Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

209. országos ülés márczius 16. 1SS3. ^ g 5. (Felkiáltások: Tudjuk! As igás! A szélső halon) nincs szükségünk ezt sem esküvel bizonyítgatnunk, sem (Felkiáltások a szélsőbalon: As igás!) pedig ezzel dicsekednünk, mert ezt tettleg bizonyították őseink, mikor a magyarok őseivel együtt e hon létéért, tehát a magyar állam eszméért küzdöttek a hírneves Pál Kenéz vezetése alatt (Felkiáltások : Kinizsi Pál!) a kenyér mezőn és a dicső Korvinok alatt számos csatában. És ha az isten akarja, a románok és utódaik készen lesznek ezentúl is a magyar testvérekkel együtt küzdeni. (Egy hang a szélső balon: A muszka ellen ?) Akármely ellenség ellen — de megengedjen a t. közbeszóló ur, hogy megjegyezzem, miszerint nem tudom, mily értelemben tette azt, de akármelyben tette volna, ugy hiszem, nem kell semmi mesterkélt érvelés ahhoz, hogy fel fogják mindnyájan amaz egyszerű igazságot, hogy a román nemzet a magyar államnak talán egyedüli barátja, ha nem is syinpathiából — mert erre bizony kevés okuk van a románoknak — hanem közös érdekből, mivel a sors őket a magyarokkal együtt a nagy Szlávia és a hatalmas Germania közé ékelte be. (Helyeslés a szélső balfelől. Zaj. Halljuk!) Ha önök gyengítik a román elemet, vagy a románok a magyart, hova fog ez vezetni ? Csak a két elem elleneinek válnék ez hasznára. A románoknak nem lehet tehát érdekükben a magyar állam gyöngítése, sőt épen annak erősbitése nagy érdekükben van, mert a magyarok után őket fenyegeti a legnagyobb veszély. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért nem kell nekem arra hivatkoznom, nem kell esküvel mondanom, hogy ez igy van, hogy mi, az összes románok, teljes lelkünkből és erőnkből kívánjuk a magyar állam fennállását. Ez a magyar állameszme nem új, nem azok találmánya, kik azt most oly fennen hangoztatják, hogy arra szinte pátenst akarnának magoknak kikérni, mert azaz ősök müve, nagy emberek voltak azok, a kik ezt létesítették. Azon az utón kell haladni önöknek és nem ezen, a melyen némely megficzamodott észjárásnak kívánnák — értem a nemzetiségek beolvasztását. Hiszen azon nézetek, a melyeket itt különösen Zólyommegyének egykori hatalmas viczispánjától, a szegény tót atyafiak kérlelhetlen rendszabályozásáról hallottunk, a ki három évvel ezelőtt szintén fűzzel-vassal akarta a nemzetiségeket magyarosítani, nem a magyar állam ősalapítóinak nézetei. Grünwald t. képviselő ur is elismeri, hogy a nemzetiségeket megmagyarosítani nem lehet. Három év óta nagy előhaladás ez is, de mégis, ha a néptömegeket néni, legalább az intelligentiájukat akarja magyarosítani. Én a t. ház ezen jeles és kiválóan képzett tagjának beszédjét figyelmesen olvastam, de ugy találtam, hogy az tele van hangzatos phrázisokkal, túlzásokkal és ellenmondásokkal olyannyira, hogy KÉPVH. ¥APLÓ. 1881 — 84. XI. KÖTET. én nem csodálkoznám, hogy ő haza menve s elolvasva másodszor, harmadszor, maga sem hiszi, a miket mondott. Azt mondja ő, nem lehet a népet magyarosítani, tehát hagyjuk azt és vegyük el értelmiségét. Hát micsoda ez ? Ez a népnek elbutítása, a helyett, hogy annak emelkedését akarnánk előmozdítani. Ha a nemzetiségeket igy elhanyagolj ák, akkor, midőn arra kényszerítik, a miről maguk is elismerik, hogy az lehetetlen; oly dologra pazarolják a drága időt, a melyet létesíteni nem lehet, akkor, midőn nekik azt a drága időt saját műveltségükre kellene fordítaniok. Ha már most le fognak hangoltatni a nem magyar nemzetiségek, ha minden tekintetben háttérbe szoríttatnak, egyszóval ha azok, kik törvény értelmében a politikai magyar nemzettestet képezik, bántalmaztatnak, nem fog-e az egész test szenvedni^? És hát hogy fog végre kinézni ezek után az a magyar állam, az a magyar politikai nemzet, melyet mindnyájan műveltnek, erősnek, nagynak óhajtunk. Már most, ha a test részeinek ápolására nézve különbséget akarnánk tenni, hogy fog kinézni azok nézete szerint az a magyar politikai test? Ugy, mintha felöltöztetnénk egy embert mágnási bársonyprémes mentébe, lábaira egy harlequin nadrágot és talpára bocskort. Igy nézne ki szerintünk az a magyar ember. Én hiszem, hogy ezt senki sem akarja. Ha tehát nem akarják, nem is kell oly eszközöket használni, melyek erre vezetnek. S arra kérem a t. képviselő urakat, ne engedjék ezt sohasem, hogy ha talán a kormány, Isten tudja hogyan, azon utat akaratlanul is követné, ne engedjék, hogy a magyar nemzet a testvérnemzetiségekkel szemben mint destructiv elem tűnjék fel. Ne engedjék ezt uraim, mert ez soha jóra nem vezet. A magyar állam csakis akkor lesz erős, ha hivatását ekként teljesíti. Gondoskodjék arról, hogy ez ország a szabadság sorompója, a műveltség hazája legyen, hogy magával együtt felemelje azon testvéreit, a kiket törvény által a magyar test részeinek nyilvánított. Akkor, de csak akkor ki fogja állni az idők viszontagságait és az unokák megünnepelhetik a második millenariumot is, melyet teljes lelkemből óhajtok. Ha a törvényjavaslat nem keltett volna bennem annyi aggályt, ámbár megvallom, hogy van még reménységem, hogy talán a részletes tárgyalásnál azon intézkedések, melyek praegnansabb jogsérelmeket tartalmaznak módosítások által enyhíttetni fognak, akkor talán azon módosított alakban hozzájárulhatnék, de jelen szerkezetében általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Egyes helyeslések.) Elnök: Hermán Ottó képvis elő ur személyes kérdésben kivan szólni. 24