tanulók voltak és feladatuknak meg is tudtak felelni. Következett azután, hogy a Thun-rendszer követelte a gymnasiumoknak 8 osztályává tételét és azt, hogy azok láttassanak el nagyszámú rendes tanárokkal. Ez is csakugyan az autonómia madarának fölzavaräsa volt. És mégis mit tettek a protestánsok ? Kiegészítették a gymnasiumot 8 osztályra, állítottak tanerőket a megkívánt számban és képzettséggel és folyt tovább a tanítás a protestáns iskolákban és lehet mondani, hogy alig szűnt meg azok közül csak egy is. Én tehát azt mondom, hogy sokkal inkább lehet a protestáns autonómiát hasonlítani a pálmához, mely a teher alatt nő, még azon teher alatt is, melyet ellenséges kéz parancsolt rá; annyival inkább az alatt, melyet a magyar állam iránt való kötelesség helyez rá. (Helyeslés johbfelől.) Azt sem fogadhatom el érvül, a mit némelyek mondanak, hogy mi autonomicus jogainkba való beavatkozást kénytelenek vagyunk visszautasítani azért, mert a jelenlegi alkotmányosság állandósága iránt nem lehetünk teljes bizalommal és zivataros időkben nagyon jó, hogyha visszavonulhatunk érintetlen jogaink bástyái közé. Azonban ez érvet nem tartom elég erősnek; mert egyrészről én bizom az alkotmányosság fennmaradásában, én nem hiszem, hogy oly idők következhetnek, a milyenek ezelőtt voltak. De hogyha nagy katastrophák állanának be, a melyek magát az alkotmányosságot is megszüntetnék, akkor ugyanazok megszüntetnék a protestáns autonómiát is, akármily erősségekkel lenne az körülbástyázva. Még csak a szászok kérvényéről és azon t. képviselő urak beszédéről akarok röviden megemlékezni, a kik nemzetiségi szempontból intéztek támadásokat a törvényjavaslat ellen. Felhozták először a didacticai szempontokat. Azt mondják nevezetesen — ugy gondolom, hogy az emlékirat is hangsúlyozza ezt — hogy a két tannyelv a tanítás eredményét kétségessé teszi: ezen törvényjavaslatban pedig a 7. és 8. osztályban követeltetik a magyar irodalomnak magyar nyelven való tanítása. Ez az állítás egyáltalában nem bir súlylyal. Nézzenek körül a képviselő urak nemcsak Magyarországon, hanem Németországnak oly intézeteiben, a melyek azonczélt akarják elérni, hogy egy idegen nyelvet sajátítsanak el a növendékek, nem gyakran történik-e, hogy egy tantárgy azon nyelven adatik elő a könnyebb elsajátítás végett. KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XI. KÖTET. Nem csak a mi magyar protestáns iskoláink közül is tudok olyat, a melyben a német nyelv és irodalom németül adatik elő, pedig egyike a legtősgyökeresebb magyar tanintézeteknek. Nálunk is, másutt is vannak fi- és nőnöveldék, a hol egy tárgy idegen nyelven adatik elő, hogy a növendékek az illető nyelvet biztosan elsajátítsák. De hát nem voltunk-e mi is már azon helyzetben, hogy két nyelven kellett tanulni. Thaly Kálmán: Pápán, Patakon nem! Csiky Kálmán: Debreczenben és Kőrösön igen is tanították németül a Thun-rendszer alatt az osztrák birodalom statistikáját. De mit látunk jelenleg is felsővidéki gymnasiumainkban? Oda a növendékek rendesen német és tót anyanyelvvel mennek, kezdik őket oktatni két nyelven, mig később tisztán magyar lesz a tannyelv. Rosszabbak ezek mindamellett az erdélyi ágostaiak gynmásiumánál? Egyáltalában nem, sőt a legjobbak közé tartoznak Magyarországon, jóllehet bennök a tannyelv sokkal inkább kettős, mint a törvényjavaslat szerint czéloztatik. Azután autonómiai szempontokat is akarnak érvényesíteni a szászok; világos azonban, hogy e törvényjavaslattól való idegenkedésüknek nem az az igazi oka, mintha egyházi önkormányzatukat féltenék tőle. Hiszen nem panaszkodtak a Bachrendszer alatt, pedig az megfosztotta őket az ő particularis jogaiktól; megfosztotta közigazgatási autonomiáj októl. Azt sem hallottam, hogy a Thun-rendszer ellen tiltakoztak volna, a mely szintén kiterjesztetett aző iskoláikra is. Világos tehát, hogy egyedül a magyar állam intézkedései azok, a melyek a szászok félénkségét mindenkor fel tudják költeni, minthogy ezen intézkedések elavult j ogaikat és intézményeiket támadják meg. Felháborítják Németország közvéleményét a magyar kormány és törvényhozás ellen mint a mely a szász nemzetiség kifosztására és megfőjtására törekszik. Azt azonban elhallgatják, hogy ugyanazon, vagy több előjogról, melyről nekik is le kellett mondani a törvény előtti egyenlőség és a közigazgatás egyöntetűsége érdekében, lemondott már előttük a magyar nemesség; hogy elvették azt a székelytől, a kuntól, sokat a szabad kir. városoktól, megyéktől. De azok ebben megnyugodtak, sőt maguk helyeselték azt, mert a kor szelleme nem ad többé helyet különleges kiváltságoknak egy állam határain belől. De a szászok mégis jajgatnak, jajgatnak olyan sérelemért, a mely ha csakugyan sérelem, nagyon sokaknak közös sérelme. Én a szász nemzetiség iránt nem vagyok elfogult. Becsülöm szorgalmát és tisztelettel hajlok meg azon régi cultura előtt, melynek nyomai városaikban, sőt falvaikban is feltalálhatók. Én őszintén óhajtanám, ha velünk kezet fogva működnének közre, a közös haza jólétén. Azonban eljárásukról, 3
