Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

209. országos ülés márczius 16, Í88.'i. 1P9 képviselő nrénál, hanem belenyugodtak sok tekintetben és nem gondoltak arra, hogy azon szellem, mely nem régen nyilatkozott az e házban tárgyalt kérvényekben és legújabban brochurekban, megint feltámadhat. Azért csodálkozom, hogy Kovács Albert t. képviselő ur olyan szívesen hajlandó volt lemondani létező jogokról, mert azt mondja, másutt a világon olyanok nincsenek a protestánsoknak. Jól van, de sehol a világon nincsenek olyan viszonyok, mint nálunk, sehol sincs olyan történeti fejlődés. A protestánsok nem hajlandók beérni azzal, a mit a képviselő ur maga is igen sovány eledelnek nevezett, Megengedem, hogy nagy és szent ezélokért még az autonómiából is kell áldozni, de azt hiszem, még nem mutatták ki bebizonyítólag a törvényjavaslat pártolói, hogy ezen áldozatra csakugyan szükség van. A ministerelnök ur kijelentette, hogy hiszen nem történik sérelem az autonómián, mert felsorolta mindazokat, a melyeket a törvény el nem tilt. De ezen jogaik a protestánsoknak előbb is megvoltak. Ha valaki elvesz tőled bizonyos dolgokat és aztán azt mondja, hogy de meghagyok néked mégis valamit, azt nem engedhetem meg, hogy erről az állíttassák, hogy nem vett el semmit. Egy felekezet képviselői sincsenek megelégedve e törvényjavaslattal. Legfeljebb is egy felekezet van vele megelégedve, És ez az, a melynek Prónay Dezső képviselő ur statistíkai adatai szerint csak egy osztályú gymnasiuma van. Mi azon oldalon látjuk a magyar culturának legtüzesebb védőit, mert ők akarnak a közoktatás terén is aratni, a hol nem vetettek. Megengedem t. ház, hogy ezen deficites időben ez is argumentum a kormány előtt. De az államok nemcsak adósságokkal, hanem fegyverekkel védetnek meg. A pénz még nem elegendő erre, mert p. o. Franeziaországnak volt pénze elég, mégis legyőzetett. A physicai fegyver mellett, ugy hiszem, legerősebb a jog, még ha régi is. Ósdinak, rosdásnak nevezték Magyarország jogait a Schmerling-kormány ideje alatt épen ugy, a mint ezt Berzeviczy képviselő ur legújabban tette a protestáns autonómia törvényes biztosítékaival. És mégis jó hasznát vették azon rozsdás fegyvereknek. Most azt tanácsolja nekünk a kormányelnök ur, hogy tegyük le nehéz fegyverzetünket, mert nincs rá szükség, hogy jobban dolgozhassunk. Hiszen a felekezetek akarnak dolgozni a művelődés terén, de jól dolgozni összekötött kezekkel nem lehet. Ezen törvényjavaslat pedig a felekezeti iskolák kezeit tetemesen megköti. Habár a ministerelnök ur azt mondta is, hogy nem lesz szükség többé ezen fegyverzetre, mégis egy más alkalommal, vonatkozással a szélső baloldalra, azt monda, hogy mégis jöhetnek idők, a mi ellen Ugron képviselő ur tiltakozott. Ragaszkodnak ezen ősi törvényekhez a szász protestánsok épen ugy, mint a magyarországiak. Es most körüibelől ugyanazon érveket halljuk a magyal protestánsok részéről, a melyeket felhoztak néhány évvel ezelőtt, mikor az új parlamentarismus és liberalismus nevében megfosztották a szászokat minden jogoktól, a melyeket privilégiumoknak neveztek el, a mint a protestánsok jogait most is privilégiumoknak nevezik el és igen sajnálnám, ha most rajtok a nemezis abban nyilatkoznék, hogy ezen régi törvények is az új Berzeviczy-féle liberalismus és parlamentarismus oltárán esnének áldozatul. Mert t. ház, ki lett függesztve azok számára, kik különben talán nem szavazták volna meg a törvényjavaslatot azon ellenállhatatlan csalétek, ki lettek bontva azon zászlók, melyek ielkesítőleg hatnak; kiadattak a jelszók, magasabb cultnrális, állami, magyar nemzeti czélok. Hallottuk az állami politikának ékes revelatióját Grünwald Béla képviselő ur beszédjében. Igaz, hogy az ő themája meglehetős régi, még annak variátiói is eléggé ismeretesek, sőt én képes lettem volna az ő röpirataiból, melyeket évekkel ezelőtt figyelemmel olvastam és jól ismerek, összeállítani a legutolsó beszédjét is, természetesen azon formai tökély, azon elegantia, melylyel beszédjeit előadja, mindig érdekessé teszi újból az ő beszédjét. A magyar állameszme ezen felkent bajnoka, a magyar nemzetnek fő-fő missionáriusa lépett sorompóba és kiadta a hangzatos jelszót: politikai és culturalis assimilatió. T. ház! Az állam Grünwald képviselő urnak bálványa, de azon magas álláspont, a melyre ő helyezkedett s a melyről ő szánalommal lenézett azon szerény felekezeti és nemzetiségi velleitásokra a törvényjavaslat ellenzőinél, nekem nem látszik indokoltnak. Volt idő, évszázadokkal, sőt két évezreddel ez előtt, a mikor az állam önczél volt s az emberi fejlődés történetében jogosult korszak volt ez. De t. ház, ma az állam csak az emberi fejlődés szolgálatában áll és csak e fejlődésnek egy eszköze. Az államnak ma sokkal inkább kötelességei vannak, mint jogai s nem az emberi haladásnak, a culturának kell alkalmazkodni az államhoz, vagy a nemzeti czélokhoz, hanem az államoknak és a nemzeteknek kell alkalmazkodni ok a culturához. Igen helyesen emelte ki Bacon t. képviselőtársam, hogy a cnltura csak egy és itt mellesleg nem engedhetem azt, hogy Zay képviselő ur gúnyolta volna a magyar culturát. Igenis, ezt állította róla az igen t. ministerelnök ur, de hiszen ő már sokat állított. Itt ülnek elegen, a kik talán épen annyi érzékkel bírnak a nemzeti becsület kérdéseire nézve, mint a ministerelnök ur és azoknak tiltakozása felhangzott volna előbb is, ha Zay képviselőtársam valóban gúnyolta volna a magyar culturát. Hát t. ház, én azt állítom, hogy XIX. század uralkodó eszméje nem az állami min-