Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

204 209- országos ülés niározius 16. JS8-1. lés.) Ezért panaszkodnak ők legjobban, pedig ez oly valami, a mi a culturnemzetek s ezek közt a nagy német nemzetnek évtizedek óta a tapasztalat alapján felállított legfőbb princípiumával homlokegyenest ellenkezik, (Ugy van!) Oly dolog ez, mely Magyarország más felekezeteinél már 1848 előtt is meg volt, melyet azok már akkor kezdtek elhagyni, melylyeí újabb időben — legalább én ugy tudom — tökéletesen szakítottak, mint a mely a tanügy érdekeivel ellenkezik. Midőn tehát olyas valamihez ragaszkodnak, a mi a tanügy érdekeivel ellenkezik, ne mondják, hogy e törvényjavaslattól, mely talán csak azt teszi lehetetlenné, a cultura és a tudomány érdekében idegenkednek. (Általános élénk tetszés.) A másik képviselő ur azt mondta, hogy az igaztalanságot eléri a büntetés. Azt mondta beszéde végén, franczia idézetben, hogy önök nem lehetnek szabadok, mert nem tudnak igazságosak lenni. Hát t. képviselőház, nem akarom az erdélyi szászokra applicálni ezen két mondat teljes szigorát, mert ha applicálnám, azt kellene mondanom, hogy — a képviselő ur jóslata szerint — megvan húzva felettük a halálharang, a büntetés utoléri és nem lehetnek többé szabadok, mint voltak e hazában századokon keresztül. Mert hát mikor olyan nagy a panasz részükről azért, hogy a magyar törvényhozás meghagyva iskoláik tannyelvét németnek a középtanodában, meghagyva a jogot állítani tanintézetet, a mennyit akarnak, csak megfeleljen a jó tanintézet kellékeinek, csak azt követeli, hogy a magyar nyelv is tanittassék és a magyar nyelv tannyelve magyar legyen ; midőn egyáltalában nem korlátozza őket semmit ez irányban és ők ez ellen panaszkodnak: vájjon nem méltányosabban panaszkodhatnék-e ebben az a — ha jól tudom — 7 lutheránus magyar egyház, a mely szász consistoriumok alatt van és a melynek, szemben a nemzetiségi törvénynyel, a mint tudom, egyházi ügyeit német nyelven kell vezetnie. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl. Ellenmondások a szász képviselők részéről.) Engedelmet, ugy van; elégszer olvastam a panaszt: egyházi belügyeikben való levelezéseiket németül kell vezetniök. (Ugy van! jobbfelöl. Nem áll! a szász képviselők részéről) Hát, t. képviselő urak, ez lehet kellemetlen önöknek, de ez igaz; láttam, olvastam nem egyszer folyamodásokat. T. képviselő urak! Ha aztán egy számra nem nagyon nagy népfaj azon népfajnak épen hatáskörébe eső egy töredékével szemben, a mely népfajnak, mint ők mondják, járma alatt nyögnek, igy járhatnak el: akkor ugyan hol van az a járom, a mely őket nyomja, hol van az a korlát, a mely szabadságukat megszorítja? (Élénk tetszés jobbfelöl.) Egyébiránt, ha a nemzetiségi kérdésekben nem ugyan az intézkedésekben, nem a kormány eljárásában, de mint többen mondták, a hangulatban és a szellemben különbség van ma és 1868. közt, engedjék meg, hogy én, a ki egész nyugodtan végig hallgattam minden invectivát, sértési szándék nélkül egy jóakaró figyelmeztetést intézzek hozzájuk. (Halljuk!) Ezen jóakaró figyelmeztetés abból áll: ha csakugyan változott az a szellem, ha csakugyan változott az engedékenységnek, a jogadásnak azon szelleme, szemben e haza nem magyarajkú polgáraival, mely nyilvánult főleg 1861-ben, ennek egy nagy oka van. És ez a nagy ok az, hogy számtalan esetben kellett ez ország különböző nem mamagyar ajkú lakói egyes részeiről azt tapasztalnunk, hogy az ezen szellem alapján nyert szabadságot az adományozó ellen fordították. (Élénk felkiáltások : Ugy van! Ugy van!) Szűnjék meg ez a törekvés, ez anisus: és helyre fog állni ismét azon barátságosabb szellem, mely 1861-ben vezette azokat, a kik a dolgokhoz hozzá szóltak. De mindaddig, mig kénytelenek leszünk azt tapasztalni, hogy a szabadság mindent orvosló hatásába fektetett akkori remény szemben önökkel sok irányban illusio volt, (Igaz! Igaz! a jobboldalon) ne követeljék, hogy a magyar állam ne tegye azt, a mire szüksége van, hogy magát fentarthassa. (Általános zajos helyeslések és tetszésnyilatkozatok.) Polyt t. képviselő ur, kinek beszédével, megvallom őszintén az időre tekintve, csak keveset fogok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) a tegnapi napon egy vádat emelt a törvenyjavaslat ellen, azt a vádat, hogy az tisztán a nemzetiségek ellen van behozva. Arra való pl. az a biztos az érettségi vizsgán, arra való a tanárképzés és több más. Hogy mily alaptalan ez a vád, elég megtekinteni a törvényjavaslatot, mely egyformán rendelkezik ez irányban a szerb vagy román vagy szász és a tisztán magyarajkú iskolákra nézve; mert képviselőjét oda is épen ugy elküldi a minister, a mi tehát bizonyítja, hogy a tisztán a nemzetiségek ellen való intézkedés vádja teljesen alaptalan. (Ugy van!) Ezzel kapcsolatban egy figyelmeztetést tett a képviselő ur és ez az volt: gondoljuk meg — és ez főleg a t. túloldal egy részének szólt — hogy utoljára is nem mindig lesz Magyarország képviselőházában magyar többség, ne adjunk tehát most, mikor magyar többség és ez által támogatott kormány van, a magyar államnak, illetve a magyar kormánynak hatalmat, mely majd akkor, a mikor nem lesz magyar többség ebben a házban, ellene fog fordulhatni épen a magyarságnak. Mit tesz ez jól magyarul t. ház'? Ez jól magyarul azt teszi .... Csanády Sándor: Elfogadta Polyt eszméit! (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministereínök: Nem tudom, ki fogadta cl a Polyt eszméit. Hogy én nem fogadtam el még soha, azt tudom. De azt is tudom, hogy már a múltban egy párszor és most is önök