Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-210

210. országos ülés márczins 17. 1883. % 219 jellemző az ő törekvésükre és nézetükre, hogy t. i. más államokban nincsen egységes középiskola, miért lenne tehát Magyarországon egységes iskola ? A leghelyesebb kifejezést megtalálta erre Zay képviselő ur és az ő nyomán Horánszky Nándor képviselő ur, a kik azt mondták, hogy e kérdésben még igen sok a controversia, ez ügy még általá­ban nincs tisztázva. Hát t. ház, én azt mondom, hogy ha egy képzőművész vagy akár egy mester­ember valamely felvállalt munkát elvégez, arra elmondhatja, hogy készen van. Ez lehetséges. De hogy elképzelném és feltenném emberekről, kik a dolgot igazán meglatolják, a feltevést, hogy beáll egy idő, melyben a tudományban és tehát a tan­ügyben is nem lesznek többé controversiák, ez lehetetlen; a tanügy és a tudomány terén a contro­versiáknak szükségképen meg kell lcnniök, mert a tudomány nem áll meg soha s mert hiszen ez tisztázza az eszméket, ez fejleszti az ügyeket, de a controversia miatt ekképen eljárni akarni, mint e törvényjavaslatnál, az szerintem általában nem állhat meg. Pulszky Ágost képviselő ur még tovább megy. 0 ugy látszik, újabb időben nem annyira Gh'ümvald képviselő ur, mint inkább a ministelnök ur állami fogalmát kezdi helyesebbnek Ítélni. A képviselő ur akképen fejezte ki magát, hogy álta­lában a tanulás és tanítás methodusát ki kell fejteni és általában sarkalatos elvül az állítandó fel, hogy az iskolába nem szabad semmit bevinni, a mi nincs teljesen megállapítva. Hát t. ház, én meghiszem, hogy Pulszky képviselő ur körül belől 1878-ig figyelemmel kisért bizonyos dolgokat, melyek kivált Németországon folytak, s a melyek egy bizonyos korszak multával Münchenben érték végüket. A midőn a német nagy államférfi jónak látta a kulturharcz felidézését, akkor épen ugy, mint a Sehulvérein dolgai számára, ugy a kultur­harcz számára is akadtak bizonyos német profes­sorok, kiknek élén a kulturharcz zászlaját Häckcl lobogtatta, ki a darwinismust a vallás ellen is a legvégső túlzásokba vezette. A midőn aztán fel­sőbb helyen ismét szükségét látták annak, hogy jó lesz Canossába menni, akkor kiküldetett Virchow Münchenbe és azon tételt állította fel, hogy az isko­lába nem szabad bevinni semmit, mint azt, a mit a tudomány kétségtelen valónak bebizonyított. Hogy micsoda ezélból hozta fel a képviselő ur e tételi, egy középtanodai törvény ötletéből, hol a mívelő­dés alapját rakják le, hol tehát eo ipso nem lehet bypothesisekbe bocsátkozni —- azt nem értein, azonban ugy hiszem, tán bizonyos vallásos ára m­lat lehetett reá befolyással, mely a középiskola egyesítését, kivált pedig azon eszméket, melyeket legjobban, legtalálóbbanHoitsy t. képviselőtársam mondott meg a házban, hogy azokat perhorrescálja és előre desavuálja. Az a középiskola, mely előt­tem lebeg, szerintem kivihető és ha valahol, Ma­gyarországon minden bizonynyal könnyen. Azzal állanak elő, hogy én épen ugy, mint Hoitsy t. kép­viselőtársam akként nyilatkoztunk volna, hogy a classicusokat ki kell tagadni, hogy épen csak a mathematikai és természettudományi alapra kell helyezkedni. S felhangzott a rideg materialismus vádja. Bocsánatot kérek, sem Hoitsy képviselő­társam, sem én egyáltalában nem fordultunk a classicismus ellen, hanem igenis a classicismus bizonyos neme ellen. Hogy mi legyen a mi classicis­musunk ? Én erre olyan auctoritást kívánok citálni, melyet a t. többség okvetlen el kell hogy fogad­jon, mert ki nem térhet előle. A mi t. i. a classici­tásra vonatkozik, erre nézve auctoritásom a jelen közoktatásügyi minister ur, ki 1881. deczember 31-én egy nevezetes tanácskozmányban — még talán méltóztatik rá emlékezni, — akként fejezte ki magát, hogy a modern, t. i. a német, angol, franczia litteratura ugyanannyi, sőt több classicus anyagot foglal magában, mint a régi nyelvbeli, t. i. a latin, görög stb. Mi igen is óhajtjuk ezen classicismusnak, a modern classicismusnak az iskolában való meg­tartását, mint jellemképzőt, de nem óhajtjuk azt, melynek a mai társadalomban, ha még van helye, az a hely mindig szűkebb-szűkebb körre szorul. Én t. ház, koczkáztatom azt az állítást, hogy ha rám bizatik egy iíju, ki csak félig-meddig élénk észjárással bir, én csupán csak azzal, mit a ma­gyar irodalom nyújt a classicismusban, mit a ma­gyar irodalom a külföldi classicusokból, mint sikerült fordítást tartalmaz, igen finom lelkű, min­den szép és jó iránt fogékony ifjút fogok nevelni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez semmi egyéb, mint az, mi Hoitsy Pál indokolásában elő van adva, hogy az oktatás ügye főleg mathemati­kai és természettudományi alapra fektettessék, a jellemképzés pedig fektettessék arra az irodalomra, mely a modern kor számára valósággal jellemet fejleszteni alkalmas. Mert ha onnan túlról, sőt még innen is némely ifjú harezosok részéről rette­netes lárma űzetik azzal, hogy a régieknél nem csak a forma, hanem a tartalom is mekkora becs­esei bír, hogy még a nemzet lelkületére is milyen felséges haszonnal jár: én e jó uraknak csak azt akarom mondani, hogy e jellemképző irodalmat a régi népek történelme le fogja rontani, mert a zsenge elme meg fogja tanulni a világtörténelem­ből, hogy azon szabadságért rajongó görög és latin költőnek rabszolgái voltak s azon görög bölcsek despoták voltak és semmi egyebek. Ifjú képviselőtársaim nem számolnak még a közelmúlt történetével sem. Valósággal secundát érdemelnek az irodalom-történelemből, mert a mit ők követelnek és a mi mellett oly roppantul kar­doskodnak, az a magyar culturában már túlhala­dott álláspont, hisz a régi classicusoknak képző erejét Kazinczy hirdette és kortársai, némely elő­28*

Next

/
Thumbnails
Contents