Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

198 209. országos ülés márczius 16 1883. relmére. (Élénkhelyeslés.) S épen ezért t. ház, nem akarom felhozni azon igen nyomós és eoncluáns érveket, melyeket b. Eötvös József felhozott 7—8 évvel később, mint Mocsáry t. képviselő ur a nemzetiségek culturai fejlődésére, annak megengedhetőségére, sőt hasznára is. Sőt kimondotta b. Eötvös József, mily ártalmas az országra ezen culturális törekvéseket bizonyos szűkebb keretbe szorítani akarni. Azon veszély, melytől annyira fél Grünwald t. képviselő ur, a magyar államiságra nézve csak akkor fog bekövetkezni, ha az ő assimilatiónális irányzata érvényre emelkedik. És ha-már a politikai czélszerííség azt parancsolja, hogy szabad tér nyittassék a culturai fejlődésnek minden nemzetiségre nézve, tehát a közoktatás terén is, még inkább áll ez akkor, ha ezt biztosítják sarkalatos törvények. S e tekintetben nem érthetek egyet Horánszky Nándor t. képviselőtársammal, a létező törvények egyenlő megváltoztathatására vonatkozólag, mert sarkalatos törvényeknek tekintem azon törvényes határozmányokat, nemcsak a melyeket a felekezetek jogaira nézve, hanem azokat is, melyeket a nemzetiségek jogaira nézve alkotott a magyar törvényhozás. Erre nézve igen helyesen mondotta könyvében Mocsáry t. képviselő ur, hogy: „Ha létre jönne a szabadság divatos értelmében, az egyénnek a status, a kisebbségnek a többség korlátlan hatalma alá vetése, beállana a legtökéletesebb kényuralom s minden egyéni szabadság megsemmisülése". Jól tudom t. ház, hogy nem voltam azon helyzetben, hogy kellemes dolgokat mondjak el. Bármiként vélekedjenek különben mások, én tudom és lelkiismeretemben meg vagyok nyugodva, hogy nekem ép annyira fekszik szivemen ezen ország fejlődése, boldogsága, gyarapodása, mint bárki másnak e házban. En nem szeretnem t. ház, hogy ha egy későbbi korban elmondaná a történelem a magyar nemzetiségről, mely itt uralkodik, mely a suprematiát birja: „vous ne pouvez pas étre libres, parceque vous ne savez pas étre justes." T. ház! Nem kérnek ez alkalommal sem az ország nem magyar ajkú lakosai többet, mint igazságot. Mielőtt beszédemet bevégezném, még csak egy szavam yan Hermán Ottó igen t. képviselőtársamhoz. 0, mikor a kisebbségi véleményt előterjesztette, annak végén hasonlókép mint én — kezével talán sokkal erősebben hadonázva (Derültség) — kijelentette, hogy egy becsületbeli kötelességet teljesít és ünnepélyesen tiltakozott az ellen, kijelentette megbotránkozását azon, hogy egy nagy politikai napilap azt irta, hogy én vele egy sorban állok. Higyje el a t. ház, hogy az én gyönyörűségem, midőn magamat ott vele egy fazékban találtam, egészen megfelelt az ő érzelmeinek és legyen biztosítva, hogy az ő politikai egyénisége iránt viseltetem viszont én is azon érzelmekkel, melyeket ő táplál ugy én irányomban, mint mások, például Simonyi Iván és Szalay Imre t. pártfelei irányában. De t. képviselő ur, ne monopolisálja se a hazaszeretetet, se a hazafiságot,. ő bármilyen nagy természettudós, nem vizsgálhatja a sziveket és veséket .... Herman Ottó: De nagyon is! Steinacker Ödön: .... és mondhatnám, hogy én még soha sem gyanúsítottam másnak indokait, de gondolom, kivánhatjuk mi is másoktól, hogy kellő kímélettel haladhassunk egymás mellett. Azon infallibilitási praepotentia — Hermán Ottó képviselő szavait használom, melyekkel az előadó ur irányában élt — tetszhetik neki, mint talán másnak, de nem imponál nekem. Meglehet, hogy ő, ámbár lutheránus és nem kálvinista, szeretné azt tenni, a mit Kálvin, mikor elégettette Servet orvost, mivel a reformátió bizonyos tantételeit nem ugy fogta fel, mint Kálvin maga. De egy tanácscsal leszek bátor szolgálni a t. képviselő urnak. Ha ő Bismarck-féle politikát akar inaugurálni az országban, mire nézve igen helyes megjegyzést tett Román t. képviselőtársam — én nem akarom azt ismételni —jó lesz, hogy ne hirdesse oly nagyon fenhangon s ne higyje a világ, hogy az ő nézeteit pártolja az egész t. párt, melyhez tartozik. Mert ha ez csakugyan igy volna, akkor biztosíthatom a képviselő urat, hogy ha megérné Mathasalem korát, még akkor sem ülne azon székbe, melyet most elfoglal a t. közoktatásügyi minister ur. Herman Ottó.: Nem is akarok! Steinacker Ödön: No hát szó volt róla és csak olyan bársonyszékből lehet Bismarck-féle elveket a gyakorlatban érvényesíteni. Ezek után nem tehetek egyebet, mint hogy azon kérést intézzem a t. házhoz és pedig Mocsáry képviselő ur szavaival, hogy: „Azok, kik nem tágítva, nem alkudva, most is azt hiszik, hogy hazánkban minden nemzetiségi vita e kérdésen sarkallik: „Ki az ur az országban", kik azt hiszik most is. hogy nemzetiségünk csak ugy gyarapodhatik, ha számunkat szaporítjuk és folytonosan a legnagyobb féltékenységgel küzdünk felsőbbségi állásunk mellett: vegyék fontolóra a múltnak keserű tapasztalatait, legyenek józanok és méltányosak, ne hagyják megkövesülni keblökben azon ellenséges hangulatot, melyet szültek nemzetiségi villongásaink, gondolkozzanak s bontakozzanak ki minden régi előitéíetekbői. Ismétlem még egyszer, mondjunk le örökre azon szándékról, hogy nemzetiségünket a többi honunkban létező nemzetiségek rovására terjeszszük. A terjeszkedési törekvés idétlen erőlködéssé s egyenesen magunk ellen forduló fegyverré válnék. Belterjesen kell működnünk nemzetiségünk erősödésén s abban keresni fenma-