Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-209
203. országos ülés márczins 16. 1883. 197 t. ház, vannak százezerén a hazában németajkúak, a kik a magyar államhoz ép ugy ragaszkodnak, a magyar fajhoz ép olyan rokonszenvvel viseltetnek és mégis hiven ragaszkodnak német nemzetiségükhöz is. r Nem teszik ezt semmiféle ellenséges indulatból. És t. ház, tessék elhinni, ezeknek nem kedves, a mit naponkint olvashatnak az újságokban és a mit gyakran hangoztatnak itt e házban is, hogy mindig csak a germanisátióról van szó, holott valóban senki sem gondol germanisátióra, hanem vannak, a kik egyszerűen meg akarják őrizni azt, a mi az övék. Hogy színházakat szándékoznak bezárni, a mi aztán csak nagy nehezen gátoltatik meg; hogy a templomból is lassan, okosan—megengedem — de systematiee iparkodnak kiszorítani a német nyelvet; hogy elhanyagolják azt az iskolákban és hogy még a német szülők gyermekeibe is egyenesen németellenes gondolkozást csepegtetnek: ez fáj számos németajkúnak is t. ház ; a magyarországi németek sokat tettek, nemcsak a mint Hoffmann Pál t. képviselő ur említette, a nagy németségért — a mit különben tettek oly időben, a midőn ezen assimilationalis bölcseség még nem uralkodott annyira — mert a Lehmanok, Pyrkerek, Hyrtlok és Beckeknek nemsokára vége lesz; hanem tettek ezen országnak is az által nagy szolgálatokat, hogy németek. Es méltóztassanak elhinni, hogy ha jövőben az, a mit, nem mondom, hogy ezen törvényjavaslat czéloz, de a mit sokan ezen törvényjavaslat által is czéloznak elérni, hogy hat. i. a német elem egészen megmagyarosittatnék: tessék elhinni, megsinylenék azt a magyarországi németek, de nagyon is megsinylené az egész ország; mert ezen németek utján Magyarország igen olcsón jutott régi időkben is, de talán még most is a culturának bizonyos darabocskájához. (JEllenmondások. Zaj.) T. ház! A gyengébb nemzetiségek természetesen erősebben ragaszkodnak nemzetiségükhöz. Ezek nem érhetik be azzal, hogy tagadtatik az assimilationalis intentio, hanem panaszkodnak, mert a létező törvények részben vagy legalább azoknak alkalmazása nem elégítheti ki őket. De azért, hogy minden nemzetiségi mozgalom vagy aspiratio államellenes vagy magyarellenes volna — a mit körülbelől e vitában is hallottunk — azt t. ház, elfogadni nem lehet. Ez ép oly kevéssé áll, mint hogy az egyik felekezethez való ragaszkodás nem jelenti a másiknak gyíílölését. Mivel én jó lutheránus vagyok, nem szükséges, hogy a katholikust gyűlöljem. T. ház! En különben elismerem a magyarosodásnak és magyarosításnak egy bizonyos erkölcsi jogosultságát is. (Halljuk!) Megmondom rögtön, mily irányban és mértékben magyarosíthat — se tekintetben nem értek egyet Román Sándor t. képviselőtársammmal. Magyarosíthat az •egyén, magyarosíthat a társadalom, azon tapintattal azonban, mely a felekezeti és politikai propagandától is követeltetik. De az államnak egyenlő mértékkel kell mérnie minden polgárának faj- és nyelvkülönbség nélkül. Azért nem magyarosíthat az állam, a törvényhozás, Mocsáry Lajossal azt tartva: „A nemzetiség mellett csak két módon szabad küzdeni s csak ezen két módon lehet sikeresen munkálkodni. Egyik mód: védelmezni a nemzetiséget, ha megtámadtatik; másik: belterjesen (intensive) gyarapítani. Erővel terjeszteni az által, hogy elnyomjuk más nemzeteknek a nyelvét és egyéb nemzeti tulajdonait s rájuk erőszakoljuk a magunkét, szóval kiterjeszteni a nemzetiséget, igen kétes kimenetelű s kétes erkölcsiségü cselekmény." És valóban megszivelendők Mocsáry Lajos azon szavai \ f „Én ugy hiszem, hogy talán még jó ránk nézve e tekintetben, hogy a hatalmat kicsikarta a sors kezeinkből. Jelenleg megszűnvén a harcz köztünk s a többi nemzetiségek közt, nyugodtan tekintünk vissza a nyugvó küzdelmek fonákságaira és veszélyeire, be kell következnie azon meggyőződésnek, miszerint a nemzetiséget csak belterjesen lehet sikerrel előmozdítani s e czélra csak erkölcsi és szellemi eszközök használhatók. Bemutatni nemzetünknek, fajunknak életrevalóságát, tetterejét, nemes és jeles tulajdonságait; növelni nemzetünknek mind erkölcsi, mind anyagi értékét; figyelmeztetni hibáira s kimutatni, miképen szabadulhat meg azoktól vagy legalább mi által paralizálhatja ezen természetében fekvő hibáinak hatását vagy miképen pótolhatja ki más jobb tulajdonságainak emelése és felhasználása által; szóval fajunknak jobbulásán s erősbüiésen munkálkodni: ebben és nem szám- és névszerinti terjesztésében áll a helyes törekvés, a sikeres és igazságos buzgalom nemzetiségünkért £: . Ilyen szabad versengésből eredő magyarosodás ellen nem lehet és nem lesz senkinek sem kifogása. A nagy nemzeti politika ezen félrevezető és a visszaélés és túlzás által compromittált és valódi értelméből kiforgatott szó előharezosainak szól Mocsáry Lajosnak következő megjegyzése: „Az igazságot gyakran háttérbe szorítja a politika. A politika csak a czélt tekinti s ritkán szokott visszariadni az eszközöktől. A politika azzal szokott előállani, hogy a nagy jóért el kell tűrni a kisebb rosszat s az, ki országok és népek javát tartja szeme előtt, e czélnak érdekében s e czélnak nagyobb mérvben vett moralitása s igazságossága tekintetéből — talán felmentve érzi mao-át minden alárendelt tekintetektől s rá nézve morál és igazság elveszti jelenteset." Hogy mily kevéssé ártalmatlan a nemzetiségi érzület, erre is szerettem volna citálni többet b. Eötvös nyomós érveléseiből, itt van nálam, de mégis tekintettel vagyok t. képviselőtársaim íü-
