Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

209. országos ülés márczius Ifi. 1883. 205 fognak vele együtt szavazni. (TJgy van! Tetszés a jobboldalon.) Mondom, mit tesz az a figyelmeztetés jól magyarul ? (Halljuk!) Azt teszi j ól magyarul, hogy : halljátok ti magyarok, először is ijedjetek meg tőlem, a ki azt mondom, hogy lesz még egy magyar képviselőház, melyben lesz egy nem magyar többség, azután megijedve, hogy én azt sokkal hamarabb elérhessem, hogy itt egy nem magyar többség legyen, ne adjátok meg a magyar államnak azokat az eszközöket, melyekre szüksége van; (Általános élénk tetszés. TJgy van!) mert ha azokat az eszközöket meg nem adjátok, akkor könnyebben elérhetem azt, hogy nem magyar többség legyen és ha majd ezt elérjük, akármit csináltok ti most majd megcsináljuk mi. (Derültség és élénk tetszés a jobboldalon.) Ezt már t. ház, nem Polyt képviselő ur mondta, de nagyon jól értettem, hogy mit mondott s ajánlom a t. képviselő urnak figyelmébe, hogy helyes-e egy ilyen politikának tudva vagy Öntudatlanul kezére játszani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! A mi a törvényjavaslat culturális ezélzatát illeti, arról csak általában kívánok egy pár szót szólani, bizva a szakemberekre, hogy a tett észrevételekre, ha kell, részletesen feleljenek, vagy esetleg fentartva, hogy a részleteknél magam is hozzászólhassak. De én ugy fogom fel a dolgot, hogy ha áll az, a mit különösen Ugron Gábor t. képviselő ur annyira hangoztatott, hogy a mai fiatalság, szerinte — mert én azt hiszem, hogy túlságba ment — mennyire képtelen, menynyire nem tud sem gondolkozni, sem érezni, sem dolgozni, ha áll ez, akkor ez nem lehet ok arra, hogy el ne fogadjuk a törvényjavaslatot, mert hiszen azon ifj ak, a kiket ő igy elítélt, nem ezen törvényjavaslat alapján neveltettek, (Egy hang a szélső balon: De ugyanezen rendszer alapján) hanem neveltettek az ezt megelőző időkben. Megengedjen nekem a t. képviselő ur, a ki azt mondja, hogy ezen rendszer alapján. Hát először is alapjában, hogy kétféle középiskola legyen, az a rendszer. De ugyanazon egy rendszer egymagában is, még ha mindenben ugyanaz lenne is, a mi itt-ott az országban volt, még ugyanazon rendszer is teljesen kiképzett tanárok kezében egészen más gyümölcsöt teremhet, mint olyanok kezében, (ügy van! a jobboldalon) kik alatt ez nem történt. Pedig nem tagadhatja senki és nem sértő senkire, hogy hazánkban sok intézet van, melyben a tanárok tetemes része a kellő tanári qualificátióval nem bir, részben azért sem, mert régebben a mód sem volt megadva, hogy azt kellő mértékben megszerezhessék. (TJgy van! jobbfelől. Halljuk!) De t. ház, sokfelől jő panasz az egyetemek ellen. Azt mondják, az egyetemről nem jönnek ki jól képzett ifjak. Lehet benne sok igaz, lehet benne sok túlzás. Az egyetemi tanárok azt mondják: nem tehetünk róla, a középiskolákból oly anyagot kapunk, mely nincs arra képesítve, hogy egyetemi tanfolyamot hallgasson. Ebben is lehet túlzás, bizonyos azonban, hogy van benne sok igaz. De épen azért, mert van mindenesetre benne igaz: én csakugyan azt hiszem, hogy hazánk culturális érdekei okvetlenül megkövetelik, hogy ezeken a bajokon segítsünk, segítsünk egyfelől az által, hogy jó tanerők képeztessenek és a rendszernek hiányain, ha hiányai vannak, javítsunk, a tanügy jobban vezettessék a középiskolában, de segítsünk az által is, hogy a kormány maga, melynek a cultura egyik legfőbb érdeke, közvetlen meggyőződést szerezhessen magának az iránt, hogy azok, a kik érettségi vizsga alapján az állam intézeteiben akarnak tanulni, hogy azok, kik tőle ezen tanfolyam alapján diplomát követelnek, ugy oktattassanak, hogy képesek legyenek azután a felsőbb tanfolyamra haszonnal járni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az államnak szerintem okvetetlenül culturális érdeke és épen azért itt csak ismételhetem azt, a mit mondtam, hogy mig én — és ezt kénytelen vagyok ismételni, ha némelyek rosszalni fogják is —- részemről hajlandó leszek a részleteknél a forma tekintetében, (Mozgás a baloldalon) az eljárás tekintetében oly módosítványokhoz járulni, melyekami viszonyainknak sokkal inkább megfelelnek, vagy legalább is némely nyugtalanságot elenyésztethetnek: de a dolog lényegére nézve, arra nézve, hogy az államhatalomnak közvetlen értesülése lehessen, hogy az iskolák megfelelnek-e rendeltetésüknek, egyéni nézetem szerint engedni lehetetlen. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső balon.) T. ház! Látom, hogy az idő jól előrehaladt (Halljuk! Halljuk!) és én nem tartozom az érdekes szász képviselők közé, hogy harmadfél vagy negyedfél órán át beszéljek, (Derültség. Halljuk!) igen röviden be fogom végezni beszédemet. B. Prónay Dezső képviselőtársam azt említette felszólalásában, hogy én kifejeztem azon óhajtást, hogy ezen törvényjavaslat ne felekezeti szempontból, hanem inkább magasabb szempontokból tárgyaltatnék és hogy sajnálatomat fejeztem ki a felett, hogy a felekezeti viták terére vitetett e kérdés és ő azt monda, hogy nem érti: minő lehet azon magasabb szempont. Nem tehetek róla t. ház, hogy nem érti, de én ezen törvényjavaslatot elejétől fogva nem tudtam más, mint a következő szempontból tekinteni. (Halljuk!) Magyarországban az állam érdekével nem ellenkezett még eddig egy felekezetnek jóléte sem, de viszont a Magyarországban levő minden felekezet, egyet sem véve ki, teljesen jól nem fogja magát erezhetni soha, csak egy erős magyar állam keretében. (TJgy van!) Épen mert ez volt nézetem, az volt mindig meggyőződésem: meghagyni minden felekezetnek saját jogkörét sértetlenül és csak annyit követelni törvény utján, a