Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-210

220 210. országos ülés márezins 17. 1883. dei is, azon becsületes kath. papok, mint Révai és a többi, a kik mindent a classicus formába akartak szorítani. De a cultura pangott, mig akadtak irók, a kik leverték az ó-classicus békót a nemzet szelleméről és a kik nem egy régi, korhadt kornak formái szerint, hanem önmagából a nemzet erejéből fejlesztették ki a nemzet géniusát, mint Petőfi és Arany János, a kiket megértenek az utolsó kunyhó lakói is. (Hosszas élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ez a vád tehát, hogy nekünk nem kell a classicismus, nem áll. A mit mi kívánunk, az az, hogy a positiv szaktudás, avval a tudással, a melylyel a középiskolából kimenő ifjú az életben, a szellemi regiókban is állást foglalhat, e kettő arányba legyen hozva, hogy egyik se míveltessék a másiknak rovására, mert csak igy található meg azon összhang, a mely nékem egész embert szolgáltat. (Helyeslés a szélső halon.) A középiskolában, mint minden iskolában a világon, nem az a feladat, hogy sokat és sokfélét tanítsunk, hanem az, hogy keveset és jól megválogatva tanítsunk, kiváltkép azokra nézve, a kik magasabb tudományos pályára készülnek, valóságos életkérdése ex a fejlődésnek és ha a minister ur megkérdezné a felső tanintézet azon tanárait, a kik komolyan veszik a dolgot és valósággal akarnak e hazának jó polgárokat nevelni, a kik inkább a resultatumot, mint a nagy tandíjakat veszik figyelembe, ezek meg fogják neki mondani épen ugy, a mint megmondták nékem, hogy a gymnasialis rendszer szerint és a szerint, a melyet a minister ur a törvényjavaslatban contemplál, az ifjú kifáradt a tanulásban. (Ugy van ! a szélső halon.) A középiskoláknak más ifjút nem szabad bocsátani a magasabb képzésre, mint olyat, a kinek mívelt lelkülete van és ki e mellett megtartotta az inductió erélyét, a kiben tehát megvan az igazi tudvágy. Az önök tömő rendszere mellett sohasem fogják ezt elérni. (Ugy van! a szélső halon.) En t. ház és itt felkérem a képviselő urak figyelmét, a leghatározottabban állítom, hogy Magyarországon már megvan az egységes középiskola, a mely a mostani gyakorlat és törvényjavaslat szerint is nem egyéb, mint a gymnasium, mert a mai gymnasiumból elmehet az ifjú ugy az egyetemre, mint a műegyetemre s mindenüvé. Csak rendezni kell. Tehát méltóztassanak nekem már most indokolni azt, hogy mire való a reáliskola? A reáliskola, mely épen ugy nyolez osztályt követel, mint a gymnasium, de csak a műegyetemre képesít és éhez felveszi az ifjakat oly életkorban, midőn még külön speciális életpályára nem is szánhatták magukat. De tovább megyek t. ház, én iparkodtam kitudni, hogy a műegyetemen nemcsak nálunk, hanem egyebütt is, milyen középiskolákból kikerülő tanítványokat becsülnek a tanárok legtöbbre ? Általánosan a legnagyobb határozottsággal a gymnasiumból jövő tanítványokat szeretik a műegyetemen legjobban. Nagyon természetes, mert ha az ifjak zsenge elméje csupán csak esact dolgokkal tömetik meg, már a 6-ik osztályban mutatkozik először elbizakodás s a 8-dik évben mutatkozik bennük az illető foglalkozás iránti határozott ellenszenv. És ha a törekvőbbek a műegyetemre felkerülnek, már azt hiszik magukról, hogy ők már a reáliskolában teljesen, tökéletesen kész emberek voltak. Tehát t. ház, én határozottan állítom, hogy nekünk egységes középiskolánk van, hogy a reáliskola ily módon, teljesen, tökéletesen felesleges és hogy a gynmasiumok reformja tekintetében nem arra van szükség, a mi a törvényjavaslatban contempláltatik, hanem arra, hogy igazán okszerű és kitűnő tanrendszer állapíttassák meg s hogy a tantárgyak egymással helyes arányba hozassanak. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Itt tartozom t. ház, egy egészen rövid reflexióval arra a megjegyzésre, a mit Hoffmann Pál igen t. képviselő ur velem szemben felhozott. Ugyanis ő akként nyilatkozott, hogy példátlan eset egy parlamentben, hogy valakit annyira lehessen ad absurdum vezetni, mint a hogy ő vezetett engem. Hoffmann képviselő ur az iskolai reformot iparkodott megvilágítani az autonómiához való viszonyában. És erre azt mondja, hogy én egyfelől az egységes középiskolát proponálom, másfelől mereven ragaszkodom az autonómiához s ezzel ellentétbe jutok önmagammal, mert azt mondja: ha keresztül vitetik a reform a törvényjavaslattal, vagyis ha elfogadtatik az egységes középiskola, akkor azt rá kell erőszakaim a felekre: tehát meg lesz semmisítve az autonómia. Hát én, eltekintve attól, hogy van már egységes középiskola és a felekezeteké kizárólagosan az, t. i. gymnasium; eltekintve a tanrendszernek a felekezetekre való alkalmazásától, bátor vagyok egy igen régi positiv intézkedést idézni. (Halljuk !) Ez az: „Evangelici autem augustanae et helveticae confessioni addicti, in iis quae pure sünt litteraria studiorum argumentis, huic norme sese conformare debeant." Tehát minthogy a protestánsok kötelesek magukat a fennálló tanrendszerhez alkalmazni, az autonómia szempontjából egy jó tanügyi reform soha semmiféle nehézségbe nem ütközhetik. (Igaz! Ugy van! a szélső halold-alon.) Egyáltalában én még soha sem hallottam protestáns férfiutói, hogy nem óhajtja, hogy az iskola jó legyen, ellenben beszéltem igen számos előkelő tanférfiúval, a ki nem is várta, hogy hozassák be a reform, maga ment ki külföldre, hogy a jót felkeresse és behozza. Meg is vagyok győződve, hogy az autonóm felekezetek mindig ily állást foglalandnak el min-