Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

206 209. országos ülés márczias 16. 18S3. mennyi azon felekezeteknek önmaguknak leg­nagyobb érdekében levő ezél: a magyar állam fennállása és erősödése által követeltetik. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Ez az egyoldalú felekezetinél szerintem magasabb szempont, melyből e törvény­javaslatot tekintettem. És t, ház, midőn most bezárom beszédemet, azon kérést intézem a t. ház minden tagjához, méltóztassanak ezen szempontnak súlyát nem ki­esinyleni. (Helyeslés.) Miben állott Magyarországon — hogy pár szót szóljak erről •— a protestantismus fejlődésének ereje? Abban, hogy mindenki ugy látta, hogy érdekeit mindig tudja azonosítani az állam érdekével, hogy soha azokat az állam érde­kévé^ ellentétbe nem hozta. (Élénk helyeslés.) En, t. ház, ezen egyháznak érdekeit, mint ma egy szónok elő is adta, teljes erőmmel védtem akkor, mikor ezeket veszélyeztetve láttam; de méltóztassanak megengedni, ha védtem a hatalom­mal, az erőszakkal szemben a magyar állam nevé­ben egyfelől saját hitfelekezetem érdekeinek szem­pontjából : másfelől védeni fogom azok ellen is, kik ma először akarják e felekezetnek érdekeit a magyar állam érdekeivel szembe helyezni. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Hosz­szantartó zajos helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: T. ház! Személyes kér­désben kérek szót. (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök urnak igényte­lenségemre vonatkozó nyilatkozatából napfénynél világosabban kitűnt az, miszerint a ministerelnök ur nem méltóztatott jelen lenni beszédem kezdetén. (Derültség.) Én ugyanis hivatkozom a többi t. képviselő urakra és magára a naplóra, miszerint beszédem elején épen azt mondottam, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur egyike volt azoknak, kik pálczát törtek a pátens felett, sőt azt is mondottam, mi­szerint a ministerelnök ur határozottan kinyilat­koztatta, hogy még a törvényesen koronázott ki­rálynak sincs joga beavatkozni az egyház-iskolái ügyekbe, mikor tehát a ministerelnök ur irányom­ban oly szellemben nyilatkozott, a minőt lehetet­len volt elhallgatnom: azt hiszem, önmaga is be fogja ismerni, miként állításom a valódiságnak megfelel. A mi pedig nyilatkozatom azon részét illeti, hogy ön is egyike volt azoknak, kik felhívtak, mikor a kormánybiztos bejött tanácskozásunk helyére a templomba, hogy ott mondott szavaim valódiságát nem fogja kétségbe vonni, mert meg­vagyok róla győződve, hogy ha kétségbe vonná, akkor ez — nem mondom roszakaratból — hanem igenis az ott történtekre való vissza nem emléke­zéséből eredhetne. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én mindössze annak akartam az iménti felszólalá­somban kifejezést adni, hogy még többet tettem annál, a mit a t. képviselő ur mondott, mert pláne én tettem az indítványt. Ez által nem akartam az ő felszólalásának hitelességét lerontani; sőt ismétlem, nem tudom, a t. képviselő urat azon czél vezette-e, de én igen köszönöm, hogy felhozta azon szere­pet, melyet azon ügyben játszottam s a melyet magamnak felhozni szerénységem tiltotta. Egyet azonban megjegyzek, hogy én soha a magyar törvényhozás és a magyar törvényes közegek el­len nem, hanem csak az akkori absolutisticus el­járás ellen szólottam. (Helyeslés.) Elnök: Az idő annyira előrehaladt, hogy a tárgyalás folytatását a holnap d. e. 10 órakor tar­tandó ülésre halaszthatjuk, melynek első tárgyát képezni fogja az igazságügyi bizottság jelentése a főrendiháznak az uzsoráról és káros hitelügyle­tekről szóló törvényjavaslatnak több rendbeli mó­dosításai tárgyában s az ülés végén tárgyaltatni fognak a 27. számú sorjegyzékben foglalt kér­vények. Egyéb tárgy nem lévén, az ülést bezárom. Az ülés végződik d. u. 3 óra 10 perczkor.

Next

/
Thumbnails
Contents