Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-203

}g 3H3. orwá^og Ülé* márccins 9. 188S. melyet a magyar állam és nemzet iránt tanúsítanak, a legmérsékeltebbnek sem lehet a legmélyebb indignátió nélkül szólani. (Ugy van!) És nem áll az sem, a mit sokszor fel szoktak hozni, hogy a magyar nemzet ellen való ellenszenvök csak újabb keletű s onnan datálódik, mióta a szászokon történt állítólagos jogelkobzások megkezdődtek. Már a 60-as évek közepén, a mikor még alkotmányos kormányunk nem volt, mikor még csak azon ponton állottunk, hogy önrendelkezési jogainkba visszalépjünk: már akkor a német egyetemek egyes tanárai, félrevezetve ép a szász informatiók által, javában gyűlöltek bennünket ázsiai barbárokat: és e szemrehányás tárgya mindig csak a szász nép és Erdély volt, az a Siebenbürgen, melyről a német tanárok azt hitték, hogy az teljesen egy keleti német provincia és melyben más nemzetiség nincs is, mint csak a szászok. És ez eljárásnak, e szakadatlan áskálódásnak mi az indító oka ? Kimondom — és azon t. képviselő urak a szászok közül, kiket nem illet, ne vegyék magukra — ennek oka nem egyéb, mint a magyar nemzet és állam iránti gyűlölet. (Ugy van! a jobboldalon.) Gyűlölet és miért ? Nem emlegetem fel azon j ogokat és kiváltságokat, melyeket a szászok, mint egy távol föld extorris gyermekei, a régi magyar királyoktól nyertek és ezeknek védelme alatt élveztek; nem emlegetem fel azt sem, hogy egyházi autonómiájukat is kizárólag a magyar fegyver védelmének köszönhetik : csupán azt kérdem — és tegyék kezöket szívökre, ha erre válaszolnak — tudnak-e példát rá széles e világon, hogy valahol egy nemzetiség több mint 700 éven keresztül lakhassék a nélkül, hogy az uralkodó főnemzet nyelve, intézményei és erkölcsei iránt valami rokonszenvet szívott volna magába, vagy hogy ha nem rokonszenvből, legalább jól felfogott kötelességérzetből hozna annak érdekében bizonyos áldozatot ? Hiszen a hollandiai boorok a szászoknak épen ős rokonai, kik Afrika déli vidékein, mint hódítók telepedtek le, beszélik a zulu kafferek nyelvét, a kik közt, mint civilisáló és hódító nép laknak. Már pedig még is a különbség köztünk és a szászok közt nem lesz ekkora. Csak tarthatunk magunkról mi magyarok annyit, hogy az erdélyi szászokkal a eulturának egyenlő színvonalán állunk! S épen a szászok panaszkodnak nemzetiségi elnyomásról, magyarosításról, ha az állam megköveteli, hogy a magyar nyelv a szász gymnasiumokban is tanittassék, midőn ugyancsak azon állam törvénye rendeli el, hogy a német nyelv minden rendű magyar középiskolában tanittassék, sőt kötelezővé tették azt — mit én soha nem helyeselhetek — a tanítóképezdékben is. Van-e ezen panaszban az őszinteségnek, a hazafiúi kötelességérzetnek, van-e az igazságnak csak egy szikrája is? ítéljék meg maguk az illej tők és azon külországi fajrokonaik, kiket a magyar zsarnokság hitének tévútjaira vezetniök sikerült. A szászoknak bizonyára mindazok között, kik, bár szintén alaptalanul, panaszkodhatnának nyelvük elnyomásáról, a legutolsóknak kellene lenni ök. (Ugy van! jobb felöl.) A t. ministerelnök ur egy intést adott a szászoknak. Ezt mindenesetre jó lesz szivükre venniük. Ha a magyar állameszme ellen folytatott szakadatlan oppositiójuk az állam és köztük folyó harezot állandósítja: ugy ennek a harcznak eredménye az ő győzelmük semmi esetre nem lehet, hanem eredménye lehet a magyar állameszme győzelme s én hiszem is, hogy az fog lenni. De ha ez nem következnék be, akkor csak egy harmadik, most csendes nézőé lesz a győzelem, egy harmadiké, ki a szászokkal vallás- és mívelődés tekintetében nem rokonirányzatú elem, mint mi részben vagyunk; hanem oly hatalom, melynek győzelmén a szászok legkevésbé örülhetnének. A hajthatatlan makacsság és a magyar állam elleni gyűlölet perspectivájának végén a szászokra nézve csak ez a két kilátás valamelyike nyílik. A magyar nemzet iránti rokonszenv, a magyar állameszme őszinte elfogadása s abból természetszerűleg folyó következmények előtti meghódolás; ellenben biztosítja e különben derék nép számára rokonszenvünket, melylyel többi német ajkú polgártársaink iránt viseltetünk. Biztosítja nyelvüket, melyet mi magunk tanulunk, talán jobban is, mint csupán nemzeti érdekeinkké

1 megegyeztethető volna én biztosítja számukra a szabadságot, melyet itt mindenki megtalál, a ki nem tekinti már magában véve azt is szolgaságnak, hogy a magyar állam polgárává született. Befejezem hosszúra nyúlt beszédemet azzal, hogy ezen törvényjavaslatot, melynek intézkedései a magyar közoktatásügy érdekében kívánatosak, melynek rendelkezései a protestáns egyházak autonómiáját nem sértik, melynek határozatai a magyar állam érdekei szempontjából kívánatosak : elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés jobbfelől.) Azokra a fontos kérdésekre nézve, melyek ezen törvényjavaslattal kapcsolatban állnak, fentartom magamnak a jogot, a részletes tárgyalásnál nyilatkozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) B. Prónay Gábor: (Malijuk! Malijuk!) A szőnyegen levő törvényjavaslat a felekezeti autonómia szempontjából már bővebben tárgyaltatott s ennélfogva azt hiszem, hogy ezen szemponttól tökéletesen eltekinthetek. Felszólalásomban ki akarok terjeszkedni először is a törvényjavaslat paedagogiai oldalára és másodszor jelezni akarom a törvényjavaslat szellemét. (Halljuk!) Ha a közelmúlt évekre visszagondolunk, csodálkoznunk kell azon különbségen, mely az akkor ' és most a gynmasiumból kikerült ifjak közt talál-