Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-209
209. országos ülés márezius 16. 1S83. 2Q3 Deák Ferencz, Eötvös József nevére, nézeteire hivatkoznak, hogy azon törvénynek épen azon passusa, mely nekik most nem tetszik, melyet Polyt képviselő nr még gúnynyal is illetett, hogy az „államnyelv", szemben az eredeti törvényjavaslattal, Deák Ferencz indítványára, de az én hozzájárulásommal és elvrokonaimnak teljes támogatásával lett felvéve. (Igaz! Ugy van ! johbfelöl.) De furcsa is azt mondani: ellentét van a közt, hogy megteszünk a más ajkú nemzetiség érdekében mindent, mi a haza közérdekeivel nem ellenkezik. Én,t. ház, egyénileg ma is ezen állásponton vagyok; nem tudom, hogy valaha kívántam volna, de helyre akarom, az igazságot állítani, nem hallottam, hogy e házban ezen vita alatt is valaki kívánta volna, hogy a nemzetiségek anyanyelvüket ne beszélhessék, hogy anyanyelvüket ne művelhessék; pedig úgy állítják elő a dolgot, hivén, hogy nem minden ember tudja az igazat, mintha itt arról volna szó, hogy megtiltassék anyanyelvük használata, fejlesztése. Nemcsak nekem, ki a ckauvinismusnak — mellesleg megjegyzem — még saját nemzetem és saját fajom érdekében 1 sem vagyok barátja, (Igaz! Ugy van! jóbbfélől) nemcsak nekem, mondom, de senkinek sem jutott eszébe ezt követelni, de a törvényjavaslat sem követeli. Azért én nem is értem, hogy ezen szempontból mi kifogásuk lehet azon képviselő uraknak, a kik elmondják dicsekedve, hogy hiszen a törvényjavaslat nélkül és mielőtt még a törvényj avaslat kívánta, az ő faj ükhöz tartozók igyekeztek gyermekeiket magyarul taníttatni. Nagyon örülök, ha így van: de akkor hogyan lehet panaszuk egy törvényjavaslat ellen, melynek semmi egyéb czélja nincs, mint az, hogy azon saját faj béliek keblében élő vágynak? hogy magyarul megtanuljanak, elég tétessék (Élénk helyeslés és tetszés.) Mert hiszen nem mond e törvényjavaslat semmi egyebet, minthogy ugy kell berendezni a középiskolát, hogy meg lehessen a fiatal embereknek a magyar nyelvet tanulni és ugy kell képezni a tanárokat, hogy azok képesek legyenek ezen tanítást végezni, tehát biztosítja azt, a mire fajbelieik egész lélekkel évtizedek óta vágynak. Vagy nem vágynak erre és akkor mondják meg ezt, legyenek őszinték; vagy vágynak és akkor ne mondják, hogy ezen dispositió tönkre teszi nemzetiségüket, hanem igenis fogadják el örömmel és köszönettel. (Élénk helyeslés és tetszés.) Temérdek panasz emeltetett nemzetiségi szempontból, hogy az iskolák erőszakkal elvétetnek a törvények ellenére, hogy megtiltatott egyeseknek saját nyelvűkön adni be folyamodványaikat, hogy kizárattak a bíróságok elől is a sajátnyelvű folyamodványok, hogy a községekben is a saját nyelvük használata eltiltatott. Hát t. ház, minden egyes esetről, természetesen még a mi az én körömbe tartozik is, tudomással nem birok; nem merem tehát állítani, hogy az országban egy vagy más helyen ne történt volna, hogy a magyar faj iránti túlbuzgalomból egyes községekben ilyen eljárás követtetett, de arról biztosíthatom a t. képviselő urakat — a ki kételkedik, be tudom bizonyítani és nem mondom, hogy mindig jól esett, hogy tennem kellett, de mert a törvény parancsolja, megtettem hogy valahány ilyen eset tudomásomra jutott, lett légyen egyes tisztviselőnek, vagy törvényhatóságnak határozata, azt megsemmisítettem. Nem mondhatják tehát, hogy az irányzat az, hogy az erőszakos magyarosítás törvénynyel szemben keresztül vitessék. És én magamról határozottan is mondhatom, hogy mint jeleztem, nem voltam és nem leszek az erőszakos magyarosításnak híve soha, mert meggyőződésem volt mindig, meggyőződésem ma is, hogy a nemzetiséget vagy nyelvet terjeszteni erővel nem lehet. (Helyeslés.) De nem is czélja ez a törvényjavaslatnak, mely csak meg akarja a módot adni arra, hogy a kik akarják, a magyar nyelvet elsajátíthassák és csak azokra nézve ró kötelességet, a kik viszont az államtól másfelől jogosultságot követelnek. (Élénk helyeslés.) Épen igy van ez a bíróságoknál, a mire hivatkozás volt. En nem is ismerek oly intézkedést, a mely azt mondaná, hogy a fél saját anyanyelvén nem adhat be panaszt; de ha a törvényszékek azt mondják, hogy az állam az ügyvédtől, a kinek a tőle nyert diploma jogosultságot ad, megköveteli, hogy az állam nyelvét használja, ez sem a törvénynyel nem ellenkezik, sem semmiféle j ózanul felfogott nemzetiségi érdekkel.(jÉ7enk helyeslés és tetszés.) Ha egyes panaszok vannak, higyjc el a képviselő ur, a mennyiben egyes esetek atörvénynyei ellenkeznek, orvosoltatnak; és sokkal czélszerűbb, sokkal hazafiasabb ezen egyes esetekben panaszt emelni, mint egyes, meglehet, nem tudom, létező visszaélések miatt belföldön fajrokonaikat, külföldön ugyanazokat fellármázni és utóíjára olyan tendentiákat fognia magyar államra és kormányzatára, a melyekkel az sohasem birt. (Helyeslés.) Különben t. ház, mért nem szeretnék, kivált az igen t. szász képviselő urakkal újra polémiába keveredni, miután elmondtam erre vonatkozólag nézeteimet. Csak kettőre figyelmeztetem őket: (Halljuk!) Ők azt mondják, hogy ők culturnépet képeznek, hogy ők a culturát fejlesztik; ők azok, a kik mindenekelőtt a külföldön is létező cultura színvonalán állanak intézeteikben. Nem tagadom, hogy intézeteik e hazában, a mennyire én tudom, a jobbakhoz tartoznak. Det. képviselőház, azt sem tagadhatja senki, hogy e világ minden culturnépe által évtizedek óta el van ítélve az a rendszer, a melynek féltése miatt most a mint beszédeikből értettem, leginkább haragusznak ; az a rendszer, hogy a tanári pálya átmeneti pálya legyen, ne pedig életczél, amelyre valaki egész erejével szenteli magát. (Helyes26*