Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-209
209. országos ülés máreznis 16. 1883. 187 nem állott. Nem én mondom, hanem azok hói következik, a kik anyira kicsinylették a felekezeti intésetek szellemi és tudományos niveauját. T. ház! Én részemről osztom b. Prónay Dezső t. képviselőtársam reményét, illetőleg nem akarok egészen lemondani arról, hogy talán általánosságban sem fog elfogadtatni ezen törvényjavaslat. Ha mégis elfogadtatnék, szívesen közre fogok működni a túloldalon levőkkel és különösen Prónai Dezső t. képviselővel is, hogy azt a javaslatot javítsuk, a mennyire lehet, daczára annak, hogy ő szükségesnek tartotta, hogy a biblia szavaival éljek és pedig én a bibliát németül tanultam, körülbelül azt mondani az ezen padokon ülő t. képviselőtársaimra: (A szász képviselők padjaikra mutat.) Ich danke dir Grott, dass ich nicht bin, wie diese Sünder und Zöllner! 0 igen határozott határvonalat húzott köztünk és maga között. Elfogadjuk, mert igen sok más tekintetben t. képviselőtársaim ép oly határozott határvonalat vonnak maguk és azon párt között, melyhez ő tartozik. De a szász képviselők vannak ép oly jó lutheránusok, mint t. képviselőtársam, hanem gondolom, meg fogják mutatni, hogy jobb keresztények és megbocsátják neki azon nyilatkozatot, melynek ildomossága és lovagiassága felett már itélt a t. ház. Ezt annál is inkább tehetik, mert ő, igaz, akaratlanul, egy bókot is mondott nekik. Összehasonlította őket a t. kormánypártnak gyakran hasonlókép nem igen kényelmes szövetségeivel: a horvát képviselőkkel; már pedig a házban azt még nem mondta senki, hogy a horvátok ne volnának jó politikusok. A szász képviselőkre és a szász nemzetiségre nézve tagadásba vette ezt ugyan a t. ministerelnök ur és kétszer is meghatókig intette a szász népet, hogy ne kövessen oly rósz politikát. Igaz, t. ház! ő oly szinbe helyezte ezen politikát, hogy ha az tényleg olyan volna, nem volna jó; de ezen politika nem olyan, mint ő ecsetelte s ezen kivül legyen szabad még arra is emlékeztetni a ministerelnök urat, hogy vannak idők és esetek, a mikor nem az engedékenység, vagy mondjuk a meghunyászkodás, az opportuuitás a legjobb politika, hanem a meggyőződésnek bátor védelme. T. ház! A kik a Prónay Dezső képviselő helyéhez közeli padokról megtámadták e törvényjavaslatot, nézetem szerint nagyon igazságtalanul támadták meg a t. közoktatásügyi minister urat, mikor őt még Caraffával is összehasonlították, mikor azzal vádolták, hogy ő a katholikus főpapsággal szövetkezett volna a protestantismus ellen. T. ház!Ezt absolute nem hiszem, hanem ha már a mint azt Orbán Balázs t. képviselő ur megemlítette, a tiszteletbeli szászság jár bizonyos consequentiával, legyen szabad kinyilatkoztatnom, hogy a közokt. minister ur tiszteletbeli francziskánussága is jár bizonyos consequentiával. A t. közoktatásügyi minister ur azon számos sikertelen lépésre mutatott rá, a melyek a közoktatási törvény létrehozására nézve történtek. Midőn tehát az általa előterjesztett törvényjavaslat a közoktatásügyi bizottságban tavaly megbukott még pedig Miehl Jakab t. képviselő ur hozzájárulásával, a ki mostan oly fényesen védte, igen természetesen óhajtotta a minister ur, hogy ezt végre valahára akárhogy keresztül vigye. Folyamodott tehát a divide és impera elvéhez s miután nálunk leghatalmasabb és leggazdagabb a kath. clerus — és mellesleg megjegyzem, hogy nem irigylem tőle gazdagságát s elismerem, amint Miehl Jakab t. képviselő ur mondta, hogy az előbbi századokban és most is, hazafiság és egyéb érdemek által kiérdemelte —• valamint tekintettel talán arra is, hogy a kormánypárt t. központi választási bizottsága lutheránus és calvinista forrásokból igen gyöngén táplálkozhatnék; de mégis azon fő tekintetből, hogy keresztülvigye ezen törvényjavaslatot, tett concessiókat a kath. egyház részére. Az alku árát, a mi már megérintetett e vita folyamán, határozottan tudni nem lehet, csak sejteni. A többek közt ugy hiszem, hogy az erdélyi kath. autonómiának csorbitatlansága is egyik pontja ezen alkunak. Különben a katholikusok sem lelkesülnek olyannyira ezen törvényjavaslatért; hiszen nemcsak Miehl és leginkább Bende és más felszólalt papi t. képviselőtársaim, hanem világi képviselők is kijelentették, hogy ők elfogadják ugyan a törvényjavaslatot, de nem annyira mint katholikusok, hanem inkább mint magyarok. És Nagy István képviselő ur tegnap ki is jelentette, hogy elfogadja a javaslatot salvis tamen juribus. Hát t. ház, ily körülmények közt gondolom, némileg megbocsátható Mocsáry és Thaly képviselő uraknak, ha ők egy kissé mérges beszédben támadták meg a törvényjavaslatot, a mint ezt rólukközkedveltségben részesülő Göndöcs Benedek t. képviselőtársam mondta. Mondom, ez némileg menthető; de meg fogja engedni Gröndöcs t. képviselőtársam, hogy ha már a katholikus egyház is félti némileg jó és erkölcsös leányát, az iskolát az igen t. minister úrtól, a ki hát a kath. egyházzal némileg bizonyos barátsági — rokonsági viszonyban áll: sokkal több okuk van félteni a protestánsoknak az ő egyházuk leányát, a protestáns iskolát. Hivatkozottat, minister ur az ő jó intentióira. Én egész őszinteséggel kimondom, hogy én intentióinak jóságában és mérsékeltségében teljesen hiszek, annyival inkább, mert kimutatta már egy esetben a t. minister ur, hogy tud ő néha bizonyos áramlatoknak ellent is állani. Hiszen szemére hányták neki, hogy nem az ő kezdeményezése folytán zárattak be a tót gymnasiumok és hogy ő szabadkozott kezdetben, legalább bizonyos ideig, azoknak bezáratása ellen. Ez által megmutatta, 21*
