Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

188 209. országos ülés inárczius 16. 1883 hogy ő nem hisz oly könnyen bizonyos nagy hazafiak mesebeszédeinek és túlzásainak. Én, t. ház, mellesleg mondva, meg vagyok arról győződve, hogy talán lehetett ok arra, hogy azon gymnasiumokból -eltávolítsanak egynehány tanárt; de addig, míg nyilvánosságra hozva nincsenek azon vizsgálati jegyzőkönyvek, melyek valóban kimutatják.hogy ezen gymnasiumok minő rettenetes bűnöket követtek el: addig én nem hiszem, hogy jogos és indokolt volt azoknak bezáratása. T. ház! A közoktatási minister ur intentiói és a törvényjavaslat intézkedései közt az a különbség van, mely már említve volt, hogy t. i. az intentió hasonlít Jákob hangjához, de a törvényjavaslat szövege voltaképen Ezsau keze. Igen helyesen mondta Mocsáry Lajos tisztelt képviselő ur, hogy azon bizonyos egyenletes eljárás, melyet a törvényjavaslat követ a felekezetekre nézve, valójában magában foglalhatja a legnagyobb igazságtalanságot is. Mert igaza volt Lükő Géza képviselő urnak, mikor azt mondotta, hogy nálunk a felekezeti egyenlőség csak papíron áll. Teljesen osztozom tehát Thaly Kálmán képviselő ur azon nézetében, hogy ragaszkodjunk a positiv jogokhoz, mert azt hiszem, hogy a protestáns autonómiára nézve is áll az, a mit mondott Deák Ferencz az ország politikai jogaira nézve, hogy azon jogot, a melyet tőlünk erőszakkal elvesznek, idővel visszaszerezhetjük, de a mit magunk adunk tel, azt örökre elvesztettük. De t. ház, nem vizsgálom azt sem, hogy rosszabb-e az előttünk levő törvényjavaslat a pátensnél, vagy 'sem. Hiszen a pátensnek is voltak jó oldalai, de azt általános iránya miatt elvetették a protestánsok. Akkor az absolut hatalom volt az, mely bizonyos jogoktól meg akarta fosztani a felekezeti autonómiát, most meg alkotmányos ruhába burkolva ugyanezt akarja tenni a kormány dictaturája, a mely mindig csitítani tudja azok hazafias aggodalmait, akik nagy nehezen elhatározzák magukat arra, hogy azoknak kifejezést adjanak, a nélkül természetesen, hogy annak aztán gyakorlati foganatja is lenne. Berzeviczy Albert képviselő ur kijelentette ugyan, hogy a kormány ellenőriztetik a parlament által. No t. ház, erre kimondotta a valóságot Prónay képviselő ur és ha ily dolgokat mondanak bizonyos fiatal képviselő urak, erre csak azt lehet felelni: risuin teneatis amici. Zsilinszky képviselő ur azt mondotta, hogy a felekezetek és állam nem ellenségek. Teljesen igazsága van. De t. ház, ha azok, a kik e törvényjavaslatban nem látnak veszélyt és rászavaznak aggodalommal vagy a nélkül, a mi csakugyan egyre megy, elfelejtik, hogy a cultusminister ur kijelentette, hogy szükség esetében majd indítványt fog tenni az 1790—91. évi XXVI. törvény módosítására. Ő ugyancsak az 5. §-t említette,hanem, hogy csak annál marad-e majd, az igen kétes dolog. György Endre képviselő ur protestáns létére, azt nyilvánította, hogy az 1790—91. évi XXVI. törvénynek nem módosításáról, hanem csak kiegészítéséről lenne majd szó. György Endre képviselő ur, tudjuk, mint kiváló szakember, foglalkozik az anyagi érdekekkel, a közgazdasági és főleg közlekedési érdekek tanulmányozásával: de ugy látszik, hogy daczára annak, hogy beszélt a jus circa sacra és jus in sacris-féle dolgokról, a vallási ügyeket, ezeket a mennyei országba vezető utakat nem ismeri igen jól. (Zaj.) Arról én különben mégis meg vagyok győződve, hogy ha a t. kormány az 1790—91-diki XXVI. törvényezikk megváltoztatását megkisérlené, ebbe talán mégis beletörnék a bicskája. Én ugy hiszem, hogy azon se meleg, se hideg protestáns képviselő urak, kik elfogadják e javaslatot, igen veszedelmes lejtőre léptek és igen sajnálom, hogy nem él többé és nincs a kormánypárt kötelékében Zsedényi Ede, ki szemben azon szentháromsággal, melyre b. Prónay képviselő ur hivatkozott, ki bizonyos elemekre azt mondta, hogy a fegyelem, rendes tekintély azőbálványaik, ezekkel szemben fentartotta a kormánypártban az önálló gondolkodás és cselekvés traditióját és praxisát. Zsedényi székfoglaló főfelügyelői beszédjében, vonatkozással a t. kormány középoktatási terveire, azt mondta (olvassa): „Az áldozatkészség csökkent, mióta csakis az államtól várjuk az áldozatokat egyházi és iskolai intézeteink gyámolítására. A magyar protestantismus műveltsége nem az állam dajkáló karjain neveltetett fel és mégis — talán épen azért — tanodáiban támadt tudományos elevenségnek kisugárzása áldásosán deríté fel a reformatió előtt elmaradt nemzetünk jövendőjét. A tanszabadságot magasztalni és azt az államtól várni annyiban ellenmondás, a mennyiben az állami tanrendszer bizonyos szabványokhoz gépszerűleg kötve levén, a tanárok nem saját Ítéletük és ízlésük szerint vezethetik tanítványaikat a tudományok megszerzésében." Én azt tudom, mert meg vagyok róla győződve, hogy Zsedényi nemcsak aggodalmainak adott volna kifejezést, mint Ivánka t. képviselő ur, hanem határozottan állást is foglalt volna ezen törvényjavaslat ellen. Igaz, t. ház, hogy a magyar vallásnak, a kálvinista egyháznak főnökei is némileg megalkudtak az állaimnál s attól, mit egy évvel ezelőtt a közoktatásra nézve szükségesnek tartottak, elállottak, hogy ennek elejtésével jóváhagyassanak a synodus többi határozatai és így aztán részükről is a közoktatásügyi bizottságban nem léptek fel olyan erélylyel, azon liberalismus ellen, melyet kifejtett a közoktatási bizottságnak t. elnöke is, a kinek liberalismusát még újabb keletűnek tartom a Berzeviczy tisztelt